Advent a Pál utcában 2020

15. Fagyöngy - Bolnay

Kolnay a mellkasához szorította a vaskos történelmi kisokost, és a gondolataiba merülve vánszorgott végig az iskola folyósóján. Odakint szürke felhők takarták az eget, nyomottá és depresszióssá téve ezzel az egész várost. Kolnayt sose befolyásolta különösebben az időjárás, de így a karácsonyi szünet közeledtével, ő is kezdte érezni, hogy kimerült.

A folyósó végén jobbra fordult azt osztálytermek felé, de az átjáró ajtóban beleütközött egy bandzsító rénszarvasba. Nem kellett felnéznie, hogy tudja, ki áll előtte. Barabás hetek óta a leghülyébb karácsonyi pulcsikban nyomult.

– Barabás, baszd meg! Nem látsz? És még te szívatsz engem, hogy pápaszemes vagyok. Neked is kurvára kéne egy szemüveg.

– Tudod, hol vagyunk? – kérdezte vigyorogva Barabás, figyelmen kívül hagyva Kolnay kirohanását.

– Persze, hogy tudom! Veled ellentétben én messzebb látok az orromnál, és nem csak azért, mert szemüveg van rajtam.

– Akkor hol vagyunk? – Barabás karba tett kézzel nekidőlt az ajtókeretnek, és még mindig vigyorogva nézett le Kolnayra. Hülye genetika! – gondolta Kolnay. Barabás megnyúlt, Kolnay szélesedett.

– Milyen idióta kérdés ez? A könyvtár és a tantermeket elválasztó folyósó ajtajának küszöbén állunk.

– Nem. A helyes válasz az lett volna, hogy a fagyöngy alatt.

Kolnay lesápadt, és olyan hirtelen kapta fel a fejét, hogy megroppant a nyaka. Elszörnyedve nézte az ajtókeretre erősített növényt. Mintha nem is egy kis örökzöld csüngene ott, hanem valami pokolbéli szörny.

– Ismered a hagyományt? – kérdezte Barabás.

– Nem...

– Akkor hadd világosítsalak fel – szakította félbe Barabás –, a fagyöngy alatt...

– Nem az nem, te fasz! Ez nem fagyöngy, hanem magyal! – csattant fel Kolnay.

– Mi van? – Barabás is felnézett a lelogó örökzöldre. Tüskés zöld levelei között, piros kis bogyók ültek, és aranyszínű zsineggel kötözték fel. – Ez kibaszottul fagyöngy, Kolnay! Az összes amerikai filmben ez van!

– Az amerikaiak segghülyék, ezt te mondtad múlt héten. Ez meg kibaszottul egy magyal. Magyarországon nincs is fagyöngy!

– Magyarországon nincs fagyöngy? Honnét vetted ezt a faszságot?

– Olvastam.

Kolnay védekezően szorosabban ölelte magához a történelemkönyvet, és tett egy bizonytalan lépést hátrafelé. Barabás ellökte magát az ajtótól, és Kolnay felé lépett.

– Rémgyenge az érvelésed, Kolnay. Teljesen feleslegesen erőlködsz. Ez egy fagyöngy, úgyhogy adhatod is a puszimat!

Barabás még mindig fülig érő vigyorral dőlt előre Kolnay felé, várta a hagyomány szerint járó pusziját, de pofára esett. Vagyis pontosabban fenékre, mert Kolnay olyan erővel vágta mellkason a vaskos könyvvel, hogy Barabás hátratántorodott, elvesztette az egyensúlyát, és elterült a folyósón. Barabás szerette volna elküldeni Kolnayt melegebb éghajlatokra, de már csak a folyósó másik végén bezáródó ajtót látta.

Kolnay nem ment be a következő órára. Barabás hallotta, ahogy mögötte a fiúk arról suttognak, hogy Kolnay lóg, és ez egyáltalán nem vall rá. Boka még levelet is küldött Barabásnak, ami meg Bokára nem vall, hogy megkérdezze, mi van Kolnayval. De Barabás se tudta, hogy mi baja van Kolnaynak, leszámítva, hogy igaza volt és tényleg egy magyal lógott le az ajtókeretről.