Advent a Pál utcában 2020

7. Csendes éj - Pásztor tesók

Pásztor Ádám munkavédelmi bakancsa visszhangot vert a kihalt pesti utcán. Ezen a környéken sötétedés után már csak az járt, akinek feltétlenül szükséges volt, vagy azok, akik miatt a rendes emberek a lakásukba kényszerültek. A magas, izom, vállas embereket általában békén hagyták, de azért Ádám meggyorsította a lépteit.

Igyekezett a rozzant kaput a lehető legcsöndesebben becsukni. Elégszer hallgatta már végig a földszinten lakó vén Jolán sipákolását a zajok miatt. A lépcsőház a kapunál is rosszabb állapotban volt. A falakról már lemállott a festék, néhol még a tégla is kilátszott. A korlátokon vastagon állt a por, és ette a rozsda, csoda, hogy még a helyükön álltak.

Ádámék a második emeleten béreltek egy modern önkormányzati lakást. Modern jelzőt azért kapta, mert a WC a lakásban volt és nem a folyósó végén. Ezen kívül semmilyen modern dolog nem volt benne.

Az lakás összesen két helyiségből állt. A konyhából, ahova a bejárati ajtón keresztül érkezett az ember és a szobából. A fürdőszobát és WC-t egy elhúzható paravánnal választották le a konyha végéből. A szobában kapott helyet a háló és a nappali. A falak tisztasági festésért kiabáltak, a bútorok pedig a múlt századot idézték, de legalább tisztaság volt.

Ádám tizenhét éves kora óta tudatosan készült a szökésre. Előtte csak álmodozott róla, hogy összepakol, és jobb helyre költözik az öccsével, de miután az egyik este már nem csak ő kapott a pofonokból, hanem Dávid is, Ádám megfogadta, ha beledöglik is, de elmennek innét.

Sose volt igazán nyugodt gyerekkora, de Ádám emlékei között voltak szebb napok. Például, amikor az anyja hazajött Dáviddal a kórházból. Ő mindösszesen öt éves volt, Dávid pedig úgy nézett ki, mint a szomszédban lakó lányok babája. Egy kék takaróba bugyolálva aludt, és Ádám órákat töltött az ágya amellett, hogy ott legyen, amikor felébred. Hiába ordított Dávid telitorokból ébredés után, Ádám kitartott mellette.

Ezzel szemben az anyjuk csak akkor foglalkozott Dáviddal, ha nagyon szükséges volt. Ádám hamarabb tanult meg pelenkát cserélni, mint írni. Tíz éves volt, amikor az anyja lelépett. Reggel beadta őket az iskolába és óvodába, de soha nem ment értük.

Az apjuk, aki a gyerekneveléshez csak annyit értett, hogyan kell megcsinálni a gyereket, nem tudott mit kezdeni velük. Azelőtt se vetette meg az italt, de az anyjuk távozása utána egyre többször nézett a pohár fenekére, és egyre többször csattantak a pofonok.

Ádám titokban minden munkát elvállalat, amit csak tudott. A megkeresett pénzt egy falba rejtett dobozban gyűjtögette, hogy az apja ne tudja elinni. Az érettségi előtt töltötte a tizennyolcat, a vizsgákat csak Áts Ferinek tett ígérete miatt tette le. Amint a kezében volt a bizonyítványa, bankszámlát nyitott, kibérelte ezt az apró lyukat, és odaköltöztette az öccsét.

A nyarat egész jól átvészelték. Dávid hálás volt az áldozatért, amit a testvére hozott érte. A nyugodt élet mindennél többet jelentett, és hiába volt Dávid csak tizennégy éves, a szünetben ő is munkát vállalt: kutyát sétáltatott, gyümölcsöt szedett, kertet gyomlált, kerítést festett. Nem keresett vele sokat, de jól érzéssel töltötte el, hogy ezzel a kevéssel is hozzájárulhat a jobb életükhöz.

Az iskolakezdés nem ment zökkenőmentesen, de valahogy azt is megoldották. Ádám december elejétől éjszakai műszakban dolgozott. Utálta, de az éjszakai pótlék jól jött. Igazi karácsonyt akart adni Dávidnak, ahhoz pedig több pénzre volt szükségük. Amíg Dávid aludt, Ádám dolgozott; amíg Dávid iskolában volt, Ádám aludt, vagy ha akadt valamilyen pár órás, azonnal fizetős munka, simán lemondott pár óra alvásról.