Advent a Pál utcában 2020

19. Forralt bor - Bolnay

A diákok a Hősök terén fagyoskodva állták körbe Csónakos Zippo öngyújtóját. Egyedül csak Boka állt távolabb tőlük és kéz tördelve, aggódva fürkészte a kisföldalatti felől érkező embereket.

– Két percet kapnak! – mordult fel mellette Rácz tanár úr. – Mindig velük van a gond! Mindig!

A kiemelkedő tanulmányi átlagukért és az iskolai életben való aktív részvételükért az osztály bécsi adventi kirándulást kapott ajándékba az előző év végén. Viszont jelenleg tizenöt perces késésben voltak, mert Kolnay és Barabás még mindig nem érkezett meg. Nemecseknek akkor kezdtek folyni a könnyei, amikor Rácz közölte, hogyha Kolnayék nem jelennek meg egy percen belül az egész osztály otthon marad. Aztán Rácz változtatott a nézetein, leginkább az áhított forralt bor és sültkolbász miatt, hogy Kolnayékat itthon hagyják. Erre Csónakos kezdett hőbörögni, hogy azt a két marhát nehogy már otthon hagyják, hát kiken fog ő röhögni. Eközben Boka hol Rácznak ígérgette, hogy egy perc és itt lesznek, hol üzenetekkel bombázta Kolnayékat.

– Ott vannak! – kiáltott fel Boka boldogan, amikor meglátta a kiáramló emberek között a loholó Barabást, aki húzta maga után Kolnayt.

– Na végre!

Barabás átrohant a piroson, Kolnay csak azért nem kiabált vele, mert látszott rajta, hogy az életéért küzd. A futás sose volt az erőssége.

– Itt vagyunk! Elnézést... elnézést, csak... – kezdett bele Barabás a magyarázkodásba, de Rácz leintette.

– Tartsa meg a mondanivalóját, Barabás, és vonszolja fel a félájult Kolnayt a buszra!

Kolnay Barabás karjának dőlve próbált elegendő legevőt juttatni a tüdőjébe, de egyelőre csak addig jutott, hogy hörgött.

– Papuskáim! – Csónakos barátilag hátba veregette a Darth Vader hangokat produkáló Kolnayt, akinek az a kevés levegő is kiszorult a szervezetéből, ami eddig valahogy bement. – Kézen fogva? Meg se kérdezem, hogy miért késtetek.

Barabás egyből arrébb akart lépni, de tudta, hogy akkor Kolnay összeesik, így csak bemutatott Csónakosnak, és a busz felé lökte Kolnayt.

– Le kéne szoknod a zabálásról és rászokhatnál a testedzésre – zsörtölődött Barabás. – Meg fogom mondani Gyuri bá'nak, hogy testnevelés korrepetálásra szorulsz.

– Asztma – lehelte Kolnay.

– Asztma a fenéket! Ez éjszakai Milka csoki, délutáni chips, meg vasárnap reggeli palacsinta.

– Tizenkettőt te is betömtél a kontrollálatlanul nagy pofádba, úgyhogy befoghatod. Argh... fáj az oldalam. Mindjárt meghalok.

– Dráma királynő. – Barabás belökte Kolnayt az egyik ablakmelletti ülésre és mellé ült. Boka egy ideig Kolnayt figyelte, hogy életben marad-e, de amikor már egészen emberi lett a légzése, becsusszant Nemecsek mellé.

A busz kikanyarodott a Dózsa György útra és végre elindult Bécs felé. Rácz nem is tartott névsorolvasást, várakozás közben számtalanszor megszámolta a diákokat. Mire elérték a Budapest vége táblát, a társaság fele már aludt. Csónakos csak azért küzdött az álmosság ellen, hogy vicces képeket csinálhasson a többiekről. Kolnay tátott szájjal aludt Barabás vállának dőlve, és még mindig fogták egymás kezét. Ez a kép csak azért nem végezte egyből az Interneten, mert Boka megajándékozta Csónakost a nézéssel, amibe bele volt sűrítve egy félórányi lecseszés.

A határ közeledtével kezdett magához térni a társaság, és ahogy meglátták az Ausztria határát jelző táblát, kellemes izgatottság lett úrrá rajtuk. Rácz röviden ismertette a programjukat, és minden második mondatába belefűzte, hogy nagyon reméli, az osztály felelőségteljesen és komolyan fog viselkedni.