Játéknak indult, de emeltük a tétet // Befejezett

Hetedik rész

ZSOLT
______

Napokig néztem Izabella szomorú képét a nap nagyjából 18 órájában. Így, hogy már nem csak a munkahelyen találkoztunk, hanem a délutánokat is együtt töltöttük, az életem teljesen megváltozott.

Izabella beletaposott a napi rutinomba, azonban ezt egyáltalán nem bántam, mert legalább azt éreztem, nem vagyok egyedül.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban megismertük egymást és egyre több dolgot osztottunk meg magunkról. Én pedig vasárnap délután úgy döntöttem, nem bírom tovább nézni, ahogy a volt pasija után szenved és cselekednem kell.

A hétvége ugyanúgy telt, ahogy a hétköznap délutánok. Nagyrészt külön ültünk, de este azért egymás mellett néztünk a tv – t. Bár a lány állította, hogy nem zavarja a foci, sőt még szereti is, azalatt a pár nap alatt, mióta közös programmá vált a foci nézése, legalább háromszor bealudt már.

– Ma elmegyünk valahova – jelentettem be neki, mikor lehuppantam a pulthoz.
– Hova?
– Az legyen meglepetés. Hétkor indulunk, úgy készülj!
– Oké, bár jobb lenne, ha tudnám, hova megyünk.
– Annyit elárulhatok, hogy ahová megyünk, ott fontos, hogy feketébe öltözzünk.
– Csak nem bankrablásra viszel?
– Miért? Úgy nézek én ki?
– Nem tudom. Kinézném belőled simán. Napközben szuperzsaru, éjszaka pedig egy veszélyes bankrabló.
– Vicces vagy. Egyébként baj lenne, ha oda vinnélek?

Izabella egy darabig döbbenten vagy nem is tudom hogy nézett rám, mire elnevettem magam.

– Nyugodj meg, semmi ilyenről nincs szó. Egyszerűen csak feketében kell menni és kész.
– Oké. 

IZABELLA
______

Izgatottan vártam a hét órát. Zsolt egész nap a szobájába zárkózott, így nem tudtam őt kérdezgetni és hatkor már majd' megölt a kíváncsiság.

Magamra húztam egy fekete farmert és pólót, majd kimentem a kocsihoz, ahogy kérte.
Nem sokkal később Zsolt is csatlakozott hozzám, szintén feketébe öltözve.

Egy ideig autókáztunk, majd Zsolt egy ismeretlen ház kertjébe parkolt le.

– Megérkeztünk.
– Mégis hova?
– Gyere és megtudod.

Zsolt egy sport táskát vett ki a csomagtartóból, felvette, majd elindultunk.

A sötét utcán egyre ismerősebb környék felé értünk és amikor már majdnem a lakásunk előtt voltunk, Zsolt megállított és egy vastag fekete pulcsit nyomott a kezembe.

– Oké, mégis mit tervezel?
– Semmi ok az aggodalomra, csak vedd ezt fel és áruld el kérlek, hogy melyik Bálint kocsija.
– Jézusom, te el akarod kötni a kocsiját?
– Dehogy – nézett rám ravasz mosollyal az arcán. – Ennél sokkal jobb tervem van vele.

Vállat vonva megmutattam Zsoltnak a kocsit, ami mellett nem sok másik parkolt. Úgy tűnt, a társasház lakói nincsenek itthon. Szerencsére Bálint kocsija a helyén parkolt, így megcsinálhattuk, amit Zsolt tervezett.
Akármi is legyen az.

– Oké. Add ki magadból minden dühöd! – nyomott a kezembe egy baseball ütőt, mire érdeklődve néztem rá.
– Zsolt, megbolondultál? Nem fogom szétverni a kocsiját.
– Izabella, nyugodj meg. Senki nem fogja megtudni, hogy mi tettük. Gyerünk, csináld, mielőtt valaki meghalt minket!
– Én erre nem vagyok képes – adtam vissza neki az ütőt.

Zsolt elvette és egy hatalmasat vert rá a kocsi ablakára. Azonnal betört, a riasztó pedig szólni kezdett.

– Megvárjuk, amíg kijönnek a kollégák, vagy hajlandó vagy legalább egyet beleütni?

Gondolkodás nélkül vettem ki a kezéből az ütőt és addig ütöttem a kocsit, amíg Zsolt el nem rángatott onnan.

– Még nem fejeztem be!
– Mennünk kell! Jön!

ZSOLT
______

Akármennyire is jó volt nézni, ahogyan Izabella végre kiadja magából a dühét és szétveri Bálintka kocsiját, közben folyamatosan figyeltem, nehogy jöjjön valaki. Persze a hangos riasztó felkeletette a ház lakóit, így nem sokára Bálint és a fél társaság felénk sietett.

– Maguk meg mit csinálnak? – kiabált egy öregasszony, mire megragadtam Izabella karját és rohanni kezdtem vele. 

Futás közben különböző átkokat szórtak ránk és legalább tízszer megfogadta mindenki, hogy feljelentést tesznek a rendőrségen. Milyen kár, hogy nem találnak majd semmi bizonyítékot....

A haverom házához érve bepattantunk a kocsiba és lihegve, kipirosodott arccal néztünk egymásra.

– Hihetetlen volt! – vigyorgott a lány.
– Most pedig tűnjünk el innen!

Ezzel beindítottam a kocsit és már tartottunk is haza felé. Időközben lekerült rólunk a fekete ruha is, így a nyomokat eltüntettük. Oké, otthon még valahogy elrejtem az ütőt, de egyébként megvagyunk.

Haza érve Izabella elkezdte mondani, hogy mennyire élvezte az egészet, de közben mennyire izgult és hogy úgy megnézte volna Bálint fejét. Én csak mosolyogva hallgattam, ahogy ezekről beszél.

Az izgalmak miatt egyikünk sem tudott elmenni aludni, így inkább egy film mellett döntöttünk. Készítettem két adag popcornt, hogy ne legyen rajta veszekdés, majd leültem Iza mellé. A lány valami kedvenc filmét találta meg és a popcornt úgy tömte magába, mintha évek óta nem evett volna olyat.

Bár nem szeretem a romantikus nyáladzásokat, örültem, hogy Izabella talált kedvére való filmet. És amíg ő az eseményeket árgus szemmel figyelte, én addig le sem vettem róla a szemem és mindent jó alaposan szemügyre vettem rajta.