Játéknak indult, de emeltük a tétet // Befejezett

Ötödik rész

ZSOLT
______

Hétfő reggel fél órával korábban érkeztem az irodába és percenként néztem ki az ablakon, hogy Izabella vajon mikor érkezik meg.

– Jó reggelt! – léptem mellé, mikor megérkezett és levettem róla fekete bőrdzsekijét, majd felakasztottam a fogasra.
– Neked is – nézett rám meglepetten, majd leült a helyére és várakozó tekintettel pillantott rám.
– Szeretnék bocsánatot kérni – köszörültem meg a torkom. – Elég csúnyán beszéltem veled, ezt neked hoztam.

Átadtam neki a boltban vásárolt nagy méretű Milka csokit és Haribo – t, majd vártam, hogy mi lesz a reakciója.

– Remélem, szereted – mosolyogtam, mikor nem szólt semmit.
– Persze, – nézett rám lesajnálón, majd felvette a csomagot és alaposan szemügyre vette – egy óvodás minden édességet szeret.
– Sajnálom, amiért így neveztelek.
– Oké. Ezzel most nem tudok mit kezdeni.
– Mondjuk elfogadhatnád a csokit és a gumicukrot. Ja és azért a bocsánatkérés sem utolsó. Szerintem legalábbis.
– Rendben, elfogadom.
– És te nem mondasz semmit?
– Mégis mi a francot mondjak?
– Mondjuk kérj bocsánatot?
– Ugye te most csak viccelsz? – nézett rám dühösen, mire hevesen bólogattam és inkább leültem.

A péntekihez hasonló, szar hangulata volt, azonban azt észre vettem, hogy most nem szólt vissza és még a bocsánatomat is elfogadta. Bár lehet, hogy csak a csoki és a cukor kellett neki.

IZABELLA
_______

Zsolt ma meglepően kedves volt velem. Miután reggel levette rólam a kabátot, bocsánatot kért, valamint még csokit és gumicukrot is vett nekem, később kiderült, hogy miután a múltkor leléptem, fedezett is.

Először nem értettem, hogy Ferenc miért érdeklődik arról, hogy vagyok, de aztán később Zsolt beavatott, hogy azt mondta, ő küldött haza, mert rosszul néztem ki.
Mosolyogva megköszöntem neki, majd folytattam a dolgom.

Egésznap nem szóltunk egymáshoz, kivéve persze amikor muszáj volt, vagy amikor meghívott engem és Dávidékat ebédelni.

Bár Zsolt ma rendkívül normális volt, én mégsem voltam boldog. Bálint egész hétvégén a telefonját nyomta és a pénzek esti vitánkat a hétvégén is folytattuk. A helyzet már annyira eldurvult, hogy a szomszéd átjött szólni, hogy kussoljunk be. Hogy az ő szavaival éljek.

Délután fáradtan, mégis kissé jobb kedvvel indultam haza az irodából. Zsolt nem ajánlotta fel, hogy haza visz, de nem is fogadtam volna el, hiszen akkor Bálint megint velem veszekdett volna.
Inkább haza gyalogoltam, addig is gondolkoztam azon, hogy talán Zsoltba mégis szorult némi emberség.

A lakásunk elé érve már mosolyogtam, annyiszor játszottam le magamban újra a mai napot, azonban az örömöm nem tartott sokáig, hiszen ahogy felsétáltam a lépcsőn a legfelső emeletre, a bejárati ajtó előtt két bőröndöt láttam meg. Mindkettő az enyém volt.

Azonnal elővettem a kulcsomat és az ajtóhoz léptem, azonban azt nem tudtam kinyitni. Bálint komolyan kirakott engem otthonról és még a zárat is lecserélte?! Ekkora szemetet!

A két bőröndöt idegesen ragadtam meg, majd hangos csapkodással szenvedtem le őket három emeleten keresztül. A szomszédok biztos oda voltak az esti műsorért.

A ház aljában leültem a kinti beton lépcsőre és kétségbeesetten temettem a tenyerembe az arcom. Fogalmam sem volt róla, hova mehetnék. A barátaim vidéken élnek, ahogyan a szüleim is és mire ideérnének, az legalább három óra, arról már nem is beszélve, hogy akkor fel kéne mondanom a kapitányságon. Nem utazhatok mindennap ennyit.