Játéknak indult, de emeltük a tétet // Befejezett

Huszadik rész

IZABELLA
_____________

A kis kiruccanásunk után Zsolt és én menyasszonyként és vőlegényként tértünk haza és Zsolt azonnal megosztotta minden létező ismerősünkkel a hírt.

Már azt is eltervezte, hogy a mi esküvőnk nyáron lesz, kik lesznek a tanúk, illetve hogy Szofi lesz a koszorúslány.
Szerintem jobban várta az egészet, mint én és Szofi együttvéve.

Ami engem illett, hihetetlenül boldog vagyok attól, hogy ez az egész így alakult. Pár hónap alatt az életem teljesen megváltozott. Nemcsak egy boldog kapcsolatom lett, hanem egy édes macskánk és egy "lányunk" is.

Először persze féltem attól, hogy Szofi mit fog szólni ehhez az egészhez, hiszen mégiscsak tíz évvel vagyok nála idősebb, de pozitívan fogta fel és elfogadta a kapcsolatunkat.
Nagyon jó barátnők vagyunk és mindent megosztunk egymással. Arról már nem is beszélve, hogy Szofi nem sokára kezdi a középiskolát, ahol remélhetőleg már senki nem fogja azzal csesztetni, hogy árva.

Ahogy eljött a június, egyre több dolgot kellett elintéznünk. Zsolt intézte az ételt, valamint a meghívókat, én pedig Szofival a tökéletes ruha után kutattam, amit az esküvő előtt néhány héttel sikerült is megtalálni.

A szüleim már két nappal az esemény előtt a fővárosba érkeztek és anya örömmel főzött finom ételeket és beszélgetett Szofival mindenfélékről.

Az esküvő napján hihetetlenül izgatottan és boldogan keltem fel. Már kora reggel forróság volt, így a kocsiban Zsolt azonnal benyomta a klímát.

A helyszínen volt öltöző, ahol anya várt rám a gyönyörű, fehér ruhámmal, illetve segített elkészíteni a hajamat is, amit besütöttünk.

Már nem sok volt hátra, mikor a telefonom megszólalt és anya a kezembe nyomta azt.

– Mondjad – vettem fel Zsolt hívását.

– Figyelj, Szofi veled van?

– Nagyjából fél órája ment el, hogy megkeressen téged. Nincs ott?

– Mióta kiszálltunk a kocsiból, nem láttam sehol. Már az egész helyet átkutattam, de egyszerűen nincs meg. A telefonja ki van kapcsolva, Dávid megpróbálta bemérni, de azt mutatja, itt van, a te közeledben.

Az asztalra néztem, ahol Szofi korábban a telefonját nyomta és a készülék valóban ott hevert a falapon.

– A telefonja itt van.

– Akkor valami történt – állapította meg Zsolt.

A telefonom ismeretlen szám hívását jelezte, mire hevesen verő szívvel vettem fel azt.

– Haló?

– De rég hallottam a hangod, Izácska. Remélem, minden tökéletes az esküvődön.

– Te szemét – ezzel lecsaptak a telefont és lerángattam magamról a ruhát, majd magamra kaptam a rövidgatyám és az ujjatlanomat, majd belebújtam a szandálomba és kirohantam a teremből.

Zsolt már a kicsinál várt rám.

– Én kinyírom azt az embert!

– Sikerült már bemérni? – kérdeztem idegesen, miközben Zsolt száguldani kezdett az utakon.

– Ismeretlen szám és valószínű aztán ki is kapcsolta – sóhajtott fáradtan a férfi.

– Akkor megyünk a lakására. Hátha – mondtam és nagyon, de nagyon reméltem hogy semmi nem fog történni Szofival.