Játéknak indult, de emeltük a tétet // Befejezett

Első rész

ZSOLT
____________

Az irodában, mint mindig, most is nagy volt a felfordulás. Nyomozó társaim az utolsó napra hagyták a jelentéseket, az ügyek tovább bonyolódtak, a kezdők bajt csináltak, a hadnagyok pedig ordibáltak. Csak egy szokásos hétfő reggel a kapitányságon.

– Zsolt, az irodámba, egy percre! – szólt ki az alezredes.
– Máris! – kiabáltam vissza, majd letettem a kezemben lévő bögrét és az irodájába sétáltam. – Gond van? Új ügy?
– Inkább úgy mondanám, hogy új feladat.
–  És, mi az?
– Te is kapsz egy kezdő nyomozót magad mellé.
– Tessék?
– Jól hallottad, Zsolt. Itt az ideje, hogy megoszd a munkádat mással és ne egyedül szenvedj éjszakákon át.
– Főnök, ennek semmi értelme. Te is láthatod, hogy az összes újonc béna. Folyamatosan csak a gond van velük.
– Ez a lány teljesen más. Tehetséges, nem mellesleg pedig kitűnő eredményekkel végzett mindenhol. Nagyon elhivatott kislány.
– Ráadásul pont lány? Legalább nem kaphatnék egy srácot? Dávid és Márk például tök jól kijönnek egymással, de én mégis mit kezdjek egy zöldfülűvel, aki ráadásul egy hisztis kiscsaj lesz?
– Biztosíthatlak róla, hogy Izabella nem hisztis és nem lesz vele semmi gond. Egyébként sem azért osztok mellétek kezdőket, hogy együtt sörözzetek és csajozzatok. Ha Dávidékról megtudom ezt, lecsapom mindkettőt!

Ferenc még mindig mondta, hogy mik az előnyei ennek az egésznek, miközben én már rég azon agyatlam, hogyan menekülhetnék meg ettől az egésztől. Sokkal jobban szeretek egyedül dolgozni, mint csapatban, arról nem is beszélve, hogy egy kezdő képes mindent elrontani.

– Menj vissza, a lány nem sokára megérkezik. Beszélek vele, aztán körbevezeted és kezdhetitek is a munkát.
– Rendben – egyeztem bele, majd indulni készültem.
– És Zsolt, – szólt utánam – ne legyél vele túl szigorú! Tényleg okos lány, szeretném, ha jól kijönnétek egymással és jól menne a közös munka. Menni fog?
– Persze – motyogtam, majd becsaptam magam mögött az ajtót.

– Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott – próbált poénkodni Dávid, mikor visszatértem a közös irodánkba.
– Ne mondj semmit!
– Gáz van, haver?
– Én is kapok egy kis zöldfülűt.
– Ettől vagy úgy ki? Tök jó, ha van. Hoz kávét, elintézi a piszkos munkát. Egyébként pedig vannak tök jó fej srácok is. Nekem szerencsém van Márkkal, nagyon belevaló kölyök.
– Ja, jó neked. Az enyém valami hisztis kiscsaj lesz. Már alig várom.
– Na, kíváncsi leszek, melyikőtök bírja majd tovább – nevetett fel, majd megpaskolta a vállam, felvette a dzsekijét és elindult az útjára.

IZABELLA
______________

A rendőrség épülete előtt megálltam egy pillanatra és felnéztem a kétemeletes házra. Soha nem voltam az az izgulós fajta, de akkor mégis átfutott az agyamon néhány olyan gondolat, ami kissé elbizonytalanított. Végül lehunytam a szemem, kivertem a fejemből az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat, majd beléptem az üvegajtón.

A portás mosolyogva biccentett, én pedig követve gesztusát a lépcső felé igyekeztem, hogy minél hamarabb elkezdődjön az első munkanapom.

Az állásinterjú alkalmával már jártam itt, így nem volt nehéz megtalálni az alezredes irodáját, aki kedvesen fogadott. Elmondta, hogy egy kiváló nyomozó mellé osztott be, akitől sokat tanulhatok, de ő is tőlem, illetve néhány olyan dologról is beszélt, hogy mit kell majd csinálnom és közölte, hogy a hadnagy - aki mellé beosztott - adja ki a feladataimat és ő az én főnököm, egészen addig, amíg olyan nem történik, ami rá is vonatkozik.
Ezután felálltunk és az egyik irodába vezetett, ahol egy körülbelül harminc éves pasi ült a laptop előtt és valamin nagyon gondolkozott.

– Zsolt, meghoztam a társadat. Kérlek, vezesd körbe, utána pedig lássatok neki a munkának.
– Rendben, főnök – motyogta az orra alatt, mire az idősebb férfi kettesben hagyott minket.

A hadnagy, illetve Zsolt még mindig egy helyben ült és rám sem nézett. Néhány percig vártam, hátha fontos dolga van, de aztán elegem lett abból, hogy nem is érdekli, hogy előtte állok már percek óta.

– Nem zavar, hogy itt állok?
– Igazából de, eléggé. Jobb lenne, ha arrébb mennél.
– A főnök azt mondta, vezess körbe, aztán pedig kezdjünk el dolgozni.
– Hallottam, mit mondott, de én úgy gondolom, nem lesz szükség körbevezetésre.
– Hogy érted?
– Úgy, hogy te úgyis csak itt fogsz ülni, esetleg elmész a mosdóba, vagy a kávégépig.

Inkább hagytam és leültem egy másik asztalhoz és az ablakon keresztül néztem az utcán haladó forgalmat.
Néhány percig megint csend következett, a férfit láthatólag nem érdekelte semmi más, csak az, amit éppen csinált, bár fogadni mertem volna, hogy igazából semmi fontos dolga.

– Akkor, mi lesz a dolgom? – törtem meg a csendet.
– Semmi. Foglald el magad. Ott a laptop, a fiókban ha szerencsénk van, találsz egy fejhallgatót is. Indíts el valami béna romantikus filmet és maradj csöndben.
– Biztos, hogy nem.
– Ferenc azt mondta, én vagyok a főnök, én hozom a szabályokat.
– Én pedig nem azért tanultam ennyit, hogy utána itt üljek és ne csináljak semmit. Dolgozni jöttem, nem pedig henyélni! – emeltem meg a hangom és dühös tekintettel néztem rá.

Zsolt végre hajlandó volt rám emelni kék tekintetét. Végignézett rajtam, elejtett egy lesajnáló mosolyt, majd megrázta a fejét.

–Tudtam, hogy egy hisztis kiscsajt kapok majd, de nem számítottam ekkora dráma királynőre, mint te vagy – nézett rám szemtelenül, majd folytatta. – De ha már ennyire szeretnél dolgozni, akkor kérlek, hozz nekem egy kávét. Kösz.

Dühösen fordultam meg és siettem ki az irodából, mikor még egyszer utánam szólt.

– Tejjel és két cukorral!

Hihetetlenül dühített, hogy ennyire szemét velem és még csak arra sem volt hajlandó, hogy bemutatkozzon nekem, vagy akár rám nézzen.
Idegesen vártam, hogy az a hülye gép lefőzze a kávét, majd visszacsörtettem az irodába.

– És ha már ennyire kis szorgos vagy, megtennéd, hogy ezt kidobod nekem? – nyújtott felém egy adag szememet, mire aztán teljesen elfogyott a türelmem.

A hirtelen rám zúduló nagy mennyiségű dühtől nem gondolkoztam és a kezemben lévő műanyag pohár tartalmát egyenesen a férfi asztalára borítottam, majd a poharat is ráhajítottam az előtte heverő, szétázott papírokra.

– Te nem vagy normális! – állt fel azonnal. – Ezek fontos jelentések voltak, amiket a mai napon kell leadni! Egyáltalán, hogy képzelted azt, hogy így viselkedhetsz? Te csak egy kis zöldfülű vagy, aki semmit nem tud még és aki fogadok, hogy az első alkalommal elrontaná a nyomozást! Kár, hogy erre már nem kerülhet sor.
– Ezt meg hogy érted? – kérdeztem kissé félve.
– Ha ezt a kis húzásodat a főnök megtudja, garantáltan repülsz. És csak gratulálni tudok ahhoz, hogy már az első napodon sikerül magad kicsapatni. Ilyen rövid munkája még senkinek nem volt itt. Rekordot döntöttél.
– Itt meg mi a fene folyik? – lépett be a főnök, mire döbbenten néztem rá. – Zeng tőletek az egész ház! Irány az irodámba, de azonnal!