Christmas Charity (Befejezett)

2. Túl sok...

Louis

Louis szinte fújtatva ült az ágyon, és várta, hogy elvigyék végre azokra a vizsgálatokra. Jay már ott hagyta őt, megígérve, hogy másnap mindenképp visszamegy, a férfi pedig azóta egy elkülönített szobában feküdt. Kórházi, lenge hálóing volt rajta, amiben egy kicsit fázott is, a cuccait pedig az egyik ápolónak adta, hogy vigyázzon rá. Csak a foci meze volt nála, semmi más. Jay még megígérte neki, hogy összeszedi a holmiját a stadion öltözőjében, de legelsősorban az iratait és a telefonját, és azt is leadja a nővér pultnál, mielőtt hazamegy.

- Készen áll? - lépett Louis mellé egy fiatal férfi ápoló, ő pedig csak bólintott. A névtáblája alapján Jameson, lesegítette őt a kényelmetlen hordágyról, amin eddig feküdt, és a CT géphez kísérte, hogy meg tudják csinálni a felvételeket. Louis egyáltalán nem érezte jól magát. Megint hányingere volt, és rohadtul szédült. A térdei remegtek, amikor mozdulnia kellett, és attól félt, egyedül nem is tudná megtartani magát. Hosszú percekig húzódott a vizsgálat, Louis pedig már nagyon várta a végét. Az addig kényelmetlen hordágy egyszerre pihepuha, biztonságot nyújtó ágyikónak bizonyult. - Kész vagyunk. Jöjjön, Mary nővér már odakint vár. Átviszi az MRI-be.

- Oké - morogta Louis kedvtelenül. Semmi másra nem vágyott, csak inni, aztán lepihenni. Na meg zuhanyozni, mert a meccs alatt iszonyúan megizzadt. Akkor nem érezte magán, de ahogy ott feküdt, már pontosan tudta, hogy bűzlik, ami körülötte látszólag senkit nem érdekelt, de őt meglehetősen zavarta. Az MRI vizsgálat sokkal hosszabb volt, mint a CT, de már annyira zavart volt, és a feje is lüktetett, hogy csak elengedte magát. Lehunyta a szemeit, és várta, hogy a gép kattogó hangja abbamaradjon, és ezen is túl legyen. - Ihatnék egy pohár vizet? Nagyon szomjas vagyok, és szédülök is.

- Sajnos, amíg Dr Styles nem látja az eredményeket, nem lehet - rázta meg a fejét Mary. Louis kedvelte őt, vagy talán kedvelte volna, ha nem ebben a helyzetben társalognak. Így viszont minden készült az idegeire menni. Haza akart jutni végre, elterülni az ágyán, bekapcsolni a tévét, és pihenni. Kiheverni ezt az egész őrületet. Ehelyett itt volt, és szó nélkül tűrte, ahogy az ápolónő egy meglehetősen elegáns szobába tolta őt, szépen befektette az ágyába, és a kezébe adta a falra szerelt lapos TV távirányítóját. - Az eredmények fél órán belül meglesznek. Dr Styles be fog jönni, hogy mindent elmondjon. Ő az ügyeletes ma éjszaka.

- Nagyszerű - morogta Louis az orra alatt, de arra figyelt, hogy addigra Mary már az ajtóban legyen, és ne hallja. Legalább tizenöt percig csak kapcsolgatta a TV-t. Louis nem igazán szeretett a kanapén ülni, és ostoba műsorokat bámulni. Sokáig tévéje sem volt, csak néhány haver rászokott, hogy hozzá járjanak át, és szoktak videójátékozni is. Főképp persze csak a Fifát, vagy valami más sporttal kapcsolatos játékot. Louis életében minden bizonnyal a sport játszotta az elsődleges szerepet. Minden szabadidejét a pályán töltötte, vagy a közeli kis erdőben futott. Kivéve télen, vagy nagyon rossz időben, mert arra az esetre volt egy futógépe a házban. Most sem talált semmit a tévében, ami érdekelte volna, de megállt egy csatornán, ahol éppen valamilyen helyszínelők sorozat hatszázadik epizódját adták. Az édesanyja imádta az ilyeneket, de Louis nem igazán tudta értékelni. Úgy volt vele, hogy ha másra nem is jó, legalább egy kicsit lefoglalja, amíg a nagyképű orvosa vissza nem ér. Már vagy ezerszer majdnem kikelt az ágyból, és elkezdett öltözködni, mire Dr Styles belibegett az ajtón. Nem szólalt meg egyből, csak a kezében lévő papírokat olvasta, ezért Louis-nak alkalma nyílt egy kicsit jobban szemügyre venni őt. A legelső, amit látott, az a fiatal férfi kimerültsége volt. A dühét szinte tapintani lehetett, Louis pedig nem tudta, miért viselkedik így vele a doktor, holott azon a napon találkoztak először. Az ok nélküli flegmasága pedig felidegesítette, és úgy érezte, harcba kell szállnia.