Christmas Charity (Befejezett)

9. Váratlan meglepetés

Louis

Azt kívánta, Harrynek bár ne kellett volna elmennie, és még mindig együtt lehetnének. Tudta, hogy vissza fog menni, nem is tartott attól, hogy nem, mert Harry teljesen elvesztette az eszét, amikor a mosdóban voltak. Louis érezte, látta. Ha ő nem próbálja valamennyire azért uralni az egymás iránti vágyukat, Harry képes lett volna az ágyon is meztelenre vetkőztetni magukat. Mindezt úgy, hogy bárki megláthatta volna. Louis egyáltalán nem neheztelt rá emiatt, sőt, kifejezetten csábítónak és izgatónak találta Harry féktelen vágyát, mégis úgy gondolta, hogy ez nem jó ötlet a kórházban. Harry miatt nem volt jó ötlet. Félt attól, ha lebuknak, a doktor elveszítheti a munkáját. Soha nem akarta volna olyan helyzetbe hozni. Amikor megismerte, és minden szava idegesítette, az, hogy tönkretegye a karrierjét, akkor sem volt opció.

Annyira kielégülten, mosollyal az arcán feküdt az ágyban, és képtelen volt másra gondolni, csak arra a heves afférra a mosdóban. Arra, hogyan érintette őt Harry, és mennyire akarta. Mindketten akarták a másikat. Szinte megvesztek egymásért, és ez még mindig megnevettette, tekintve, milyen nehézkesen kezdtek el közelebb kerülni egymáshoz. Minden pillanatot felidézett a fejében. Az összeset. Onnan kezdve, hogy behozta a mentő, és meglátta a karikás szemű, fáradt doktort. Akkor még képtelen lett volna arra gondolni, hogy pár nappal később, Harryvel kiverik egymásnak a VIP szoba mosdójában. Akkora képtelenségnek gondolta, hogy képes lett volna hangosan, könnyezve nevetni rajta, bárki is mondja neki, hogy ez fog történni. Azokban a percekben viszont lehunyt szemmel feküdt az ágyban, és képtelen volt nem Harryre gondolni. A csókjára. Arra, hogy milyen erőszakosan akarta őt.

A telefonja rezgése zavarta meg az ábrándozásban, és amikor kézbe vette, az érkezett karácsonyi és egyben szülinapi köszöntés eszébe juttatta, hogy rengeteg ismerősének még nem írt vissza. Az volt a tökéletes idő erre, miközben Harryre várt. Legalább harminc üzenetre válaszolt, amikor végül úgy érezte, talán pihenhetne egy kicsit. Nehéznek, fájdalmasan nehéznek érezte a pilláit. Amint lecsukta a szemeit, viszonylag hamar el is aludt, és már mélyen az éjszakában járt az idő, amikor az álmai közé férkőzött a nyugtalanító fájdalom. Nem kellett már sokkal több idő, hogy fel is ébredjen rá, és realizálja mennyire szédül, miközben hasogat a feje. Néhány percig csak mozdulatlanul feküdt, hátha elmúlik, de csak egyre elviselhetetlenebbé vált az egész, és annyira rosszul volt... Muszáj volt valahogy megtalálnia a nővérhívót, hogy elmondja valakinek. Nem volt jól, és nem akart hősködni, mert magának is azonnal bevallotta, hogy valami nagyon nem stimmel. Még nem ért be hozzá senki, amikor próbálta feljebb tornászni magát, felkapcsolta az éjszakai fényeket, és látta, hogy Harry papírjai és holmija még mindig az éjjeliszekrényen meg a fotelban voltak, és ez csalt egy apró mosolyt az arcára a fájdalom közepette is. Nem sokkal később megérkezett egy ápoló, aki azonnal Louis ágya mellé sietett.

- Mi a baj, Mr. Tomlinson? - kérdezte a nővér, és Louis homlokára simította a tenyerét.

- Nagyon fáj a fejem - panaszolta egyből a férfi, és valóban, még a tompa éjszakai fények is kellemetlenek voltak számára. - Nem tudok aludni. Szédülök is. Kérhetnék egy fájdalomcsillapítót?

- Persze! - vágta rá azonnal a nő, és kisietett a szobából. Nem volt túl sokáig távol, talán két perc telhetett el, amikor visszatért egy tablettával és nagyjából három kortynyi vízzel egy üvegpohár alján. Louis gyorsan lenyelte, aztán megitta az összes vizet. Az ápoló ezután magára hagyta, a férfi pedig igyekezett visszaaludni. Nagyon késő volt már, tisztában volt vele, mert ötpercenként ellenőrizte az időt, mikor fog már végre hatni a rohadt gyógyszer. De amikor eltelt egy óra, és a fejfájása, szédülése egy fokkal sem enyhült, nem tudta, mihez kezdjen. Harry a lelkére kötötte, hogy pihenjen, kímélje magát, keveset mozogjon, és ő szót fogadott. Egyszer sem hágta át a szabályokat. Vagy... talán egyszer. És az volt az a pillanat, amikor újra lejátszódott a szemei előtt minden. Ahogy Harry felrántotta az ágyról, és bár óvatosan vitte ki a fürdőbe, ahogy ott egymásnak estek, az minden volt, csak nem finom és lágy. Louis feje többször is a csempének ütődött, és a vérnyomása is az egekben volt, ez egészen biztos. Nagyon megrémült a ténytől, hogy mi van, ha akkor baszták el nagyon? Máris aggódott, hogy Harry majd magát fogja hibáztatni, és talán az egész elcsesződik, de a gondolkodás is még erősebb szédülést váltott ki, ezért muszáj volt újra megnyomnia azt a rohadt nővér hívót.