Christmas Charity (Befejezett)

3. Kicsi a világ

Louis

A férfi már órákkal azelőtt lekapcsolta a tévét, és a villanyt is, ami világított a feje felett, mégsem sikerült elaludnia. Zavarták a szoba biztonsági fényei, a folyamatosan beszűrődő hangok a folyosóról. Az ágy is istentelenül kényelmetlen volt, és ha mindez még nem lett volna elég, majd' éhen halt. Louis rengeteget mozgott a focinak köszönhetően, és emellett még szerencsés alkat is volt, mert ehetett akármennyit, soha semmi nem látszott meg rajta. Ő pedig evett is. Rengeteget. Vacsorára mindig valami rendelt, hatalmas adag és szörnyen hízlaló kaját, mellé imádott sört inni, és bár nem volt nagyon édesszájú, azért a McDonalds hamisítatlan, teljes mértékben szintetikus almáspitéjének sose tudott ellenállni. Azokban a pillanatokban nem kellett volna ételre gondolnia, mégsem tudott mit tenni. Szinte érezte az ízüket a szájában. Ami mellesleg annyira ki volt száradva, hogy vattát tudott volna köpni.

- Bárkit leszopnék egy pohár vízért... - morgolódott magában, ahogy próbált úgy helyezkedni, hogy valamennyire kényelmesen feküdjön. - Még jó, hogy gyógyulni jönnek ide az emberek, mégis kínozzák őket.

Ezek után sem adta fel, minden erejével azon volt, hogy el tudjon aludni, de a fészkelődés miatt egy kicsit fájni kezdett a feje, így végül feladta. A hátára fordult, és a plafont kezdte bámulni. Úgy volt vele, hogy előbb vagy utóbb, de csak elalszik egyszer.

Valamilyen csoda folytán mégis elszenderedett, és amikor felébredt, már reggel volt. A halovány téli nap besütött az ablakán, Louis pedig talán egy fokkal jobban érezte magat. Nem aludt jól, és még mindig haza akart menni, de egy kicsit elviselhetőbben élte meg a helyzetet. Miután kibotorkált a mosdóba, aztán nagy nehezen vissza, hála az infúziós állványnak, erőlködések közepette, egy sóhaj kíséretében újra a paplan alá mászott. Épp csak betakarta a lábát, amikor nyílt az ajtó, és Dr Styles lépett be rajta egy fiatal nővérrel az oldalán. Az ápoló azonnal Louis párnáit és takaróját kezdte igazgatni, aztán kicserélni az infúziós tubust.

- Hogy aludt? - kérdezte a doktor, a hangja pedig sokkal mélyebb és reszelősebb volt, mint ahogy Louis emlékezett rá. Az arca gyűrött volt, nagyon fáradtnak tűnt. Louis még azt is észrevette, hogy az orvos egy furcsa, szinte természetellenes szögben állt az ágya mellett, mintha a hátát fájlalta volna. Előző nap még meg tudta volna ütni az ellenszenves, cinikusan kioktató szarházit, de azokban a pillanatokban egy kicsit ellágyult, és talán meg is sajnálta. Az anyja által pontosan tudta, hogy ez egy igazán embert próbáló hivatás, és talán Styles is azért volt egy paraszt, mert ki volt merülve. Aznap reggel, ahogy mellette állt, pedig még jobban látszott rajta, hogy legalább három nap alvásra lenne szüksége, hogy újra formában legyen. - Volt bármilyen rosszullét, szédülés? Fájdalom?

- Nem - válaszolta egyszerűen Louis, teljesen el is feledkezve az esti kellemetlenségekről, és attól, hogy szédült egy kicsit. - Csak borzasztóan éhes vagyok, és a szám akkor se lehetne szárazabb, ha homokot öntenénk bele.

- Sajnálom, már mondtam, hogy nem ehet - morogta monoton hangon a doktor, Louis korábbi rokonszenve pedig szerte is foszlott. Semmi rosszat nem mondott, csak válaszolt arra, hogy van, mi a kellemetlen. Az éhsége az volt. A férfi pedig egy csepp kedvességet se erőltetett a hangjába. Meg se próbálta. Louis csak arra tudott gondolni, mennyire kár, hogy egy ilyen csodálatos testben, egy ennyire ellenszenves személy lakik. Mert azt azért nem lehetett mondani, hogy a fiatal orvos ne lett volna embertelenül dögös. Louis egyszerre tudta volna lefejelni és az ágyába vinni. - Most hazamegyek, de este már újra itt leszek. Ha addig nem tapasztalunk semmi szokatlant, a felügyeletem alatt ehet néhány falatot. Rendben?

- Oké - morogta Louis is, de nem beszélt többet, csak figyelte, ahogy Styles az ágya végében lévő papírokra firkál valamit, aztán mellé lépett, és a nyakát, tarkóját és halántékát vizsgálta át alaposan. Nem volt fájdalmas, a doki kezei melegek voltak, és finom puha volt minden egyes érintése. Erős kontrasztban állt a mogorva stílusával.