Christmas Charity (Befejezett)

6. Beszélj hozzám

Louis

Azonnal feldobta Harry érkezése, és az is, hogy megköszönte az exbarát elleni akcióját. Nem sokkal korábban az is eszébe jutott, hogy Harry talán dühös lesz miatta, mintsem hálás, de nem így történt, és ez tette fel a koronát az egész napra. Végül mégis úgy döntött, húzza egy kicsit Harryt.

- Miből gondolod, hogy miattad tettem?

A doktor csak megforgatta a szemeit, de egy apró mosoly azért így is játszott az ajkain, Louis jól látta. Drámaian, minden szó nélkül el akarta hagyni a szobát, de Louis ezt nem engedhette. Nevetve felült, és megragadta a férfi karját, amit még épp elért.

- Persze, hogy miattad, csináltam - mondta végül, Harry mosolya pedig kiszélesedett. - Geci módon viselkedett veled, és amúgy is egy faszkalapnak tűnt. Élveztem, hogy kibaszhatok vele egy kicsit. Gondolom, nem veszítette el a munkáját, vagy ilyesmi.

- Nem, de Dr Feedman így sem kedvelte, nem is adott neki sok esély az agysebészeti szakterületen - kezdte el Harry, és ezúttal is olyan lassan és megfontotan beszélt, amit Louis azóta tapasztalt csak tőle, mióta kicsit jobbra fordult a kapcsolatuk. - Ezután ennyit sem fog. Márpedig ha nincs semmi gyakorlata, nem sok esélye van ezen a szakterületen maradni.

- Akkor tönkrevágtam a jövőjét? - kérdezte Louis, és akkor először egy kicsit rosszul érezte magát Dean miatt. Annak ellenére is, hogy úgy gondolta, egy féreg, és nem érdemel ennél kedvesebb bánásmódot.

- Szerintem amúgy sem volt neki ezen az osztályon - rázta meg a fejét Harry, Louis pedig magára erőltetett egy kis mosolyt, de egy ideig nem szólaltak meg. Harry volt, aki végül megtörte a csendet. - Elmeséled, mit műveltél? Ő nem volt részletes, csak annyit mondott, hogy egy fasz vagy, és Feedman is lebaszta.

- Persze! - vigyorodott el Louis, ezúttal sokkal őszintébben, mert Harry arcán is csak boldog mosolyt látott. Nem akarta rosszul érezni magát, mert lefuttatta magában, hogy lehet, ugyanígy viselkedett volna akkor is, ha nem tudja, kicsoda Dean, miközben azt tapasztalja, hogy egy orvos így megkínozza, és még nagyképű is. - Vért akart venni, de a jobb kezemből. Ott gyerekkorom óta soha senki nem talál vénát, tudtam, hogy most is így lesz. De hagytam percekig baszakodni, mire kivertem a hisztit, hogy milyen inkompetenseknek adnak manapság doktori címet.

- Basszus! - nevetett fel Harry. Hangos volt, és Louis még soha nem hallhatta ezelőtt így nevetni őt. Minden rossz érzése elszállt miatta, és a mellkasába az a forróság költözött, ami azt sugallta neki, megérte ezt tennie. Harry az ágy másik oldalára sétált, és Louis karjára fonta az ujjait, hogy megnézhesse a férfi könyökhajlatát. Louis tudta, hogy nagyon rosszul néz ki, és az, ahogy Harry felszisszent a látványra, meg is erősítette ebben. Addigra tele volt sötét véraláfutásokkal a szúrások helyén. - Őrült vagy! Ez nagyon fájhatott.

- Nem volt annyira borzasztó - vont vállat Louis, mert gyerekként elég sokszor átélte ezt, mire már tudta ő maga is, hogy ne hagyjon senkit ezen a kezén próbálkozni.

- Majd hozok neked egy kenőcsöt rá - szólalt meg Harry, és Louis teljesen megnémult, amikor Harry óvatosan végighúzta az egyik ujját a foltok felett. Szinte alig lehetett érezni, mintha csak megcirógatta volna. Persze, biztos volt abban, hogy orvosi indíttatásból tette, de akkor is hatással volt Louis-ra, amit hirtelen nem tudott hova tenni, és ezért azt sem tudta, mit mondjon. Harry is úgy nézett ki, mint aki kellemetlenül feszeng, egyik lábáról a másikra lépkedett, aztán az órájára is nézett.

- Mit szoktál csinálni ilyenkor? - szólalt meg végre Louis, Harry pedig egyenesen a szemébe nézett. - Hogy megy az éjszaka a kórházban?

- Általában tűrhető, és az orvosok tudnak akár pihenni, aludni is éjjel - válaszolta Harry, közben visszasétálva Louis másik oldalára, mert ott volt a kényelmes fotel, ahová leülhetett. - Legtöbbször a papírmunkákat is ilyenkor csináljuk. A karácsonyi időszak viszont a sürgősségin a legrosszabb.