•09:04•
Két idegen kar közt ébredtem fel. Kis forgolodás után megállapítottam hogy ez nem más mint Alexander. kihámoztam magam a szorításából, majd megkerestem a konyhát. Kérdés nélkül ki vettem a hűtőből pár dolgot hogy össze üssek egy reggelit, ami végül omlett lett. Valaki szó nélkül rontott be a házba, én pedig egy villát felvéve próbáltam védekezni
~ Heyyy... Itt vagy Alex? - nézett be Dylan a konyhába, én pedig lefagyva csak álltam ott. ~ TE mit keresel itt? Al cuccaiban? - mielőtt bármit is válaszolhattam volna már elméleteket szőtt ~ Lefeküdtetek?
- Isten igazából? Én sem tudom... utóljára arra emlékszem hogy kimentünk az udvarra, hogy be mutasson pár barátjának.
~ Szóval sokat ittál... Igyál sprite-ot.
- Köszi Alex még a szobájában van.
~ Akkor én megyek is, megmondanád neki hogy kerestem?
- Persze szia! - pár percre rá Alex ballagott a konyhába.
~ Jó reggelt... Ez mi?
- Sziaa, omlett. Remélem nem baj hogy használtam a hűtőtöket.
~ egyáltalán nem, volt itt más is?
- Dyl keresett téged, viszont mikor megtudta hogy itt vagyok sietősre fogta.
~ Értem, mikor vigyelek haza?
- Mikor szeretnél? - vártam hogy narasztaljon, mivel egyáltalán nem volt kedvem haza menni, de nem így lett.
~ ha a kaja után át öltözöl mehetünk is.
- Rendben... - A reggeli csendben telt, és az autó út szintúgy. - Megérkeztünk. Köszönöm a tegnap estét.
~ Én is, de legközelebb más hova menjünk randizni - kacsintott rám és mire vissza kérdezhettem volna már elhajtott.
•
Épp a kanapén ülök mikor megszólal a telefonom. Rábökök a zöld foltra majd ösztönösen köszöntem
•
- Halii Alek! Mizuu?
~ Heyy! Gondoltam felhívlak megkérdezem mi volt a tegnapi bulin. Tetszett? Megcsokolt a srác? Esetleg megverjem?
- Oké ezé egyszerre túl sok... Életem első bulija volt, nem tudom hogy tetszett-e, nem volt semmi köztünk, minek kéne bántani?
~ Mi van ha valami olyat tett ami neked nem tetszett, akkor tuti kikapna.
- Ohh... Édes vagy, de semmi nem történt.
~ Akkor pedig térjünk a lényegre... Rám. Képzeld lehet randira hívtam egy lányt...
- Lehet? Ezt hogy hoztad össze?...
•
Épp le tettem a telefont mikor Sarah rontott be a konyhába.
~ Mit kerestél nála?
- Öhm... Ott aludtam?
~ és mit kerestek rajtad a ruhái? Hol aludtál?
- Nyugi... A szobájában aludtunk, és mert kényelmetlen lett volna a farmerszoknya - Mielőtt folytathatta volna az áskálódást, anya slattyogott be a helyiségbe.
• hétfő •
Egy egész hétvége telt el, és Alexander egyáltalán nem keresett... Talán beijedt, talán volt jobb dolga. Újra hétfő van és most nem nagyon tud elkerülni. Kiszálltam a kocsiból majd a szekrényem felé vettem az irányt. Órarendemet megnézte pakoltam el a táskámban. Osztály terembe érve oda akartam menni Alexhez, de éppen lefoglalta az hogy Heather szájában turkáljon... Szemet forgatva szóba elegyedtem Dylannel.
- Min töröd a fejed?
~ Hogy tudtak újra össze jönni, ha Al nagyon jól tudta hogy az a ribanc össze vissza csalta.
- Talán kibékültek, és Alex megbocsátott neki... Viszont jó lenne ha máshol csinálnák ezt...
~ Szóval téged is zavar... Azthittem már kialakult köztetek valami, de ez után csalódtam Al-ben.
- Köztünk? Csak barátok vagyunk...
~ nem igazán, Alex simán haza dobott volna téged a múltkori buli után... Viszont helyette magához vitt mert azt akarta hogy vele legyél.
- Akkor most miért azzal a ribanccal van? - Ezt a kérdést valószínűleg nagyobb hangsúllyal sikerült mint gondoltam, mivel egy két szempár köztük Heat-é is rám szegeződött. Győzedelmes mosollyal vissza bújt Al-hoz.
- Oké... Én ezt nem bírom, bocs léptem. Szólj a tanárnak meg Sarahnak hogy rosszul lét miatt haza mentem.
~ Várj Em... - nem figyelve semmire felkaptam a cuccaimat. A folyosón egy ismeretlen arcba futottam bele szó szerint.
~ Miss Carpenter, hova szalad? - hallom meg az osztályfőnököm hangját.
- Elnézést... Én csak... Ott hagytam valamit a szekrényemben... Sajnálom - ekkor a srácra emeltem a tekintetem.
~ értem. Ő itt Connor Warren, az új osztálytársad. Ha már ennyire nincs dolgod hogy az osztályban ülj, akkor tekintsd büntetésként hogy körbe vezeted a fiatalembert.
- Igenis! - "Átvettem" Connor-t majd a szekrénye felé vettük az irányt - Hányas számú a tiéd?
~ Honnan tudjam? - majd a kezembe nyomott egy papírtfecnit. 157 volt rá írva. Kes keresgélés után lakatot nyomtam Connor kezébe. ~ És ezzel most mit csináljak?
- először is pakolj be a szekrénybe... Találj ki valami számkombinációt, majd rakd fel a szekrényre.
~ Ok. - addig elforudlva néztem az üres folyosót. ~ Kész vagyok. Hova megyünk következőnek idegen vezető? - kérdezte enyhén gúnyos hangnennel.
- Van nevem is...
~ Az lehet de egy szóval se említetted. Merre van a termünk?
- Ohh... Bocs, Emma a nevem. És kövess
•
Épp hogy végig értünk a sulin, mikor a terem előtt állva Alex jött ki hozzánk.
~ Hali Em, miért nem voltál órán? Miért rohantál el? Ő ki?
- Ő itt az új osztály társunk, Connor. És csak szarul voltam.
~ Rendben, Hali Connor - fordulna a srác felé, de amint rá jön hogy nem fog válaszolni vissza vezette rám a tekintetét. ~ Bocs hogy nem kerestelek a hétvégén.
- Nem baj...
~ Ki ül leghátul? - szól közbe Connor
- Én költöztem oda mivel most üres két hely, és a padtársam a barátja mellett szeretne ülni.
~ Akkor elfoglalom a melletted lévő helyet. - Bólogatva Alex-re néztem aki elég furcsa képet vágott. ~ Ülhettél volna mellém is.
~ Csak velem legalább nem fogja halálra unni magát. - Connor kijelentése után Al egy Vállrántással besietett a terembe.
- Köszönöm.
~ Öröml ett volna végig nézni ahogy bánik veled az a fasz, de épp jó kedvemben vagyok.
- Ő nem fasz... Csak...
~ Tuti érdekes, és szív szorító önsajnálkozásba kezdenél, de becsöngettek szóval inkább foglaljuk el a helyünket. - bólintva követtem.
~ mint láthatjátok új diákunk érkezett - kezdett bele a tanár ~ Eme helyes férfit Connor Warren-nek hívják. Ahogy látom helyet is talált magának. Nem is rablom tovább a szót, tudom hogy már várjátok az órát.
![](https://img.wattpad.com/cover/234798696-288-k638907.jpg)
ŞİMDİ OKUDUĞUN
×Befejezetlen× Menjetek a fenébe
RomantizmMinden egy őszi borús délutánon kezdődött, mikor apám bejelentette hogy New York-ba kell költöznünk, a munkája miatt. Csak egy hónapom volt hátra, és az életem teljesen megváltozott. Emma Carpenter egy átlagos 16 éves lány akinek egy nap alatt felfo...