Fagyöngy

3. Fejezet❄

 - Örülhetsz, mert majdnem fejbe vágtalak ezzel itt - szólaltam meg, közben óvatosan felemeltem a tárgyat, amire céloztam. Erre még hangosabban felröhögött.

Elengedte derekam, kezemből pedig kivette a serpenyőt, értetlenül dermedtem rá, miközben ő a tűzhelyhez lépett.

- Mit nézel asszony? – kérdezte hátra se nézve, mivel érezte tekintetem a hátán. Felém fordult. Mosolyogva és egy kis kaján vigyorral nézett rám. – Kérem a desszertet is a vacsora mellé – mondta, s a számon kiszaladt egy félhangos kacagás. Hamar rendeztem vonásaim, megpróbáltam elővenni a legkomolyabb arckifejezésem.

- Tényleg? – kérdeztem rá, de mielőtt válaszolt folytattam. – Milyen desszertet akarnál? – kihívóan néztem rá.

- Meglátod – felelte vágyakozóan. Felém kezdett lépkedni, míg a konyhapulthoz szorított egész testével, kezeit megtámasztotta két oldalamnál.

- Szóval... – felpillantottam rá. – Mit is akarsz pontosan? – értetlenkedtem kicsit, miközben egy sóhaj hagyta el a számat.

Erre drága barátom megfogva csípőmet felültettet a pultra, ahol nemrég még főztem. Egyik kezét szép lassan elkezdte felvezetni az oldalamon. Éreztem a bizsergést a testemben, amikor érdes, de egyben meleg tenyere érintette az anyagon keresztül elgyengült testem. A másikat egyből arcomra tette, ujjával elkezdte simogatta selymes arcbőrömet, amitől jó értelemben kirázott a hideg. Tetszett neki, talán nagyon is amilyen hatást tudott kiváltani belőlem. Szép lassan közeledni kezdett ajkaimhoz. Egy reszketeg sóhaj hagyta el számat, ahogy az ő puha párnái súrolták az enyémet. Már-már átadtam magam az élvezetnek mikoris felkiáltottam.

- Sasuke! – abbahagyta a cselekedetét, elhúzódott, furcsán pásztázott a viselkedésem miatt, várta a válaszom, hogy miért is szakítottam meg a csók közben. – Elzártad a gázt? – tág pupillákkal figyeltem. Kissé elfehéredett.

- A fenébe – mordult fel. Hamar hátra fordult, gyorsan elzárta a gázt. Lemásztam és mellé sétáltam.

- Kérsz vacsorát? – érdeklődtem, mire ő felhúzta szépen ívelt szemöldökét. – Csak azt kérdeztem kérsz-e vacsit. És ha akarod, elkészíthetjük a palacsintát – eleresztett egy vigyort.

- Rendben – szólalt meg, ezután pedig lopott egy csókot is, mivel az előbbi nem volt sikeres.

[...]

Reggel arra keltem fel, hogy valami nehezet érzek a mellkasomon. Lenéztem és Sasuke pihent rajtam. Nagyon aranyosnak gondoltam, mikor az igazak álmát alussza, szeretem ilyenkor figyelni a kitisztult vonásait az arcán. Felemeltem a kezemet, s elkezdtem piszkálni a haját, mikoris megszólalt.

- Felkeltél cseresznyevirágom? – nézett boldogan felém kérdése közben.

- Aham – csak ennyit tudtam most reggel kinyögni, de Sasuke erre csak elmosolyodott. – Mióta vagy fent? – kíváncsiskodtam, egy ásítás hagyta el a számat.

- Nem olyan rég ébredtem én is fel – válaszolt miközben felült az ágyon, én is követtem a példáját és felé fordultam. – Mi az? – kérdezte vigyorogva, látva az arckifejezésem.

- Tudod te azt jól – vágtam rá egyből.

- Honnan tudjam, ha nem mondod meg? – játszotta meg magát, mivel tudja az okát a szomorkás, durcás fejemnek.

Kételkedve vizslattam a szórakozott tekintetét a mellettem ülőnek.

- Akkor, ha nem tudod – forgattam megjátszva a szemem. – Mentem ki reggelit csinálni, és meglátom, hogy neked mi jut – szólaltam meg gyerekesen.

Már ki akartam mászni a fekhelyünkről, mire Sasuke megfogva a csuklóm magára rántott. Fejem beleütközött az erős, izmos felső hasfalába, amit már volt időm jól kitapogatni. Felemelkedtem, ahogy engedte és pár centi választott el édes ajkaitól, csábított, de ellenálltam. El akartam húzódni, csak nem tudtam, mert a barátom erősen szorított magához.

- Azt hitted, hogy simán elengedlek? – arcomat vizslatta majd a számat.

- Úgy tűnt – mondtam tömören, hívogatóan rámeredve.

- Csak úgy tűnt – felelte egy kaján vigyor kíséretében.

Fel se tudtam eszmélni, mivel az ajkaimra tapasztotta övéit. Az elején durvábban ragaszkodott, de ezzel alábbhagyott és szenvedélyesbe váltott, ami nekem is tetszett, s szintúgy viszonoztam, mint az előbbit. Nyelvével végignyalta alsó párnáimat ezzel bebocsájtást nyerve a számba. Heves csókolózásba kezdtünk, de sajnos levegőhiány miatt abba maradt.

A konyhában nyugodtan sütöttem a bundáskenyeret, mivel szombat volt így nem kellett ma bemenni az egyetemre. Hamar elkészítettem a kenyereket, melléjük öntöttem ki pohárba narancslevet frissítőnek. Ezután az elkészített reggelit a megterített étkező asztalra tettem. Szóltam Sasukénak, hogy jöjjön enni.

Kaja után elmosogattam, elpakoltam mindent. A dolgom végeztével lehuppantam a kanapéra a barátom mellé, aki egy karácsonyi filmet nézett, ahol a család vidáman énekel, boldogan egymásnak adják a drágábbnál drágább megvett ajándékukat. A szülők meg remélik, hogy megfelel az ajándék, amit beszereztek. Fhuu de megjátszottak ezek az ünnepi filmek. Utálom, egyszerűen utálom, már tavaly óta nem tudom, vagyis inkább nem szeretem nézni, ahogy Karácsony szent estéjén milyen boldogok tudnak lenni, miközben én a legrosszabbul érzem magam, ez nem is kifejezés, inkább erre az a megfelelőbb, hogy szenvedtem a szüleim miatt akik túlon túl bizonytalanok velem szemben. Így jutottam arra a döntésre, hogy nem is akarom látni őket.

- Sasuke – szólítottam meg aki rám nézett. – Nincs valami más? – elsőnek csak meredt rám, de utána átkapcsolta egy sport csatornára.

Itt a következő rész amit mondtam. Majd jelezzetek vissza, hogy eddig milyen a történet.