Fagyöngy

11. Fejezet❄

 Egy meleg kezet éreztem, ami végig merészkedte szántani érdes ujjaival puha arcomat. Még becsukva tartottam szemhéjamat, mivel érezni akartam még a kellemes érzést, ami átjárt.

- Sakura – ejtette ki nevem ébresztés képen, mire megadóan rápillantottan. Ő pedig fürkészett engem. – Nem kell, siess? – kérdi mosolyogva, érdeklődve.

- A fenébe! – pattantam hirtelen fel mikor az eszembe jutott, hogy ma még kell menni egyetemre. – Hány óra? – fordultam felé. Biztos az esteli gondolatok miatt nem hallottam meg az ébresztőt és tovább aludtam, csak reménykedem, hogy van még időm.

- Már fél nyolc – felelte. – Elviszlek én, mert hát nem érnél be, elaludtál – mondta boldogan, mivel furikáztathat.

- Rendben. Nah de akkor készülök, hogy induljunk, nem szeretnék késni – akartam kiszállni de Sasuke megakadályozott tervemben. – Elkésem Sasuke! – rivalltam rá talán túl erélyesen is.

- Mondtam elviszlek – mondta elengedve kezem, közeledni akartam bocsánat kérően, de felállt. – Na, nem fogsz elkésni? – kérdezte kis gúnnyal a hangjában, majd ki is ment.

Sóhajtottam egyet, s kezembe temettem fejem.

- Készülsz? – kérdezte egy fokkal szebben barátom, s ez a hang ébresztett fel merengésemből.

- Igen – feleltem szomorkásan és felálltam a pihe-puha ágyunkból.

Hát elég szarul kezdődik a napom. Hjahj. Gondoltam magamban kedvetlenül.

Gyors léptékkel a fürdőbe sétáltam a hálószobából. Bent a helységben életet próbáltam lehelni az arcomba a hideg vízzel.

- Nem a legjobb, de megteszi. - mondtam a tükörképemre pillantva. Ez után hajat fésültem és hasonló dolgok. A gardróbban nézegettem milyen ruhát vegyek fel, ami kicsit megy a hangulatomhoz is, végül egy fekete farmer egy zöldes fekete pulcsi mellett kötöttem ki.

A konyhában meg néztem mit tálalok, amit megehetnék. Kivettem egy epres joghurtot, amit egy tálkába öntöttem ki, s tettem bele fagyasztott gyümölcsöt, darabkákat. Elkezdtem enni, de csak pár falatot tudtam lenyelni, többet nem. Elpakoltam a kis tálat a hűtőbe, ha később megkívánnám. A háti táskámat tegnap este lefekvés előtt elrendeztem így csak kihoztam a dolgozó szobából. Felvettem sötétzöld kabátom, sálam, utoljára a barna bakancsomat a barna táskámmal. Sasuke szó nélkül a kék szvetterét levéve a fogásról az autó kulcsával indult kifele. Utána mentem, de előbb bezártam a házunk ajtaját.

A kocsiba beülve beizzította a motort majd elindult. A csendben tapintható volt a reggeli feszültség köztünk, ami egyre zavaróbbá vált számomra, reggel óta egy szót sem váltottunk egymással az én hibámból. Néha túlságosan is forrófejű vagyok, amin változtatnom kellene. De most én kéne, lépjek, hogy ne legyen rosszabb.

- Sasuke – szólítottam meg lehajtott bűnbánó fejjel. Felsóhajtott. Rá néztem, várja, hogy beszéljek tovább, ami érthető – Sajnálom – folytattam. – Nem akartam úgy beszélni reggel – szemem sarkából figyeltem.

- Tudom – felelte szűkszavúan. Leállította az autót, mert megérkeztünk az egyetemhez, de most még nem szálltam ki. – De nem késel el? – fordult felém felhúzott szemöldökkel, kedvesen.

- Nem érdekel – néztem én is immár szemébe. – Csak azt akarom tudni, hogy már nincs-e semmi baj köztünk – mosolyt húztam arcomra.

- Óh Sakura – féloldalas mosollyal megrázta fejét. – Nincs – válaszolt halkan, közeledett felém, de nem húzódtam el. – Nem félsz, hogy elkésel? – suttogta ajkamra szórakozott vigyorral.