Fagyöngy

7. Fejezet❄

 Mikor szép lassan elkezdtük ízlelgetni egymás ajkait, ő derekamra fonta kezeit, míg én nyaka köré és így folytattuk a csókunkat. Az elején gyengéden, később szenvedélyesbe váltottunk. Nyelvéve bebocsájtást kért a számba, amit engedélyeztem. A nyelvünk táncot járt egymással, s ez engem, vagyis testemet bizsergéssel töltötte el. De sajnos levegőhiány miatt szétváltak az ajkaink. Fejét fejemnek döntötte, mélyen bele nézett a smaragdjaimba. Kipirult arccal figyeltem, hogy most mit fog lépni. Épp beszédre nyitotta a száját, mikor is Naruto jelent meg az idilli hangulatban. De lecsapom egyszer ezért.

- Sasuke – kiáltott oda a barátomnak, aki csak dühösen sóhajtott egyet, mire kibontakoztunk az ölelésünkből a szőkeségre néztünk, aki pár lépéssel távolabb állt meg tőlünk.

- Naruto – ejtetten ki nevét nem túlbiztatóan.

- Rosszkor jöttem? – vakargatta bal kezével a tarkóját, tipikus Naruto aki majdnem mindig az ilyen pillanatokban bukkan fel, hjaj.

- Nem Naruto, nem – ironizált a feketeség.

- Akkor jó! – vidult fel idióta barátunk.

- Baka, csak pont akkor mielőtt sikerült volna megtenni – mordult fel Sasuke, de próbálta dühét visszafojtani. Én meg kissé értetlenül meredtem rá.

- Oooo – ennyit tudott kibökni. – Hát akkor nem is zavarok – folytatta zavartan.

- Mehetsz is – szólt oda Sasuke, mire megböktem. – Mi az? – pillantott rám, nem válaszoltam csak belenéztem az ónix szemeibe.

- Mit nem sikerült megtenni? – kérdeztem érdeklődve.

Teljes testével felém fordult és elmosolyodott engem kémlelve, mielőtt csak kettőnkre szentelte figyelmét haverjához szólt.

- Nincs más dolgod? – valamennyivel kedvesebben szúrta oda.

- Ami azt illeti nincs – nem vette a célzást, mindketten szúrósan néztünk rá. – Most mi az? – felhúztam szemöldököm.

- Ilyenkor gondolkozom el rajtad Naruto, hogy tényleg ilyen totál hülye vagy, vagy csak tetteted – vetettem oda komoly tekintettel.

- Jó, vettem a célzást, nem is szerettek – tetette a megbántottat, mire egy lépést előre lépve lendítettem a kezem. Felemelte védekezően kezeit maga elé és elkezdett hátrálni. – Itt sem vagyok – mondta elsétálva.

Visszaléptem párom elé, rá emeltem tekintettem.

- Na, szóval – kezdtem el újra. – Mi is volt az, amire nem került még sor? – döntöttem oldalra a fejem.

- Meg tudod, ha kinyitod ezt a kis dobozocskát – húzódott felfele az ajkai széle, mikor felém nyújtotta a dobozt. – Tudom, hogy tetszeni fog – jelentette ki magabiztosan.

Szerelmetes pillantást vettem rá, lenéztem a zöld kocka dobozra. Nagyon tetszett már külsőre, de nagyon kíváncsi voltam mit is tartalmaz. Megint felnéztem és ezt mondtam benne bízva: - Ha te mondod.

Elvettem a dobozt a keze közül. Levettem a tetejét és belenéztem a tartalmába. Egy cetlit láttam, amit fél hangosan fel is olvastam.

- „Eljössz velem randizni?" – ez állt a kis papír fecnin. Felkuncogtam. Rá emeltem tekintetem.

- Nem csak ennyi van – ezzel utalva, hogy elrejtett benne még valamit.

A kis levelet kivéve megláttam, ami még található volt a dobozban. Két korcsolya jegy. Boldogan kivettem és rávetettem magam Sasukéra, szerencsére megtartotta egyensúlyát így nem terültünk szét a hótakaróban.

- Mondtam – mondta egy önelégült vigyor kíséretében.

Szorosan megöleltem és gyengéd csókot leheltem a szájára.

[...]

Miután hazaértünk, én lepakoltam a cuccaimat. Otthon hamar lezuhanyoztunk, felötöztünk, ettünk egy kis ebédet. A korcsolya pályáig kézen fogva sétáltunk el átlagos témákat tárgyalva. Az idő viszonylag jó volt, mert nem volt sötét, csak nagyon hideg. Sasuke azzal nyugtatott, hogy mikor már ott leszünk nem fog rázni a hideg, hát remélem is neki. Egy háromnegyed óra körül meg is érkeztünk a hatalmas kori pályáig. A pénztárnál oda adtuk az előre vett jegyeket. Megmondtuk a lábméretünk és egy kicsivel arrább egy ablakon keresztül kikaptuk a korcsolyánkat. Az enyém az tiszta fehér, a Sasuke korija pedig fekete. A hosszan elterülő padsorokon átvettük, cipőinket meg otthagytuk. A földön óvatosan mentünk a pályáig nehogy elvágódjunk. A jégpálya korláttal volt körbe kerítve és egy kis kapun tudtunk bemenni. Ahogy a jégre álltunk kellett egy kis idő, hogy megszokjuk, ami hamar ment. Az elején lassan haladtunk a korlátmentén, majd egyre bátrabban. S ott tartottunk, hogy előzzük a másikat.

- Ha nem sietsz, lehagylak – szóltam hozzá vidáman.

- Ne is reménykedj – szólt vissza egy félmosoly közben.

S itt pedig egyre jobban kezdtük lehagyni egymást. Előrébb sikerült jutnom, így hátra fordultam.

- Látod? – diadalittas fejjel mondtam neki.

- Ne szóld el magad – erre a mondatára értetlenül néztem, mígnem eltűnt a szemem elől. Visszafordultam eredeti helyzetembe és rákapcsoltam én is. Aham. Csak bele ütköztem valakibe, aki előttem állt. Olyan nagy volt a nyomás, hogy elterültünk a jégen. Az alattam lévő felröhögött, mire ránéztem. Ki más lenne, ha nem Sasuke? De én is felkacagtam.

Sötétedésig korcsolyáztunk, amíg úgy nem döntöttünk, hogy ideje haza indulni. A korcsolyákat visszaadva mentünk is. Az utcákon, járdákon felkapcsolták már a karácsonyi fényeket, amelyek még nagyobb világosságot adtak. A világítás nagyon szép, látni lehetett fenyőfákat, amik szintúgy fel vannak díszítve, mint minden más.

Mikor megérkeztünk, levettük a meleg ruhákat és neki láttunk sütni valami vacsorát. Nem ettünk sokat, mert nem voltunk annyira éhesek, vagyis erre. A konyha után az utunk a hálószobánkig vezetett. Bent behúztuk a függönyt ne, hogy belássanak egy kicsit is. Mindezek végeztével elkezdtük az esti programot az ágyban. Életem egyik legjobb randevúja, ami fergeteges estével zárult.

 Még egy rész!!