Fagyöngy

6. Fejezet❄

 Reggel, ahogy felébredtem egy ásítás kíséretében nyújtóztam egy nagyot. Oldalra fordulva meglepetten tapasztaltam, hogy egyedül vagyok. Fura, mert Sasuke ritkán megy el hamarabb, mint én. Biztos dolga lett vagy most hamarabb kellett bemenjen az egyetemre.

Nehezen ki kecmeregtem az ágyból és mentem átöltözni. A gardróbban állva nézelődtem mit is vegyek fel, ami elég meleg. Végül egy vastagabb fekete farmer nadrág és egy zöld kötött pulcsinál maradtam. Ezután a konyhába mentem csinálni egy kis adag reggelit magamnak. Egyből jobbra fordultam a hűtő felé, megláttam rajta egy cetli, amit el is olvastam.

„Jó reggelt cseresznyém, bocsi, hogy csak úgy leléptem, de dolgom akadt. Délután találkozunk, ahogy kijöttél az egyetemről. Sasuke"

A lapot letettem az asztalra miután elolvastam. Kíváncsi vagyok mit is akar Sasuke.

Kinyitottam a hűtőajtót és kivettem a tejet, mivel müzlit készülök enni. Reggeli után elpakoltam és siettem az egyetemre. Épp, hogy sikerült a tanár előtt beérnem, mert kicsit elhúztam az időt.

A mai nap az egyetemen unalmasan telt, de legalább gyorsan. Az első, úgy ahogy eltelt, de a második óra, az már nehezebben. Orvosi biokémia volt amit Ms. Tsunade tart, ő az a tanár, aki nem fél rád ordítani, ha rosszul mondasz valamit, de ez a módszere nem rossz, mivel egy életre megtanulod, ha rosszul mondasz valamit. Utolsó óra pedig testnevelés volt. Hát igen, a mai nap a legrövidebb, de így is kettőig vagyok. most meg épp az öltözőben vagyok, hogy vegyem vissza a ruháimat, amiben jöttem. Nem kapkodtam nagyon, ma úgy sincs semmi dolgom. Már épp a csizmám cipzárját húztam fel, mikor a telefonom megrezgett mellettem a padon. Abba hagytam a tevékenységet, amit folytattam és feloldottam a készüléket, hogy miért rezgett. Üzenetem jött.

My husband: Tovább kell bent ülnöd?

Olvastam el az érkezett levelet. Egy kicsit néztem, hogy miért írja aztán leesett. Kiment a fejemből Sasuke reggeli kis cetlije, amit írt. Visszaírtam, hogy pár pillanat és a kapuban leszek, ezt követően egy kettőre összekaptam magam. Hamar a bejárati ajtóhoz értem, de a lépcsőn már óvatosan lépdeltem, nem akartam elcsúszni. Mikor szerencsésen leértem megláttam a barátomat a kapuban hátra tett kézzel. Furcsán néztem, mert valamit biztos tartott a kezében. Nem sokat gondolkodtam rajta, tehát folytattam tovább az utamat felé. Még nem vett észre, csak mikor pár méter volt közöttünk. Elé értem, lenézett rám mosolyogva.

- Szia, cseresznyevirágom – köszöntött.

- Neked is, szia – köszöntem vissza kedvesen.

- Hogy vagy? – kérdezte talán túlságosan is jó kedvűen.

- Jól?! – válaszoltam furcsán nézve. - Mit titkolsz?

- Semmit – rendezte le szűkszavúan.

- Aham – gyanakodva tekintettem szemébe és folytattam. – Akkor mégis mi az, amit a kezedben tartogatsz? – kíváncsiskodtam.

- Egy doboz – felelte titokzatosan.

- Egy doboz? – ismételtem meg hitetlenkedve. – És miért?

- Tudni akarod? – húzta fel az egyik szemöldökét mire biccentettem. – Akkor el kell, vedd – húzta ravasz mosolyra a száját.

- Heee? – pislogtam nagyokat, majd eszembe ötlött valami. – Tényleg azt akarod? – akartam megbizonyosodni a dologról.

- Igen – válaszolt egy vigyor kíséretében.

- Hát jó – szólaltam magabiztosan és az ajkait céloztam meg.

Már súroltam a száját mikor az ajkaimra kezdett suttogni.

- Ez nem fog beválni. – felelte önelégülten.

- Tényleg? – sejtelmesen meredtem rá.

- Tényleg – válaszolta. – De mégis miben mesterkedsz asszony? – pásztázott kíváncsian.

- Hát ebben – szólaltam meg mikor már a kerítésről elég havat gyűjtöttem a jobb kezembe és arcába dobtam. Ekkor bal kezemmel a kis dobozka után nyúltam, de nem tudtam kivenni, mivel Sasuke túl erősen fogta.

- Ügyes – felelte mikor egyik kezével seperte le a havat magáról. – De nem elég jó hozzám – nézett a szemembe ravasz tekintettel.

Amikor kimondta ezeket a szavakat hideget éreztem a fejem tetején, hóval dobott meg. Gondolom akkor csinálta a hógolyót, amikor elterelte a szót és egymás szemét bámultuk. Erre a tettére kinyújtottam a nyelvem.

- Vigyázz, mert elkapom – egy kis kaján mosollyal mondta. A mondatára pír jelent meg az arcomon és visszahúztam nyelvemet, amire felkacagott.

- Nem vicces – fordítottam el a fejem szégyenlősen és egyben durcásan.

- Dehogynem – bökte ki vidáman.

Nem néztem rá, ekkor kedves barátom kihúzta a dobozt kezemből, amit immár csak ő fogott és zsebébe csúsztatta. Még mindig nem figyeltem rá, elég gyerekes, nem de? Sasuke ellépett, amit szemem sarkából láttam, így visszafordítottam a fejem, de nem volt előttem.

- Huh?!

Nem kellett sokat várjak, mert elég volt az a válaszaként, hogy hógolyókkal kezdett el dobálózni. Teljes testemmel felé fordultam és épp akkor kapott arcon egy hógolyó, csoda, hogy nem olyan kemény, mert akkor fájna.

- Na, várjál csak Sasuke – töröltem meg ahol elkapott.

Lehajoltam, gyűrtem pár hógolyót, amivel én is elkezdtem dobálni. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, mivel ahogyan csatáztunk elkezdtünk előre menni is. Végül szemben álltunk meg egy-egy golyóval kezünkben. Én belenyomtam a havat nyakában, mire ő csakugyan a fejem búbjára. De ahogyan próbálkozott kivenni a hó darabkákat, addig benyúltam a zsebébe és megfogtam a dobozt. Ki akartam venne, csak ő megfogva csuklómat meg akadályozott benne. Felnéztem a szemeibe.

- Nem adom ingyen – lehelte a számra.

- Tessék? Pedig úgy volt nem kérsz cserébe semmit, ha elveszem – értetlenkedtem.

- De nem vetted el még és akárhogy próbálkozol esélytelen lesz. Szóval cserébe, hogy megkapd, kérem az árát – felelte kacéran.

- Akkor erre ment ki a játék? – szúrósan néztem felé, bólintott. – De ha mégsem szeretném a dobozt? – kérdeztem huncutul.

- Olyan nincs – fejezte be, meg sem tudtam szólalni, mert gyorsan lecsapott a számra.

Utólag is ' Karácsonyt!!