Fagyöngy

8. Fejezet❄

 Az ébresztőm borzalmas hangját meghallva semmi kedvem nem volt felkelni és egyetemre menni, főleg azért, mert Ms. Tsunadéval lesz az első órám, orvosi biokémia. Le fogja szedni a fejem, ha egy választ eltévesztek, ami lehetséges, mivel tegnap nem tudtam tanulni a randim miatt.

Oldalra fordulva Sasukéval találtam szembe magam. Kaján mosollyal nézett végig rajtam, amit nem értettem, hogy miért, majd hirtelen hideg csapta meg a felső testemet, lenéztem és kipirult arccal takartam el kebleimet.

- Na, mi baj? – kérdezi röhögését visszatartva. – Már úgyis láttalak így egy jó párszor – teszi hozzá szerinte nyugtatás képen.

- Pasik – mormogom az orrom alatt.

Még egy kicsit feküdtem majd hírtelen eszembe jutott, hogy kéne készülődnöm, mert el fogok késni. Gondolkozás nélkül lerúgtam magamról a takarót, ami biztonságot nyújtott meztelen testemnek. Felültem hátat fordítva Sasukénak és megnéztem az időt. Felpattantam, gyorsan kifele siettem, de egy hang megállításra késztetett, ahogy az ajtóhoz értem.

- Sakura! – ejtette ki a nevem sejtelmesen mire hátra fordulva fél testemmel, rá néztem felvont szemöldökkel. – Csodás látványt nyújtasz – feleli kéjesen, tekintetével jól megnézve magának. Karjait pedig tarkója alá téve, a takaró meg csípőjéig lehúzva, ami szerintem miattam maradt úgy, mert hírtelen lerúgtam magamról, de így vonzó kilátást nyújtott felső testére, ami kockákkal volt teli. De amint mondata eljutott az agyamig szégyenlősen kiviharoztam a szobából a fürdőbe, tettem egy nagy kacajt váltott ki belőle.

A fürdőszobában bal felé fordulva a fürdőkádba léptem ahol öt perc alatt letusoltam, hála a barátom most nem döntött úgy bejön ezzel megkönnyítve a készülődésemet. Kiszálltam, előre fordulva kivettem egy törülközőt, amit csupasz testem köré tekertem. Egy másodikat is kivettem vizes hajamra. Egy párszor megdörzsöltem vele kiszívva a víz egy részét. Ezután a mosdókagylóhoz léptem, ami az ajtótól jobbra, a fürdőkáddal szemben volt. Elővéve a hajszárítót hiper gyorsasággal szárítottam vizes tincseimet, amik hullámosan omlott vállamra.

Egy szál törülközőben kiléptem, a gardróbot céloztam meg, de arra nem számítottam, hogy barátom fog előttem teremni. Tehát neki ütköztem. Fejem a hasfala találkozása után felemeltem és arcára néztem. Ő boldogan kezdett el fürkészni.

- Hova sietsz cseresznyevirágom? – érdeklődik agyamat húzva, egyik tincsemet ujjai köré fonta.

- Mintha te nem tudnád! – ripakodtam rá. – Nem szeretnék az egyetemről elkésni. De egyet nem értek – mondtam az őszintét, amire érdeklődve figyelt. – Hogy hogy egy egyetemen vagyunk, amikor alig látlak? Lógsz vagy mi? –kíváncsiskodtam szúrósan méregetve.

- Hát nekem teljesen másképp van beosztva a hetem, mint neked – felelte egyszerűen. – Ja és nem lógók, nem lenne tanácsos az utolsó évemet ellógni – fejezte be.

- Remélem – csak ennyit böktem ki. – De ha megbocsájtanál, felöltöznek, neked is azt kéne – tanácsoltam neki végignézve ruha nélküli testén.

- Csak nem tetszik a látvány? – kérdezi vigyorogva miután újból rá pillantottam. S közeledni kezdett ajkaimhoz.

- Csábító, vagy de ha így folytatjuk, nem érek be – közöltem vele a tényeket.

- Lehet, de a reggeli csókomat, azt azért kérem – válaszolta szám felé hajolva.

- Mint egy telhetetlen kisgyerek – kuncogtam fel.

- Nem tudom ki kényeztetett annyit? – forgatta szórakozottan meg szemeit.

Megráztam fejemet nevetve kérdése hallatán. Két keze közé fogta kissé kipirult arcom, csigalassúnak tűnt az idő, ahogy puha párnáimhoz elért. Elsőnek csak egy szájra puszit kaptam, amit követett a szenvedélyes csókcsatánk. Nem sokáig tartott ez a gyönyörű pillanat, mivel köt az idő.

Gyorsan felöltöztem. Egy sima kék farmer nadrágot vettem fel, s hozzá fehér kötött felsőt. A gardrób túrám után a konyhában összedobtam valami reggelit. Elfogyasztása után elpakoltunk, én meg még a rózsaszín fehér pöttyös hátitáskámba bele pakoltam jegyzeteimet, füzeteimet, tolltartómat.

A bejárati ajtóban csizmámat felhúzva készen álltam az indulásra. Mielőtt leléptem volna az órára pillantottam.

- A rohadt életbe! – mordultam fel hangosan amire Sasuke a fotelben hátra fordulva rám nézett. – El fogok késni gyalog és busz már nincs. Negyed óra alatt nem érek oda – adtam hangot bosszúságom okának.

- Akkor elviszlek – pattant fel kikapcsolva a tévét és felhúzta gyorsan cipőjét. – Nem értem miért nem akarsz nagyon velem jönni a kocsival – mondta levéve kocsi kulcsát.

- Mert szeretek gyalogolni, mint ahogy tudod – néztem fel rá kilépve a házból, bezárta az ajtót és a fekete autójához lépve beszálltunk.

- Tudom, de néha hagyhatnád, hogy a kívánságodat leső barátod elvigyen – fordult felém beindítva a járművet.

- Jó, de nem szeretem, amikor úgy megbámulnak – feleltem előfordulva.

- Az én kis féltékeny Sakurám, de amúgy nem mintha egyetem kívűl nem bámulnának meg – köhintett egyet-jót szórakozva rajtam.

- Indulhatnánk? – durcásan néztem őt.

- Persze – s már elindultunk, egyik kezét combomra tette, ami melegséggel járta át testemet, a másik erős karjával meg kormányzott. Hamar megérkeztünk. Már akartam megszólalni de Sasuke csuklómat megfogva visszatartott. Magához rántott és egy csókot lopott tőlem. – További jó napot – küldött mézes mázas mosolyt.

- Neked is – mondtam, egy gyors szájra puszit adtam.

Kiszálltam, sietve lépdeltem be a kapun az első órámra.

Jó reggelt fiaim :')