Lelki Társak (befejezetlen)

Ki is ő...

A szemeim hirtelen kinyíltak, és heves levegővétel közben villámgyorsan felültem. Azt sem tudtam hol vagyok. Körbenéztem, de nem nagyon láttam semmit mert vak sötét volt. Felkapcsoltam egy mellettem lévő lámpát, hátha az segít. Körbenéztem, és láttam hogy egy szobában vagyok. Megnyugodtam. Aztán lenéztem a jobbra, és...

-ÁHH-egy halk sikoly hagyta el a számat, mert megláttam a szőke fiút, aki békésen aludt mellettem.

-Francba...-mondtam magamban. Ezzel biztos felkeltettem szegényt.

-Minden rendben?-kérdezte rekedt hangon, miközben felém fordult és egy aranyos mosollyal ajándékozott meg.

-Persze-feküdtem le mellé-csak egy kis rém álom. Bocsi hogy felkeltettelek.-mosolyogtam rá, miközben simogattam a haját. -Nem kéne már visszamenned? Lehet hogy ha nem sietsz, akkor meglátnak visszafelé menet. Siess gyorsan. Menj-kezdtem el bökdösni az oldalát hogy keljen fel.

-Csak még öt percet-fordult át a másik oldalára, hogy hagyjam békén, ő még aludni akar.

-Na még mit nem-nevettem fel. Fogtam magam és ráültem, elkezdtem csikizni, piszkálni, nehogy bealudjon.

-Na jó, elég volt. Én jövök.-ült fel, és egy ilyesztő mosolyt villantott.

-Hééé mit akarsz?-kérdeztem, és megpróbáltam elmenekülni előle, de nem nagyon sikerült.

-Nem menekülsz!-mondta, és megragadta a derekam. Leültetett és elkezdett csikizni, meg piszkálni, mint valami kutyát. Ez így ment percekig.

-Na-ha e-elég lesz máár-mondtam levegő után kapkodva. Miután abba hagyta, a pofiját a két kezem közé fogtam, és megpusziltam a homlokát. -Menj gyorsan. Reggelinél találkozunk.

-Jól van.-adta meg magát. Felkapta a ruháit, és egy gyors puszit nyomott az arcomra. -Szeretlek. Suttogta a fülembe, aztán megfordult es sietősen az ajtó felé ment.

-É-én is!-mondtam, de akkor már nem volt a szobában. -Istenem de szeretem ezt a fiút....-mondtam magamnak-na de várjunk. Ki is ő...?