"-Igazán vicces vagy -forgattam a szemem miközben követtem őt a terméhez. - Nem vicceltem Reachel. Még is, hogy voltál képes ekkora marhaságra? -fordult hátra mielőtt beértünk volna a terembe. Kinyitotta az ajtót majd miután bementünk kulcsra zárta. - Na de tanár úr! Kérem! -mosolyogtam , közbe pedig közelebb sétáltam hozzá. - Reachel, én ezt nem tehetem. Nem játszhatok az állásommal, ha innen kirúgnak soha többet nem taníthatok máshol. A másik ok pedig az, hogy hazudtál nekem. Ezt nem lehet könnyen elfelejteni- a hegyi beszéde közben bennem egyre emelkedett a pumpa és egyre jobban éreztem,hogy mindjárt beverek neki egyet - be kell ezt fejeznünk Reachel, nem tudok erre mást mondani - éreztem ahogy könnybe lábad a szemem, elfordulok tőle, majd teljesen hátat fordítok és elindulok az ajtó felé. - Tudod, azt hittem egy kicsit többet számítok. Valahogy éreztem, hogy el lesz. Nem számítok. Tudja mit?- magázódásba váltottam aztán elfordultam, majd magasra emeltem a középső ujjam. Kinyitottam a terem ajtaját - Baszódjon meg Mr. Taylor - és kisétáltam az ajtón." Sziasztooook! Ebből a kis aprócska részletből ki is derül, hogy mi is lesz ennek a történetnek a fő témája. Főhőseink rettentő göröngyös úton mennek keresztül, de valahogy mégis a végére érnek. . Nem mondom azt,hogy száguldjunk végig az egész úton és gyorsan érjünk a végére, inkább azt mondom,hogy menjünk végig ezen a göröngyös úton, mert az út legszebb része az utazás. A fejezeteket mindig akkor fogom feltenni, amikor elkészültem vele. Szerzői jogokat fenntartom. Katie Jones #194 in romance 2017.12.01. #165 in romance 2018. 02.16. #154 in romance 2018. 02. 17. #101 in romance 2018. 02. 19. #27 in romance 2018. 10.22. #16 in "tanárdiák" 2018. 12.23. #13 in romance 2020. 02. 05. #5 in romance 2021.05.11. #1 in művészet 2021.05.11. © katiejones18| 2017-8
51 parts