Reven Art School & Academy ✔BEFEJEZETT✔Átírás alatt✍️

✔1.3✔

Tanár úr!Kérem!

 „ Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet, de nem az számít mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár és közben viseld el a pofonokat!Ne mutogass másra, ne mondd, hogy -nem te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy akárki-, ez gyáva duma és te fiam nem vagy gyáva!  " 

-Slyvester Stallone - Rocky Balboa

Reachel

2017.09.01

– Hé Reach– kiáltott hátra Shawn– ismered a tagot?– röhögött össze Geralddal.

–Parancsolsz?– nézett Shawnra Mr. Taylor.

–Semmi-semmi– rázza a fejét. Christian eléggé feldúltnak tűnt. Aztán úgy tett mintha nem történt volna semmi, én pedig éreztem, hogy süllyedek elfelé szégyenembe. Ultra gáz, sőt nem is ultra gáz, hanem rohadtul nagyon nagyon- nagyon extrán ultra gáz. Emma rám nézett aztán Chrisre, én pedig megráztam a fejem. Tudtam, hogy ezzel mindennek vége. Mindennek. Christian totálisan ki fog akadni, extra totál kiakadás. Az idő pedig rohadt lassan telt. Mintha egyetlen perc egy óra lett volna.

–Rendben srácok, akkor mutatkozzunk be! Az én nevem Christian Taylor, főként drámát és festészetet tanítok, de még a főiskolán– sandított rám, aztán megforgatta a szemét és folytatta a mondatát–, eldöntöttem, hogy matematikából is diplomázok, mivel ahhoz is értettem. Így most matekot, drámát és festészetet is fogok tanítani. A napokba derült ki az is, hogy itt fogok tanítani, eddig teljesen úgy volt, hogy más iskola tanulóival fogom ismertetni a dráma és festészet fortélyait, aztán ennek az iskolának sürgősen szüksége volt matematika tanárra, én pedig elfogadtam, és így több tárgyat is tanítok. Rendben most ti jöttök– mosolygott kedvesen, majd rám pillantott, nekem pedig a lélegzetem is elállt. Soha nem láttam még ilyennek azelőtt, dühös volt és csalódott. Aztán inkább Jessica felé fordította a fejét. Rohadt jó, még mutatkozzak is be. Amúgy is ismer, nem tök mindegy ez neki?

–Jessica Wilkinson a nevem, és tizenhat éves vagyok, nemsokára tizenhét. Kábé egy hónap múlva, novemberben– mosolygott a szőke hajú lány.

–De sötét vagy, november az két hónap múlva lesz– röhögött Jason.

–Ú, tényleg. Elszámoltam– röhögött Jessica. Na, ez is jól kezdődik, matek órán nem tud egytől tízig számolni. Chrisre sandítottam, elmosolyodott majd kérte Jesstől, hogy folytassa.

–Szóval, én színészetet tanulok, úgyhogy tanár úrral nem fogok találkozni csak dráma és matek órán. Tervezés órára járok, érdekel a divat. Nem voltam soha sem jó matekból, de valahogy a kettest majd csak összeszedem– mondta majd leült.

–Rendben van, következő– nézett Maria felé.

–Maria Hughes-nek hívnak, tizenhét éves vagyok, szeretek gitározni meg írni. Tavaly négyes voltam matekból, de idén meg próbálom az ötöst is, hátha sikerül, de– kezdte majd valaki közbe szólt.

–Khm, stréber– köhintett Gerald.

–Dugulj el Gerald!– fordult hátra Maria. Igen, Maria nem az a tipikus stréber lány, aki hagyja magát.

–Azt hiszem, menjünk tovább– mondta "tanár úr", majd leültette Maria-t és Jane-re nézett.

–Jane Clarke vagyok, nem nagyon érdekel semmi, rajzolni szeretek csak. Ritka szar–köhintett– akarom mondani, rossz vagyok nagyon matekból, de nem is nagyon érdekel a matek. Remélem azért a kettes meg lesz– dobta le magát az emó csaj.