Reven Art School & Academy ✔BEFEJEZETT✔Átírás alatt✍️

✔2.18✔

Európa?

A nyári szünet kezdete

Hosszú volt az út és olyan, amire tényleg büszke vagyok - nem volt végig tökéletes. Sok csapda volt és sok hiba történt. De legvégül ez tette lehetővé, hogy ott legyek, ahol ma tartok.

–Lewis Hamilton

Reachel

A szerdai buli után nem túl sokan jelentek meg az iskolában. Bryannel az óta a csók óta elég sokat beszélgettünk, a napok villámgyorsan teltek, és észre se vettük, de már június lett. A június pedig egyet jelentett az Európai ösztöndíjas diákok kiválasztásával, és hát igen, kiválasztottak, de nem csak engem, hanem rajtam kívül még egy kilencedikest, egy tizedikest és egy tizenkettedikest. A kilencedikből Daniel Westmillert, a tízedikből Tracy Sparksot, a tizenkettedikből pedig Amy Hudsont. Szóval mi négyen az igazgatóiban ülve hallgattuk a diri magyarázását.

–Szóval, a program valójában tábor jellegű, annyi különbséggel, hogy rengeteg zenés műsorban is fogtok segédkezni, színházakban, operákban fogtok járni, szóval ez a nyár szó szerint a zenélésről fog szólni. Két hét Franciaországban, két hét Olaszországban, két hét Nagy Britanniában és szintén két hét Spanyolországban. Július másodikán, hétfőn, éjjel kettőkor indul a repülőgép Franciaországba, és szeptember másodikán, vasárnap délután indul vissza New Yorkba Spanyolországból a gép, de mindent írásban is meg fogtok kapni, és persze szükség lesz a szülői engedélyekre meg az ehhez hasonló dolgokra. Egészségügyi vizsgálatos papírra is szükség lesz, szóval azt is minél előbb intézzétek el. Végül, de nem utolsó sorban pedig gratulálni szeretnék nektek, hiszen a tanárok között szavazással dőlt el, hogy egy-egy évfolyamról ki kapja meg az ösztöndíjat, és úgy tűnik szinte mind a négyeteknek egyöntetűen megszavazták. Úgy gondolták és gondoljuk, hogy ti érdemeltétek ki a legjobban, szóval szeretnénk, hogy ehhez méltóan viselkedjetek ezek után is– fejezete be végül. Mind a négyen megköszöntük, aztán indultunk is vissza órára.

Szóval visszatérve Bryanre. Igazából eleinte tényleg reménykedtem, hogy nem Bryan írta a leveleket, de rájöttem, hogy jobb, hogy ő írta, mintha egy bizonyos személy írta volna. Az ábrándozásomat a telefonom csörgése szakította meg.

–Szia anyu– szóltam bele a telefonba.

–Szia kicsim, tegnap egész nap vártuk, hogy hívj és mesélj, hogy lesz-e ösztöndíj, vagy nem lesz.

–Anyu, ma választották ki az ösztöndíjas diákokat, nem tegnap, és sikerült, bekerültem– mondtam mosolyogva (bár ezt ő nem láthatta).

–Jaj, annyira örülök neki, és mikor indultok? Meg mikortól lesz nyári szünet?– halmozott el kérdésekkel.

–Július másodikán éjjel kettőkor indul a gép innen New Yorkból, és szeptember másodikán indul haza Spanyolból a gép. Egyébként tizennegyedikétől lesz nyári szünet, ami azt jelenti, hogy tizennyolcadika körül indulok haza Jacksonville-be és huszonkilencedike körül meg jövök vissza New Yorkba, és bár kevés időt leszek otthon, ez egy kihagyhatatlan lehetőség, és remélem nem fogtok nagyon aggódni, és nem is aggódtok.

–Hát persze, hogy aggódunk, de örülünk, hogy legalább egy kicsit itthon leszel, és év közben majd akkor a szüneteket itthon töltöd mindig. Karácsonykor így is nélküled voltunk a tavaly.

–Megoldjuk anyu. A kis tökmag, hogy vagy?– kérdeztem az öcsémre utalva.

–Nagyon jól érzi magát, bár néha elég hisztis, és tisztára úgy néz ki, mint te amikor kicsi voltál– nevetett.