Reven Art School & Academy ✔BEFEJEZETT✔Átírás alatt✍️

✘2.3✘

A teli szünet kezdete

Bárki lehet féltékeny. Mindannyiunkban benne van. De le kell győznöd a féltékenység démonát, vagy elszakítja tőled a másikat.

–Ashley Greene

Reachel

Miután Thomasszal megvettünk mindent, amire szükségünk van, elindultunk a játszótér felé.

–Remélem még mindig nem akarsz elrabolni– mondtam, majd mosolyra húztam a számat.

–Nem foglak elrabolni Reachel– rázta a fejét.

–De azért a telefonodat elkérném– mondta, én pedig kérdőn néztem rá. A gyilkosok el szokták venni azt, ami nekik kell, szóval tényleg nem fog elrabolni.

–A telefonszámod kellene– mosolyodott el, majd kinyújtotta a kezét. Előhalásztam a táskámból a telefonomat és a kezébe nyomtam. Ő beleírta a telefonszámát az én telefonomba, majd megcsörgette magát, és elmentette az enyémet.

–Ez is megvolt– mondta, majd zsebre vágta a telefont és tovább indultunk. Távolról már látni lehetett a játszóteret.

–Ott a játszótér– mutogattam a távolba.

–Tényleg?– kérdezte, majd a szája „o" alakot formált.

–Na– löktem meg a vállát a vállammal.

–Mi na?– kérdezte majd visszalökött.

–Mindegy. Verseny a játszótérig? A vesztes ki posztolja facebook-ra, hogy idióta– kérdeztem, majd úgy tettem, mint aki rajthoz áll.

–Oké. Háromig számolok– mondta, majd el kezdett számolni.

–1

–3– kiáltottam, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elkezdtem futni. Thomas magasabb nálam, és a lábai is hosszabbak, szóval megérdemeltem ennyi előnyt. Mielőtt odaértem volna a játszótérhez, egy pillanatra hátra fordultam, Thomas pedig abban a pillanatban felkiáltott.

–Reachel!

Thomas a földön ült és a lábát fájlalta. Hirtelen irányt váltottam, pedig bennem volt az is, hogy mi van, ha csak direkt csinálja, hogy megijedjek és visszaforduljak. Kifulladva értem mellé.

–Mi történt?– lihegtem.

–Segíts felállni, azt hiszem kiment a bokám– nevetett fel kínosan. Megfogtam a kezét, majd felhúztam. Abban a pillanatban Thomas egy kicsit meglökte a vállam és elkezdett futni.

–Csaló– kiáltottam utána, és a nyomába eredtem. Majdnem egyszerre értünk a játszótérre, de ő egy hajszálnyival gyorsabb volt.

–Csaltál– dobtam le magam kifulladva a hintába.

–Te is csaltál az elején– rántotta meg a vállát, majd leült a mellettem lévő hintába.

–Egyezzünk meg abban, hogy senki nem ír ki semmit sehová– mondtam majd megtöröltem a homlokom. Thomas válaszul csak felmutatta a hüvelyk ujját, aztán pedig kibontott egy dobozos sört és a kezembe nyomta. Miután magának is kibontott egyet, koccintottunk. Elég hideg volt az idő, de valahogy nem számított.

–Fázol?– kérdezte.

–Aha, de ne vedd le semmidet, hogy ide add– előztem meg.

–Nem is akartam.