Reven Art School & Academy ✔BEFEJEZETT✔Átírás alatt✍️

✘2.7/1✘

Reachel válaszlevele

|A többiek|

„Látod, verset írok megint.

Csak megannyi szószedet.

Csitítani háborgó lelkemet.

Vagy idézni múltat.

Élni a jelent.

Jövőről álmodni veletek."

–Deák Mária

Írói szemszög

Reachel Graham végre ott volt, ahol már elég régóta nem járt. Ott, ahol minden elkezdődött. Az a bizonyos hétvége olyan gyorsan telt el, mintha egy szempillantás lett volna. Reachel  mindenről beszámolt a szüleinek, na meg persze a barátnőinek. Szombat este mindenki ott gyülekezett nálunk, és hosszú idő után végre mind együtt lehettek. Reachel érezte, hogy valami hiányzik. Nem lehet egyik pillanatról a másikra visszaállni a régi kerékvágásba. Azt érezte, hogy ez már soha nem lesz a régi. Miután visszatért New York-ba, Emmával és Luciával egyre kevesebbet beszélt. Telt-múlt az idő, és mintha csak feledésbe merült volna az egész barátságuk. Reachel tudta, hogy ha akarta se tudta volna már helyre hozni a dolgokat. Észre se vette és már március lett. A tavasz. Az egész város virágba borult, és bár még mindig hideg szél fújt, Reachel tudta, a változás már közel van. Azon a márciusi vasárnap délután eszébe jutott a levél, amit egy bizonyos Mr.X nevű ember írt neki, és bár eltelt már két hónap, úgy érezte válaszolnia kell rá. Reachel tollat ragadott és írni kezdett.

Kedves, mélyen tisztelt Mr.X

Először is szeretném megköszönni, hogy mindegy egyes nap szebbnek látsz, bár nem tudom ki vagy, és bár eltelt két hónap, mégis úgy döntöttem válaszolok, mert ez az egyetlen lehetősége annak, hogy megtudjam ki is vagy valójában. A göndör hajú srác, akivel láttál, vagy akivel még most is szoktál látni, minden bizonnyal Thomas volt. Ő az én legjobb barátom. Ő az én mentsváram a rosszabb napokon. Rettentő kíváncsi vagyok, hogy miért pont öt levélváltás után szeretnéd felfedni a valódi kilétedet, és fogalmam sincs, hogy mire jó ez a játszma, de úgy döntöttem, hogy legyen. Csináljuk. Tudod abból, amiket leírtál magadról, legalább tíz ember jutott eszembe. Hiszen általában minden fiú ismerősöm magasabb nálam. Először is összeszedtem minden férfi ismerősömet aki magasabb mint én. Elég nehéz volt, mivel két iskolába is jártam, szóval úgy körül-belül száztíz ember közül kellett kibogarásznom, hogy ki is vagy. Azok alapján, amit megadtál, egyre szűkebb lett a kör. A száztíz emberből ötvenöt ember barna, huszonnyolc ember kék, és huszonhét ember zöld szemű. A huszonhét ember közül pedig összesen húsz embernek negyvennégyes a lába. Ebből a húsz emberből pedig tizenkettővel ittam is már együtt. A tizenkettőből pedig hét ember tartózkodik New York-ban, tehát őket megfigyelhetem. A fennmaradó öt ember pedig a szülővárosomban van. Igazából nem volt túl nehéz ezeket a köröket leszűkíteni. Elég volt pár óra. Kíváncsi vagyok, hogy az öt levélváltás előtt, vagy után fogok rájönni, hogy ki is vagy valójában. Igazából eléggé élvezem ezt a kis feladványt és kíváncsian várom, hogy mit fogsz legközelebb írni. Mint írtad is, rengeteg emberre gyanakszom, és a listán szereplő emberek, egyre gyanúsabbak. Térjünk át az „érzelmi" részére a dolgoknak.

Aznap amikor a pizzázóhoz mentem Blair-rel, „a szőke barátnőmmel", akkor igazából egy olyan ember fotóját nézegettem éppen, aki akkor nagyon hiányzott nekem. Azt hiszem, hogy még most is hiányzik. Tudod a legjobb ebben az egész levélírós dologban, az, hogy mivel nem tudom ki is vagy pontosan, bármit leírhatok, amit érzek. Nem látod közben az arckifejezésemet, így pedig minden sokkal egyszerűbb és könnyebb. Először nem is nagyon tetszett ez az egész dolog, de kezdek megbékélni vele. Visszatérve az emberre, aki hiányzik nekem. Ő is rajta van a listán, de nem kergetek hiú ábrándokat, és próbálok reálisan gondolkodni. Persze arra az eshetőségre is gondoltam, hogy talán te lehetsz az az ember, éppen ezért van rajta a listámon. „Más téma", ahogy te írnád. Bryan. Az az a srác, akire elvileg kicsit féltékeny lettél. Ő egy olyan személy az életemben, aki nélkül talán túl unalmas lenne, úgy minden. Igazából úgy gondolom, hogy nem egy rossz srác, de én soha nem jönnék össze egy olyan emberrel, mint ő. Néha pedig annyira jó érzés húzni az agyát, bár tudom, hogy ez elég gonosz dolog, mégis úgy gondolom, hogy tudja, hogy nem rossz szándékkal csinálom ezt. Egyszerűen mindig olyan emberré válok a közelében, aki nem igazán akarok lenni. Próbálok ezen is változtatni, és ahogy a leveledben is írtad, a barátaim előtt is próbálok nem egy „maszkban" lenni...belegondolva már ez is nehezemre esik.