Azt mondják, valahol mindenkinek van egy végzete. Az én végzetem ártatlan volt a szerelmünkhöz, és veszélyes rám nézve. Legyőzhetetlen vágy tombolt bennem, túlvilági vágyakozást éreztem iránta, mert nálunk a szerelem mindig örökké szól. Mert beleszerettem a végzetembe, aki más volt, mint én.
Véres harcok dúlnak. A vérfarkasok ellepték az utcákat, a harcosaink csak fogynak. Lesznek akik győzedelmeskednek és lesznek, akik elbuknak, barátokat, családtagokat veszítettünk el. Tisztavérű vámpírként soha nem mocskolhatom be a kezem, de nem nézhettem tétlenül, hogy barátokat veszítek. A kevés közül én maradtam az utolsó, aki végig viszi a tisztavérű vámpírok vérvonalát, ez mindent megváltoztat. Egy holdfényes éjszakán, amikor találkoztam egy sárga szemű, fekete bundát viselő szörnyeteggel, a sors úgy döntött, hogy elhozza nekem a végzetem. Se az idő, se a helyszín nem volt alkalmas a találkozásra, de azonnal beleszerettem. Ő már hozzám tartozott. Hiába daccolt ellenem, a végzet akaratát senki nem törheti meg. Azóta az éjszaka óta kész voltam mindent feláldozni érte, a védelmezője lettem, a társa és a szerelme. Mert egy vámpír szeresse azt, akit a sors szánt neki, vigyázzon arra, aki a szívéhez tartozik. Az első pillantástól tudtam, hogy Astrid hozzám tartozik. De a történetünk közel sem ilyen egyszerű. Szerelem, hazugság, ellenségek, vér és bírtoklási vágy, ami veszélyesebbé teszi a bennem szunnyadó szörnyeteget.
| Minden jog fenttartva!🤍
| Írta: kek_gyemant💎
| A könyvet másolni tilos!
(A KÖNYV BEFEJEZETT!🖇️)All Rights Reserved