ʙᴏʏ ᴡɪᴛʜ ʟᴜᴠ » bts reactions I. ✓

25/1.

Figyelem, extra hosszú rész!

AMIKOR MEGCSAL

Jin:

– Jagi... ez... ez nem az, aminek látszik! – mentegetőzik a filmekből már jól ismert sablonszöveggel, és bár szeretnél hinni neki, a közös ágyatokban heverő meztelen Jin és a rajta ülő, szintén meztelen legjobb barátnőd némiképp megcáfolja az állítást.
– Csak azt nem értem... hogy nem voltam képes időben észrevenni... – dőlsz az ajtófélfának gyengén, mintha minden lélekerő kiszállt volna belőled.

Suga:

Olyan erővel csattan a pofon az ismeretlen lány arcán, hogy elered az orra vére. Hajánál fogva ráncigálod ki a házatokból, konkrétan alig van rajta ruha, ám kicsit sem érdekel, ha a fél utca végignézi az eseményeket.
– Takarodj innen, megértetted te mocskos szuka?! – ingerülten csapod be az ajtót, majd az öltözködő Yoongi felé veszed az irányt, s ugyanakkorát lekeversz neki, mint a csajnak. – Téged se lássalak többet... sem a házamban... sem az életemben.

J-Hope:

– Hoseok? – kérded értetlenül, miközben párod ajkaira az egyik új gyakornoklány szája tapad. A fiú a kezeit a levegőben tartja, mintha védekezni akarja a lány csókja ellen, szemei tányérnagyságúak és szinte szobor mereven áll, amint pedig meghallja a hangod, eszméletlen erővel löki el magától az újoncot.
– T/N... te jó ég... én... én... – hebeg-habog, ám dühöd inkább a lány felé irányul, aki elégedetten nyalja meg ajkait.
– Ha nem akarsz pár szép karcolást a babapofidra, most húzz el a picsába!

RM:

Nem próbál mentegetőzni, nem próbál magyarázkodni. Egyszerűen csak elfogadja, hogy egy időre kitessékeled lakásotokból, hogy mindketten nyugodtan átgondolhassátok a dolgokat.
– Sajnálom, hogy így ér véget a kapcsolatunk, T/N. Bízom benne... hogy még látjuk egymást.
– Akkor két hét múlva! – intesz feszengve a fiúnak, aki megindul a ház előtt álló furgon felé, ahol a többi Bangtan tag várja. Remegő kezekkel csukod be az ajtót, majd homlokod a falapnak veted. – Én is sajnálom, Joon... én is...

Jimin:

– Jagi, állj le! – kiáltozik Jimin, miközben elrepül a feje mellett egy tányér, és hangosan széttörik a falon. – Az isten szerelmére, T/N, még valakinek baja esik!
– Baja esik? Baja esik?! Itt te leszel az egyetlen, akinek baja fog esni! – kelsz ki magadból, majd az egyik polcról lekapod az ollót, s megindulsz párod felé, aki egyetlen boxerben próbálja kikerülni a törött tányérok maradványait.
– Azzal... azzal mégis mit akarsz?
– Tán azt hitted, büntetlenül dughatod meg a szomszéd kiscsajt? Hát nagyot tévedsz, Park Jimin! Először kasztrállak, aztán úgy kiteszem a szűrödet, hogy meg sem állsz a dormig!

V:

– T/N... én szörnyű dolgot tettem... – vallja be bűnbánóan egyik este, mit csinált. Te csak némán hallgatod, ahogy elmeséli, miként itatta le az egyik alkalmazott a legutóbbi céges partin, és miként feküdt le vele. – T/N, kérlek, mondj valamit! Én esküszöm, nem akartam... te is tudod, hogy akkor rosszban voltunk és az a lány annyira foglalkozott velem... De nem hittem volna, hogy majd csak kihasznál!
Szomorú mosolyra húzod ajkaidat, majd gyengéden átöleled a könnyes szemű fiút.
– Örülök, hogy volt merszed bevallani ezt nekem, Tae.
– Ugye nem hagysz el, T/N? Nekem te jelented a világot...
Nem szólalsz meg, csupán szorosabban fonod karjaidat teste köré, kicsit megnyugtatva Taehyungot.