ʙᴏʏ ᴡɪᴛʜ ʟᴜᴠ » bts reactions I. ✓

19.

Amúgy, lenne kedvetek tőlem olvasni egy maffia témájú Jungkook ficit?

HA VÉRFARKAS LENNE, ÉS MEG AKARNA JELÖLNI
(fantasy)

Jin:

Amint felfedte magát előled, mint hatalmas, világosbarnán tündöklő farkas, kissé megrettentél. Fogalmad sem volt, most csak hallucinálsz-e, vagy tényleg igaz-e az az ősrégi mendemonda, hogy vérfarkasok léteznek. Amikor pedig elmagyarázta, hogy egyrészt szeret emberként is, másrészt a "farkasa" kiválasztott, még jobban lesokkolódtál. A megjelölős részről pedig ne is beszéljünk, mennyire letaglózott.
– Egy... harapás? – motyogod kitágult szemekkel. – Miközben mi... mi éppen...
– Nem kell félned, nem fáj... csak egy kicsit – mosolyog Jin. – Meg amúgy is, az élvezetek elvonják majd a figyelmedet! – villan meg pimaszul, vörös színben szeme, amelytől egyszerre rettegsz, és hát valljuk be... be is gerjedsz.

Suga:

Konkrétan hahotában törsz ki, ahogy a fiú befejezi a meséjét. Képtelen vagy elhinni, hogy Yoongs olyan komoly arccal ültetett le a kanapéra, majd egy ilyen parádés, vérfarkasos fantasy előadása után is tökéletesen tud színészkedni. Cseppnyi érzelem nincs az arcán, csak bámulja, ahogyan kineveted.
– Wow, Yoongi, nem hittem volna, hogy ilyen remek mesélő vagy! – simítasz arcára fülig érő mosollyal. – Nemhiába vagy te az egyik legjobb rapper és dalszövegíró!
Csak egy pillanat. Ennyi kell ahhoz, hogy a frász is rád jöjjön az előtted ülő, hatalmas, éj-fekete vadállattól, ami olyan vágy-ittas, vérvörös szemekkel pásztáz, hogy a szíved is beleremeg.
~ Ne félj, Jagiya, nem harapok... nagyot...

J-Hope:

– Hoseok, szerintem te kicsit túl sokat ittál már! – veszed ki párod kezéből a boros poharat. – Vérfarkasok nem léteznek, és te sem vagy az. A harapdálást pedig szerintem hagyjuk későbbre, holnap állásinterjúra megyek.
– Tájékoztatásul közlöm, Holdsugaram... – mintha másodpercenként forrósodna a levegő, a fiú végigdönt a kanapén, – a farkasok nem tudnak berúgni.
Hirtelen jelenik meg fölötted egy bozontos, vörösesbarna farkas, s nem tudod eldönteni, sikíts vagy sírj. Ám amint az állat a nyakadhoz hajol, s csak mélyen beleszagol, elakad a lélegzeted.
~ És bizonyos helyzetekben türtőztetni sem képesek magukat...

RM:

Félve simítasz a hatalmas farkas bundájára, mire az állat szorosan hozzád bújik, s nagyokat szimatol körülötted. Egyszerűen képtelen vagy elhinni, hogy ez megtörténik. Itt van előtted egy egy elméletileg misztikus, kitalált lény, aki ráadásul a párod... és nem éppen nyugodt állapotban van.
– Ha megengedem neked... azt a dolgot... fájni fog? – kérdésed vége elhalkul, miközben lehajtod a fejed.
Hirtelen két izmos kart érzel meg magad köré fonódni, mire meglepetten pillantasz fel.
– Próbálok kíméletes lenni... És megértem, ha félsz. A helyedben én is félnék – nyom apró csókot ajkaidra. – De hidd el, a világ legcsodálatosabb estéjét fogjuk eltölteni. Megbízol bennem, T/N?
– Igen... – bármennyire is tűnik veszélyesnek, Namjoon életed szerelme... és még vérfarkas mivolta sem tud elijeszteni.

Jimin:

– Ne merészelj közelebb jönni! – kiáltod a fiú irányába reszketeg hangon, egy papuccsal a kezedben. – Nem hallasz?! Maradj, ahol vagy!
Jimin halványan elmosolyodik, szeme színe pedig átvált vörösbe. Korántsem hatja meg a produkciód, és bár ezt te nem tudod (és nem is akarod) elhinni, nem szándékozik bántani téged. Épp ellenkezőleg...
– Ugyan, Jagiya... – lépked idegesítően lassan feléd, majd egy gyengéd rántással magához húz, aminek következtében kiesik kezedből a lábbeli, – a legizgalmasabb részről még nem is meséltem... – suttogja füledbe domináns hangon, megmutatva, ki is az alfa.

V:

Vérvörös szempárjával úgy méreget, mint egy védtelen prédát, amit a ragadozó hamarosan le vadász.
– Félsz tőlem? – hangja mélyebb, s egész kisugárzása is sokkal férfiasabb... egyáltalán nem olyan aranyos, mint amilyen szokott lenni.
– N-nem tudom... – meghunyászkodva ülsz előtte, remegő kezekkel. Félsz tőle, nem vitás, és ezt ő is érzi.
– Sosem bántanálak... reméltem, hogy ezt már megjegyezted.
– De akkor még ne-
Hirtelen tapad ajkaidra a fiú, miközben derekadnál fogva magához szorít. Hiába próbálod ellökni, eltaszítani magadtól, vehemens viselkedése és tüzes nyelves csókja megbabonáz. Érzed a belőle áradó dominanciát, a vadállatot, amit csakis te tudsz kordában tartani.

Jungkook:

– Jagi! Jagi, ébredj!
A kezdeti sokk, amit Kook okozott, nem tett jót neked.
Miután mesélt egy kicsit a vérfarkasokról, átváltozott, és megmutatta azt a hatalmas, fekete szőrű, vörös szemű alfát - a titkolt énjét -, az ájulás után másodpercről másodpercre pillantgattál felé, várva arra, mikor támad. Jungkooknak azonban eszében sem volt támadni - legalábbis a valós értelemben.
– Jobban vagy, Szívem? – ültet fel, majd egy pohár vizet nyom a kezedbe, ami bár iszonyatosan remeg, sikerül egy kicsit innod. – Ne ijedj meg tőlem, T/N.
– Tudod, Kook... – nevetsz fel zavartan. – Talán ezt a... dolgot meg is tudnám szokni... de muszáj megharapnod... aközben?
– Nem sietünk el semmit, oké? – emeli fel fejed álladnál fogva. – Igen, muszáj lesz, de hidd el, utána kárpótollak! – lehel apró csókot ajkaidra, amit te csak piruló arccal viszonozol.