Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

megunhatatlan látvány [1x1]

dua lipa - love again

- Kiskorod óta ismersz, de még mindig képes vagy megszivatni? - néztem a lován ülő, nevető Lokira.
- Könnyű célpont vagy. - vonta meg a vállát mire megforgattam a szemeimet, majd megszorítottam a nyereg hevederét, hogy ezúttal ne forduljak le a ló hátáról.
- Gyűlöllek téged. - néztem szemeibe miután elfoglaltam a helyemet.
- Tudom. Mehetünk? - mosolyodott el mire bólintottam és el is indultunk a szokásos helyünkre.

A mai napra nem volt semmilyen tervem, szóval gondoltam becsőrtetek a királyi család ajtaján és invitálom őket egy kis testmozgásra, de a négy tagból csupán egy volt képes felnyergelni a lovát és velem tartani egy nyugis délutánra. Thornak más dolga volt, Odin és Frigga pedig már öreg motorosoknak nevezték magukat ehhez, szóval maradt nekem a jó öreg csínytevések istene, aki el is kezdte a délutánt azzal, hogy meglazította a nyergem hevederét, ergo a ló hasára csúsztam ültemben. Nem fogja megúszni bosszú nélkül.

- Azért a saját lovadat kiköthetted volna te lusta disznó. - mérgelődtem miközben Pimedus kötelét szorítottam egy korlátra.
- Sajnálom Kara, vonzott a látvány. - nézett a messzeségbe majd vissza rám.
- Legközelebb vonzzon a csomókötés is mert különben nem lesz lovad. - vontam meg a vállaimat miközben végeztem a kikötéssel és Loki mellé sétáltam.
- Na, akkor neked meg íjad nem lesz kisasszony. - mosolygott el sunyi módon.
- Tényleg? Akarsz te még gyerekeket Loki? - húztam össze a szemöldökeimet, de a kérdéseimre már nem válaszolt. - Nyertem.
- Nem ér. - biggyesztette le alsó ajkát.
- Meg ne sajnáljalak drágám. - simogattam meg az arcát majd elsétálva mellette ültem le a nem messze elhelyezett padra.

Az előttünk elterülő Asgard látványa gyönyörű volt. Az arany palota kimagasodott a többi fényes épület közül és az egészet pedig hegyek ölelték körül, meg persze ott volt a szivárványhíd, s annak a végén lévő bifröszt.
- Sosem lehet megunni. - mondtam a messzeségbe bambulva.
- Valahányszor idejövünk, elcsodálkozok Asgard szépségén. - rázta meg hitetlenül fejét. - Csodálatos.
- Az. - mosolyodtam el majd Loki vállának döntöttem a fejemet.

Azt hiszem jobb is, hogy nem maradtam ma otthon. Sokkal jobb itt semmit tenni, mint otthon az ágyamban könyvet olvasgatva. Meg persze van társaságom, aki ugyan nem beszél sokat, de jó, hogy itt van velem.
- Kara, tudom beszéltünk már róla, de miért is lettél íjász? - nézett rám miközben összehúzta szemöldökeit.
- Apám ugye valkűrnek akart, hogy hasonlóan hozzá, Odin seregében harcoljak, viszont nekem nem ment a kardforgatás. Olyan voltam mint valami esetlen kislány, akire rákényszerítenek valamit. - kezdtem el kuncogni. - Szóval végül nem lettem valkűr, de apa akkor is azt akarta, hogy harcos legyek. Aztán egyszer olvastam egy könyvet, ahol a főszereplő íjász volt és borzalmasan megtetszett. Onnantól kezdve a mai napig gyakorlom és űzöm az íjászatot és szerintem elég jó is vagyok benne. - meséltem el a történetet a szenilis istenségnek.
- Ó, tényleg. Most már rémlik. - esett le neki végül a tantusz.
- Mindig mindenről megfeledkezel. - kócoltam össze a haját miközben felálltam mellőle és odasétáltam Surmhoz, a lovamhoz.

Megsimogattam a fejét majd a táskámból elővettem egy almát és megetettem őt vele. Közben Loki is odament Pimedushoz és beszélt hozzá egy keveset. A fekete paripa nagyon szerette gazdáját, ugyanis amikor Loki hozzáért, fejét hozzádörgölte az istenség mellkasához. A férfi hangosan felnevetett majd megsimogatta Pimedus sörényét.
- Nyughass! - nevetett a feketeség.
- Be van indulva. - néztem rá pimasz mosollyal az ajkaimon mire csak mérgesen nézett rám. - Jó, Pimedus nyugi! - fogtam meg a pofaszíjánál a jószágot mire megrázta a fejét majd abbahagyta esztelenkedést.

Ezután megültük a kancákat és a kengyelbe helyezve a lábunkat indultunk vissza a palotába.
- Tudod Kara, szeretem az ilyen nyugis délutánokat. - fordította felém a fejét.
- Én is Loki. Néha Thort is elhívhatnánk, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit. - húztam oldalra az ajkaimat.
- Rengeteg dolga van. Tudod, jövöhéten koronázás. - mondta enyhe negatív színnel a hangjában.
- Ne is mondd. Fel kell vennem valami nevetséges ruhát majd. - forgattam meg a szemeimet.
- Tudom, nekem is a harci öltözetemben kell majd megjelenjek. - vonta meg a vállát miközben átkeltünk egy patakon. - De te biztosan gyönyörű leszel. - küldött felém sármos mosolyt.
- Valamelyik anya csak csodát tesz majd velem. - nevettem halkan.
- Ne beszélj badarságokat! Díszes ruha és festék nélkül is csodásan nézel ki. - szúrta kék tekintetét mélyen a szemeimbe mire lesütöttem azokat és inkább a deres lovam sörényét bizergáltam zavaromban.

Egye meg a fene őt, hogy ennyire ki tud forgatni magamból. Már évek óta el-elejt bókokat és dícséreteket felém és tudja is mit csinál a rohadék, ráadásul még élvezi is! Felháborító, hogy kihasználja azt, hogy könnyen zavarba jövök. Tudja, hogy nem rossz srác és, hogy jól néz ki, ezt még én is aláírom, de néha viszont elszáll magától, ami rögtön el is veszi a külseje varázsát.

- Loki, Kara! - jött velünk szembe Thor mikor már a palotában sétálgattunk a feketeséggel.
- Szia Thor! - mosolyodtam el majd karjaim közé zártam. - Hogy vagy? - kérdeztem miután elváltam tőle és már Lokival ölelkeztek.
- Minden rendben van, köszönöm. Nemrég jártam apáméknál. - mutatott a háta mögé.
- És? - kérdezte érdeklődve Loki.
- Semmi különöset nem beszéltünk, csupán a koronázásról. - vonta meg a vállait mire bólintottunk a fiatalabb istenséggel. - Ti merre jártatok? - mosolyodott el.
- Csak lovagoltunk egyet. - néztem a mellettem álló a feketeségre.
- Elmentünk a kedvenc helyünkre, ahova régen hármasban is jártunk. - mondta miközben hátratűrt egy kósza tincset a füle mögé.
- Remek! Biztos jól éreztétek magatokat, de sajnálom most mennem kell barátaim. Vigyázzatok magatokra! - simogatta meg vállainkat majd ellépett mellőlünk.
- Te is! - intettem szomorkásan mire Loki vállamra helyezve kezét karolt át és indultunk tovább a palota hatalmas balkonjára.

Csendben sétálgatva ugyan, de elértük a célpontunkat és le is huppantunk az ott elhelyezett kényelmes kanapéra.
- A szüleid nem mérgesek, amiért nem vagy sokat otthon? - kérdezte Loki miközben a kezemen lévő gyűrűket piszkálta.
- Tudják, hogy kivel vagyok szóval nem. Meg amúgy is örülnek ha kimozdulok a házból. - vontam meg a vállaimat.
- Pedig igazán anyád nyomdokaiba lépve végezhetnéd a házimunkát a Lokival való császkálás helyett. - öltötte magára édesapám alakját és beszélt az ő hangján mire egy hatalmas nevetés szakadt ki belőlem.
- Hagyd abba! - ütöttem meg a nagy kacaj közepette a vállát.
- Igaza van apádnak. - változott hirtelen az anyámmá.
- Loki ne csináld! - próbáltam levegőt venni miközben hátrahajtottam a fejemet és a plafont néztem.
- Jó, abbahagytam. - nevetett ő is mire nagyot sóhajtottam. Mindig elfelejtem, hogy képes utánozni másokat mágiával.

Ezután még hülyéskedtünk egy kicsit majd mikor a Nap már a horizontot kezdte súrolni, úgy döntöttem elhagyom a palotát és hazamegyek.
- Vigyázz magadra! - vont magához a feketeség a palota ajtajában.
- Mindig vigyázok, aludj jól. - szívtam magamba jellegzetes fenyő illatát.
- Te is. - simogatta meg a hátamat majd miután elváltunk egymástól leszaladtam a hosszú lépcsőn.

Elmentem az istállóba, ahol Surmot hagytam, majd miután felnyergelték őt, indultam is haza, ami kb. 10 percre volt ügetéssel a palotától.
- Jó éjszakát Surm. - simogattam meg homlokát miután Thomas leszedte róla a nyerget és a kantárt mikor hazaértem. Válaszként csak dörmögött egyet majd beleevett a szalmájába.
- Jó éjt kisasszony! - intett Thomas miközben apám lovának adott vacsorát.
- Neked is! - köszöntem el tőle.

Aztán fellépdeltem a házunkhoz vezető lépcsőn és be is mentem annak hatalmas ajtaján. Amikor beértem Olvia rögtön segített levenni a kabátom, majd miután megköszöntem segítségét a halba mentem, ahol az édesanyám olvasgatott.
- Anyám. - biccentettem neki mire elmosolyodott és magához húzott.
- Szia Kara. - adott puszit a homlokomra miközben felállt helyéről és lerakta a könyvét. - Merre jártál ma? - érdeklődött kedvesen.
- Ó, csak Lokival lovagoltunk egyet a hegylábánál. Tudod, ahonnan olyan szép Asgard látképe. - magyaráztam neki miközben leültem vele szemben.
- Tudom kedvesem. Kicsiként is rengeteget jártatok oda. - vezette rám zöld árnyalatokban úszó szemeit.
- Ó, egy helyen a két kedvesem! - jelent meg a boltív alatt apám is. - Mi újság? - kérdezte miközben közelebb sétált és egy-egy csókot nyomott a homlokunkra.
- Minden rendben. Surmot elvittem egy kisebb sétára Pimedussal. - vettem egy almát magamhoz az asztalról.
- Gondoltam. Thor nem ment veletek? - támaszkodott a falnak.
- Nem. Túl sok dolga van a koronázás miatt, szóval az örök duo maradt. - vontam meg a vállamat.
- Rendben van kislányom. Menj pihenj le, majd holnap találkozunk. - küldött felém mosolyt mire biccentettem és fel is futottam a lépcsőn keresztül a szobámba.

A kezemben tartogatott almát az asztalomra raktam majd az alvóruhámat a kezembe véve siettem el a fürdőszobába, ahol egy forróvizes fürdőt véve frissítettem fel magamat. Aztán miután kiszálltam a kádból megtöröltem magam és felvettem a ruháimat, majd visszamentem a szobámba. Az aznap használt ruháimat a székemre raktam majd bebújtam az ágyamba, ahol még olvasgattam egy kicsit, meg megettem az almámat, majd elfújva a gyertyáimat hajtottam álomra a fejemet.