Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

kiátkozott isten [1x6]

lorde - glory and gore

- Ezt bízd rám. - mondta Loki testvérének mikor Heimdall elé sétáltunk a szivárványhídon.
- Jó Heimdall... - kezdett bele a feketeség.
- Túl lengén öltöztetek. - vágott bele az istenség szavába és én megint csak meglepődtem azon, hogy tudja mit akarunk tenni.- Azt hiszed, hogy rászedhettek? - kérdezte miután látta arckifejezésünket.
- Nyilván tévedsz. Mi nem... - szólt volna megint Loki, de bátyja félbeszakította.
- Elég! - kiáltotta és megkerülve testvérét nézett Heimdall arany szemeibe. - Átmehetünk? - tért a lényegre.
- Soha még ellenség nem surrant át őrségem alatt. Szeretném tudni, hogy történt. - mondta az őszintét.
- Titkold el hová megyünk, míg meg nem jövünk. Megértetted? - vette szigorúra a formát a szőkeség, majd a lovainkat ott hagyva mentünk be a kapuba.

Heimdall a pallost a helyére rakta majd mikor készen álltunk elfordította azt és a bifröszt működni kezdett.
- Vigyázzatok! Megtartom eskümet, hogy védem a birodalmat kapuőrként, szóval ha a visszatérésetek veszélyezteti Asgard épségét, a bifröszt zárva marad és Jötunheim jeges fensíkjain haltok meg. - tájékoztatott minket Heimdall mire félve Lokira néztem, aki csak nyugalmat árasztva a szeméből tekintett rám.
- Nem tudnád nyitva hagyni nekünk a hidat? - kérdezte Volstagg.
- Az felszabadítaná a bifröszt minden erejét és azonnal elpusztítaná Jötunheimet, veletek együtt. - válaszolt a kérdésre.
- Nem akartam ma meghalni. - vonta meg a vállát tréfásan Thor. Ez nem normális.
- Senki sem. - reflektált a kapuőr majd elfordítva a pallost aktiválta a hidat, ami beszippantva minket juttatott át a fagyos bolygóra.

Amikor földet értünk azt hittem jégkockává válok a hirtelen hidegtől, de miután körbe néztünk és elindultunk előre már annyira nem fáztam.
- Nem kéne itt lennünk. - jelentettem ki a nyilvánvalót.
- Haladjunk. - mondta Thor és nem törődve az előbbi mondatommal sétált tovább a semmi felé.
- Miért kell ennyire önfejűnek lennie? - néztem Lokira, aki mellettem sétált.
- Azt csinál, amit akar. Ha elkapnak minket az csak is az ő hibája lesz. - súgta oda nekem.
- Meg a miénk mert vele jöttünk és támogattuk. - szorítottam meg idegesen a kezemben lévő íjamat.
- Nyugodj meg. Talán nem fogunk meghalni. - fogta meg a kezemet megnyugtatásként.

Ezután még beljebb sétáltunk és még tovább merészkedtünk a hűvös területen majd mikor már egy trón szerűség elé kerültünk megálltunk.
- Hol vannak? - kérdezte Sif.
- Rejtőznek, ahogy a gyávák szoktak. - válaszolt Thor mire megforgattam a szemeimet. Azt hiszem agyára ment a tudat, hogy király lenne már ha nincsenek a jégóriások.
- Messziről jöttetek, hogy meghaljatok Asgardiak. - hallottuk meg Laufey hangját.
- Thor vagyok, Odin fia. - mondta az istenség.
-Tudjuk, hogy ki vagy. - válaszolt a jötun.
- Hogy jutottatok be Asgardba? - tért most is rögtön a lényegre Thor.
- Odin házában sok az áruló. - nézett oldalra a kék bőrű.
- A hazugságaiddal ne mocskold be apám nevét! - háborodott fel a mennydörgés istene.
- A te apád egy gyilkos, tolvaj! És miért jöttél ide? Békét hozni? Te vágysz a harcra, hiszen epedsz érte! Csupán egy fiú vagy, aki férfinak akar látszani. - szólt rideg hangján Laufey mire ki is rázott a hideg.
- Ez a fiú megunta a gúnyolódásodat. - reflektárt Thor mire a minket körülvevő jégóriások fegyvert varázsoltak maguknak.

Ennek hatására Loki bátyjához lépett és gondolkodásra kényszerítette őt, miszerint nézzen körül és vegye észre, hogy túl sokan vannak ellenünk. Ám Thor nem hallgatva az öccsére ment tovább a saját feje után és tárgyalt tovább a jötunnel.
- Menj, amíg még elengedlek. - mondta Laufey miközben közelebb sétált.
- E-elfogadjuk nagylelkű ajánlatod. - válaszolt Loki mire Thor egyet még mormogott majd megfordult, hogy haza induljunk.
- Szaladj haza kis királylány. - mondta Laufey mire egy hatalmasat sóhajtottam.
- A franc. - nézett rám Loki tudván mi következik mire bólintottam egyet és már Thor hajította is el a mjönirt ezzel földre küldve a jötun királyt.

Ezután megkezdődött a csata és harcolni kezdtünk a jégóriásokkal. Én nyilakat lőttem a távolból jövő kékségekbe, Loki a tőreit dobálta, Sif és Fandral a kardjaikkal harcolt, emellett Volstagg a baltájával, Hogun pedig a buzogányával.
- De mondjátok, hol marad a kihívás? - kérdezte költőien Thor.
- Fogd be a szádat! - kiáltottam rá majd kérdése miatt még több ellenség gyűlt össze, akikre máris célozni kezdtem és le is szedtem egyből kettőt.
- Hozzátok ne érjenek! - kiáltotta egyszer csak fájdalmasan Volstagg mire biccentettem egyet, hogy vettem az infót.

Aztán tovább harcoltunk és nem sokkal később Volstagg sérülése után Fandral is súlyos sebet szerzett.
- Ó, a francba! - kiáltottam miközben odaszaladtam a férfihez és Volstaggal együtt segítettünk neki.
- Mennünk kell! - kiáltott Loki harcoló testvérének.
- Akkor menj! - dobta el Thor a pörölyt, ami egyből 10 jégóriáson ment keresztül.
- Engedd, felveszem a hátamra. Te lőjj tovább. - nézett a szemeimbe Volstagg majd hátára kapva Fandralt kezdtünk el futni az immáron kiszabadított hatalmas szörny elől.

Miközben az utánunk tartó lényt céloztam és lőttem is meg párszor, Thor a földbe vezetett egy villámot, aminek a hatására az kezdett beomlani és szépen lassan elnyelni a szörnyet.
- Heimdall, nyisd a hidat! - kiáltottam mikor annak a szirt szélére értünk, ahonnan jöttünk, ám abban a pillanatban a nemrég eltűnő szörny is előkerült.
- A francba már. - lőttem bele a szemébe, de végül Thor volt az, aki átrepülve rajta ölte meg azt. Aztán miután a lény lezúgott a mélybe, megfordultunk és láttuk, hogy rengetegen lettek a jégóriások.

Amint megindultak felénk és elértek volna hozzánk, a bifröszt megnyílt, ám nem azért, hogy visszamenjünk, hanem mert Odin utánunk jött 8 lábú lovával, Szleipnirrel.
- Atyám! Együtt végzünk velük! - kiáltotta Thor izgatottan atyjának.
- Csendet! - szorította össze a fogait a király mire fia visszavett egy kicsit.
- Mindenek atyja, fáradtnak tűnsz. - mondta nyájasan Laufey miközben Odin szemeibe nézett.
- Laufey, vess ennek véget! - utasította a király.
- A fiad kezdte el. - nézett a szőkeségre majd vissza Odinra.
- Így igaz. Ezek egy fiú cselekedetei, kezeld aképpen. Véget vethetünk ennek itt és most, mielőtt még több vér folyna.
- Már túl vagyunk a diplomácián mindenek atyja. A fiad megkapja, amiért jött; háborút és halált. - húzta diadalittas mosolyra száját a jötun.
- Legyen hát. - mondta Odin, majd mikor észrevette a Laufey kezében keletkező fegyvert egy hirtelen fény kíséretében földre küldte a jégóriást és a bifröszttel visszatértünk Asgardba.

- Miért hoztál vissza minket? - kiáltott Thor mikor már a kapuban voltunk.
- Tudod te mit indítottál el? - reflektált az apa.
- Megvédtem a hazámat! - ordított az istenség.
- A barátaidat sem tudod megvédeni, hogy védenél meg egy országot? - szidta tovább fiát. - Vigyétek az ispotyályba! - utalt a sebesült Fandralra Odin miközben a pallost visszadobta Heimdall kezeibe.
- Nem lesz mit megvédeni ha félsz cselekedni! - vett kicsit vissza hangerejéből Thor miközben Sif és a három harcos Heimdallal együtt elhagyták a kaput.

Ezután egy hatalmas veszekedés és ordítozás következett, amit mi Lokival csak szépen végighallgattunk ugyanis, amikor a feketeség egy szót is akart szólni Odin ráhurrogott, szóval én meg sem próbáltam Thor mellett beszélni.
- Nem vagy méltó már országunkhoz! - lépett oda Thorhoz Odin miután a bifrösztbe helyezte jogarát. - Nem vagy méltó a címedre! - szakította le a szőkeség vörös köpenyét hátáról. - Nem vagy méltó szeretteidhez, kiket elárultál! - mondta miközben rám és Lokira nézett majd vissza lépett pár lépést. - Elveszem tőled hatalmad. - hívta magához a mjölnirt. - Ezért atyám nevében, - hullott le Thor karjairól a páncél. - és az ő apja nevében, a te atyád, Odin; kiátkoz! - tartotta fia felé a mjölnirt majd a szőkeség a bifrösztbe esve tűnt el annak fényében.
- Ne! - kiáltottam miközben elindultam a megnyitott átjáró felé, de Loki megfogott a karomnál és visszatartott.
- Ki megszerzi a pörölyt, ha méltó rá megkapja Thor erejét is. - beszélt a kalapácsnak majd azt is a bifrösztbe hajította az orrunk előtt.

Odin aztán a dühtől forrva hagyta el a kaput majd ott hagyva minket tért vissza a palotába.
- Nem tehette ezt! - folyt le egy könnycsepp az arcomon miközben Loki mellkasába bújtam, de ő nem szólt egy szót sem csak megsimogatta a hátamat és a fejemet.
- Menjünk az ispotyályba és nézzük meg Fandralt és Volstaggot. - mondta végül majd hallgatva rá, elköszönve Heimdalltól hagytuk el a kaput és lovagoltunk vissza a palotába.