Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

félresikerült koronázás [1x5]

little mix - told you so

- Gyönyörű vagy. - hallottam meg Loki hangját miközben a fejdíszemet igazgattam a fejemre Frigga szobájában. Ő és anya már rég leléptek innen miután ők elkészültek.
- Ne beszélj sületlenségeket. - mondtam felé fordítva a fejem.
- Várj egy kicsit. - jött közelebb hozzám majd megigazította a fejemen lévő fehér ékszert. - Így most jó. - mosolyodott el mire biccentettem köszönetként.
- Nem szeretem, hogy eltakarja a hajadat ez a szarv. - pöcköltem meg az arany sisakot.
- És még melegít is. - fújta ki a levegőt.
- Thorral összefutottál már? - néztem fel szemeibe mert eddig az arany részletekkel ellátott ruháját és a zöld köpenyét vizsgáltam. Hihetetlenül jól állt neki.
- Igen. Nagyon magabiztos, de azért látszik rajta, hogy izgul. - fonta kezeit a derekam köré.
- Látom te elég laza vagy. - tettem kezeimet a mellkasára.
- Ha velem vagy nem nehéz. - mosolyodott el majd megcsókolt.

Az idilli pillanatot viszont anyáink közeledő nevetésüknek hangja majd annak későbbi befejezte szakította félbe. Amint észrevettük őket szétváltunk egymástól és kínos mosollyal néztünk rájuk.
- Loki? - vonta kérdőre fiát Frigga.
- Kara? - cselekedett hasonlóan az én anyám is.
- Asszem lebuktunk. - néztem Lokira, aki csak elnevette magát.
- De le ám! Mégis mit jelentsen ez fiatalok? - lépdeltek oda hozzánk a hölgyek.
- Szerintem elég egyértelmű. - mondta Loki mire elmosolyodtam.
- Mikor történt ez? - kérdezte anya. Remek kérdés, jobbat nem is kérdezhetett volna.
- Tegnap éjszaka. - mondta Loki mire vállába boxoltam.
- Ezt otthon megtargyáljuk kisasszony. - nézett rám szigorúan zöld szemű édesanyám.
- Nem is voltál akkor te olyan rosszul kisfiam. - esett le Frigganak is a tantusz.
- Lehet. - mosolygott az istenség a királynőre mire ő elnevette magát.
- Thor tudja? - nézett rám Frigga.
- Nem igazán. - húztam oldalra a számat.
- Ő ne így tudja meg. - varázsolódott az én anyám szájára is mosoly.
- Nem így fogja. - mondta Loki mire az anyák bólintottak.

Ezután megjelent pár őr és jelezték, hogy a helyünkre kéne állnunk, szóval mentünk és elfoglaltuk a helyünket a trón körül, melyben Odin ült. A ceremónián rengeteg ember megjelent, szinte itt volt egész Asgard. A helyek, amiket fel lehetett tölteni emberekkel, tele voltak és mindenki izgatott volt már a mennydörgés istene megérkezése miatt.
- Szerintem eltévedt. - súgtam oda a pár lépcsőfokkal feljebb álló Lokinak.
- Nem lepődnék meg. - válaszolt mosolyogva mire kissé elnevettem magamat.
- Itt van. - mondta Frigga mire elhallgattunk, ellenben a közönséggel, ami hatalmas éljenzésbe kezdett.

A piros köpenyes, szőke istenség a sisakjával a fején és a mjölnirrel a kezében lépdelt a trón felé, miközben megannyi ismerőssel váltott pár szót és kiáltott a boldogságtól. Tudtam, hogy valamikor el fog jönni ez a nap és valahogy éreztem, hogy rettentő büszke leszek rá, ugyanis amikor letérdelt édesapja elé hatalmas mosoly húzódott az ajkaimra és szinte még el is érzékenyültem miatta. Szemeivel végignézett rajtunk és küldött felénk egy bíztató mosolyt, csak úgy ahogy a másik oldalon álló 3 harcosnak is. Láttam a szemeiben a boldogságot és tudtam, hogy legbelül majd kicsattan.

Aztán miután levette sisakját és lerakta a pörölyét, Odin felállt trónjáról és a jogart a földhöz koppintva nyitotta meg a koronázást.
- Thor, Odin fia, utódom, elsőszülöttem. - mondta büszkén a király. - Régóta rád van bízva a hatalmas pöröly, a mjölnir, melyet kihúnyó csillagban vadul kovácsoltak. Erejének nincsen párja sem pusztító fegyverként, sem építőszerszámként. Megfelelő társ egy királynak. - beszélt a híres kalapácsról. - Én megvédtem vele Asgardot és az ártatlanok életét a kilenc világban, az idők kezdete óta. - folytatta mire Thor bólintott egyet. - Esküszöl a világok védelmére? - tette fel legelső kérdését.
- Esküszöm. - válaszolt Thor.
- És esküszöl, hogy őrzöd a békét? - folytatta tovább.
- Esküszöm. - ismételte magát a leendő király.
- Esküszöl, hogy félreteszed önös érdekeidet és a világok érdekeinek szenteled magad?
- Esküszöm! - emelte fel a mjölnirt az istenség.
- Akkor e naptól, én Odin, mindenek atyja kikiáltalak... - jött volna a végszó, de a király elhallgatott mire mindenki felé kapta a fejét. - Jégóriások. - jelentette ki mire kitágultak a szemeim és összeszorult a gyomrom.

Odin rögtön kapcsolva eresztette ki az ereklyéket védő pusztítót a jogar földhöz koppintásával, ami vélhetőleg el is intézte a betolakodókat. Ezután rögtön felállt a trónról és Thort, Lokit és engem magával hívva siettünk le a királyi fegyverterembe megnézni, hogy minden rendben van-e.
- Ezért meg kell fizetniük. - mondta dühösen Thor mikor leértünk.
- Megfizettek az életükkel. A pusztító jó munkát végzett. Minden rendben, a szelence is biztonságban van. - beszélt nyugodtan Odin.
- Minden rendben? - kérdezte a szőkeség szarkasztikusan. - Betörtek a fegyverterembe. Ha a jégóriások csak egy ereklyét elloptak volna... - folytatta tovább kiakadását és mi csak ott álltunk Lokival miközben végighallgattuk veszekedésüket a jégóriásokkal kapcsolatban. - Mint Asgard királya... - kezdett bele egy újabb érvbe Thor.
- De nem vagy király! - kiáltott Odin mire kissé összerezzentem. - Még nem. - váltott vissza normális hangszínre majd elsétált közöttünk és elhagyta a fegyvertermet.

Így hát hárman maradtunk és Lokival próbáltunk lenyugtatni Thort, de ő csak elviharzott innen követve édesapját.
- Ettől féltem. - nézett rám Loki miközben koronázási ruháját leváltotta az átlagos öltözetére egy zöld fény kíséretében.
- Tudom. - mondtam bólintva majd a fejemmel az ajtó felé biccentve jeleztem, hogy eredjünk az istenség után.

Útközben én is a normális ruhámba öltöztem, majd úgy siettünk a hatalmas terem felé ahol ettünk volna, ugyanis onnan jött a hatalmas hangzavar, amit valószínű Thor okozott.
- Nem bölcs most a társaságomban lennetek barátaim. - mondta dühösen a szőkeség miközben én az egyik, Loki a másik oldalára ültünk le. - Ma a diadalom napja lett volna. - mérgelődött tovább.
- Eljön az idővel. - mosolyogtam rá biztatóan.
- Mi történt itt? - jelent meg a bejáratnál Sif úrhölgy és a három harcos látva a felborított asztalt és az ételeket.
- Ha kicsit is vígasztal, ugyanazt gondolom a jégóriásokról és Laufeyról, meg mindenről. Ha már egyszer sikerült áthatolniuk Asgard védelmén, miért ne próbálnák meg újra egy hadsereggel? - kérdezte Loki mire összehúzva a szemöldökeimet néztem rá. Most az apja ellen akarja vinni a bátyját?
- Pontosan! - válaszolt Thor.
- De csak akkor vethetsz véget ennek ha szembeszállsz Odinnal. - mondtam ki gondolataimat Lokira nézve mire az idősebb felkelt helyéről.
- Ne, ne, ne, ne, ne! Ismerem ezt a nézést. - szólt a fiatalabb aggódva.
- Csak így biztosíthatjuk határaink védelmét! - emelte fel a hangját a szőkeség.
- De Thor, hiszen ez őrültség! - álltam fel én is a helyemről.
- Őrültség? Miféle őrültség? - kérdezte Volstagg mire kissé elhallgattunk.

Thor aztán közelebb sétált barátaihoz ott hagyva minket Lokival és kijelentette, hogy Jötunheimbe megyünk.
- Nem normális. - temettem kezeimbe az arcomat.
- Mi csak apánkhoz hasonlóan megyünk és válaszokat keresünk! - próbálta kicsit árnyalni a dolgokat.
- De ez tilos! - vette ki a számból a szót Sif, mire Thor elnevette magát.
- Barátaim! Elfeledtétek közös kalandjainkat? - nézett végig rajtam és Lokin majd Volstaggékon.
- Fandral, Hogun, ki vezetett titeket a legdicsőbb csatákba? - kérdezte költőien a herceg.
- Te, Thor. - válaszolt Hogun.
- Volstagg, ki juttatott oly élvezetekhez, hogy azt hitted a Valhallába kerültél? - tette barátja vállára a kezét.
- Te, Thor. - nevetett a szakállas.
- Igen! Emellett pedig ki cáfolt rá azokra, akik nem hitték el, hogy egy ifjú hajadon a birodalmunk egyik legtüzesebb harcosa lehet? - sétált oda Sifhez.
- Én, Thor. - vont vállat a lány mire elnevettem magam. Ennyi.
- I-igen, de támogattalak. - mondta Thor mosolyogva. Ezt kicsit megszívta.

Ezután hozzám és Lokihoz szólt és nyilván a válaszunk hasonló volt az előzőkhöz majd a dicsőségtől fűtve jelentette ki baljósan, hogy bizony elmegyünk Jötunheimbe és szétrúgjuk Laufey seggét. Nem mondom, hogy nem fogok ezért szívni, de nem hagyhatom cserben őket.