Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

éjszakai kisurranás [1x4]

shawn mendes - always been you

- Azt hiszem eleget ettem. Még a végén nem fogok tudni elaludni. - fogtam meg a hasamat vacsora után miközben felnevettem.
- Egészségedre. - derült fel anya arca is, aki már a tegnapi állapotához képest remekül érezte magát.
- Ebben apádra ütöttél. - dőlt hátra apa is hasát fogva.
- Milyen jó nekem. - nevettem miközben Olivia elvitte a használt tányérainkat és evőeszközeinket.

Ezután elköszönt egymástól a család és mindenki elment a saját szobájába folytatni az eddig csinált dolgait. Én például a festményeimet rakosgattam ide-oda mert már nem nagyon fértek el és valamelyikeket el kellett tegyem a szekrénybe. Azelőtt pedig olvasgattam, a ruháimat pakolásztam illetve még délelőtt a koronázásra való ruhámat választottam ki anyámmal és Friggaval. Egy zöldeskék árnyalatú, arany színű, hosszú szoknya fogott meg a legjobban. Markáns volt, de gyönyörű. A fejdíszeim közül pedig hasonlóan piszkos arany árnyalatú, letisztult darabot választottam, mert a hangsúly a ruhámon lesz, nem pedig a fejemen. (!képek a fejezet végén!)

Összességében nagyon kellemes nap volt és tekintve, hogy holnap lesz koronázás, nagyon nyugodt vagyok. Csak egy ilyen jó féle izgulás van bennem, ami szerintem nem feltétlenül egy rossz dolog.
- Psszt. - rántott ki a gondolataim közül az ablakom felől jövő hang. - Virágszál! - láttam meg Loki fejét kirajzolódni a sötétből mikor a gyertyáimat közelebb vittem hozzá.
- Te meg mégis mi a fészkes fenét művelsz az ablakomban ilyen késői órákban, Loki, Odin fia? - vontam kérdőre suttogva.
- El akarlak rabolni. - rajzolódott csibész mosoly ajkaira.
- Holnap koronázás, aludnunk kell. - néztem rá továbbra is értetlenül.
- Nem érdekel. Kérlek gyere velem. - fogta meg a párkányon pihenő kezemet.
- Mégis hogyan? Észre fognak venni.
- Nem engedem, hogy innen leugorj szóval oldd meg. Az istálló mögött várlak. - kacsintott majd utána eltűnt az ablakból.

Ez most egy kicsit hirtelen ért, de miután magamra vettem egy sötétkék köpenyt, halkan kisurrantam a szobámból és lassan lesétáltam a lépcsőn, hogy még véletlenül se halljon meg senki.
- Kara? - ütötte meg fülem Olivia hangja mikor a bejáratot nyitottam volna ki. - Hova mész ilyen későn? - kérdezte miközben felé fordultam.
- Megbízok benned szóval elmondom, de ha egy szót mersz szólni a szüleimnek, akkor elveszted ezt a bizalmat. - suttogtam szemeibe nézve mire bólintott egyet. - Loki az istálló mögött vár engem mert valahova el akar vinni. Vele leszek szóval nagy bajom nem eshet. Kérlek fedezz ha esetleg apámék keresnének. Mondd, hogy nem éreztem jól magam ezért sétálok. Most pedig megyek. - mondtam halkan, nehogy bárki is meghallja.
- Lakat a számon! - biccentett mire felmutattam a hüvelykujjamat majd elhagytam hangtalanul a házat.

Leszaladtam a lépcsőn majd a megbeszélt helyre siettem, ahol ott is állt a fekete hajú istenség.
- Mi tartott ennyi ideig? - kapta rám tekintetét.
- Olivia meglátott. - válaszoltam miközben közelebb értem hozzá.
- A lényeg, hogy itt vagy. - nézett a szemeimbe és láttam a tekintetében, hogy nincs túl jól legbelül.
- Loki, jól vagy? - kérdeztem végül rá.
- Pontosan ezért akarlak "elrabolni". - fogta meg a kezeimet. - Beszélnünk kell valamiről, de nem itt, hanem az öreg cseresznyefánál. - vesztem el teljesen szemei kék árnyalataiban.
- Rendben. - bólintottam. - De az gyalog nagyon messze van. - vontam össze szemöldökeimet.
- Pimedus elbír mindkettőnket. - biccentett a mellette álló lóra.
- Sunyi dög vagy Loki. - nevettem ki őt.

Ezután az istenség segített felülni az én lovamnál egy fokkal magasabb Pimedusra majd miután helyet foglaltam meg is simogattam a ló sörényét.
- Mehetünk kisasszony? - kérdezte Loki miközben felült mögém. Hú, szerintem mondanom sem kell mennyire befeszültem a hirtelen közelségétől. A hátam súrolta mellkasát és a lábaink is összeértek, meg még pluszban ő fogta a szárt, ergo a kezei elhaladtak egyenesen a derekam mellett.
- Mehetünk. - mondtam mire megindította Pimedust a száránál fogva és ügetni kezdtünk.