Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

fantasztikusan király trió [1x3]

fall out boy - immortals

- Tartsd egyenesebben a kezedet és ne görnyedj be ennyire! - utasítottam az íjászkodásban amatőrnek számító Lokit.
- Letagadom, hogy az öcsém. - nevetett Thor miután a fülembe súgta mondandóját.
- Hallottam! - mondta Loki mire nevetve megráztam a fejemet majd odamentem segíteni neki.
- A könyököd legyen így. - fogtam meg kezét és igazítottam a helyére. - Ezt a karod pedig nyújtsd ki és így célozz. - mutattam meg a titkot Loki kezeit fogva és éreztem, hogy szépen lassan belepirulok a beszédbe.
- Így jó? - fordította felém a fejét, ami már büntetendően közel került az enyémhez.
- I-igen. Most próbáld meg eltalálni a céltáblát. - léptem el tőle majd az instrukcióimat követve húzta hátra az istenség a nyilat és engedte majd azt el.

A nyílvessző végül egészen jól eltalálta, amit el kellett mire Lokinak hatalmas mosoly húzódott az ajkaira.
- Szép volt! - tapsoltam meg.
- Nem volt rossz. - kacsintott a szőkeség majd miután kiszedtem a táblából a vesszőt, elkértem a feketeség kezeiben lévő íjat és Thor kezeibe raktam.
- Csináld utána. - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Ó, én nem... - kezdett el indokot keresni, de azonnal le is intettem.
- Menj! - löktem az öccse felé, aki aztán felém kezdett sétálni. - Remélem figyeltél mert nem magyarázok el mindent mégegyszer. - tájékoztattam az idősebb testvért.
- Ez nem ér. - mondta miközben terpeszbe helyezkedett és megpróbálta a nyilat a helyére rakni, de nagyon nem értett hozzá.
- Iderakod. - helyeztem a vessző elejét az íjat fogó kezére. - A végét pedig a mutató- és a középsőujjad közé teszed. - mondtam és követve az utasításaimat mozgott. - Most pedig hátrahúzod úgy, hogy a kezed egyenes maradjon. - néztem a szemeibe mire bólintott és miután visszaértem Loki mellé el is lőtte a nyilat.
- Remek! - tapsoltam meg őt is.
- Végre valamiben jobb vagyok nálad bátyám. - mosolyodott el diatalittasan Loki elnézve Thor lövését.
- Én pedig jobb vagyok mindkettőtöknél még mindig, hiszen évek elteltével sem tudtok a segítségem nélkül íjat a kezetekbe venni. - nevettem ki őket miközben összeszedtem az ellőtt nyilakat és Thor visszaadta az íjamat.

Nos, a mai napra nekem az edzés jutott a királyi udvarban a tegnapi pihenésem után, és persze ki nem hagyta volna a két herceg, hogy ne látogasson meg. Miközben Siffel, Volstaggal, Hogunnal és Fandrallal gyakoroltunk, illetve figyeltük a leendő harcosokat, megjelent a két jómadár boldogítani minket a gyűlés vége felé. Azt mondták íjászkodni akarnak mert már régen csinálták, szóval átengedve nekik a stafétát adtam először Loki, majd Thor kezébe az eszközt. A fiatalabb istenség egy kisebb segítséggel ugyan, de remek teljesítményt nyújtott, hasonlóképp a testvéréhez, bár neki több segítség kellett.

- Nem megyünk el lovagolni? - hozta fel az ötletet Thor. - Holnapután lesz a koronázás és kétlem, hogy akadna addig időm rá. - nézett rám majd öccsére.
- De elmehetünk. - vontam meg a vállamat.
- Nekem is jó. - bújt meg halvány mosoly a feketeség ajkain.
- Akkor menjünk barátaim! - örült meg a szőkeség majd miután intettünk egyet a három harcosnak és Sifnek, leléptünk.

Miután Surmot, Pimedust és Välket felnyergelték nekünk, el is indultunk Asgard hatalmas erdeje felé. Annyira hiányzott már az, hogy hárman legyünk. Nagyon boldog voltam.
- Merre menjünk? - kérdeztem mikor megálltunk egy elágazásnál.
- Arra van a vízesés, arra pedig az öreg cseresznyefa. Szerintem menjünk a vízeséshez. - vonta meg vállait Thor.
- Rendben van. - mondta Loki majd Pimedus vezetésével indultunk tovább a kijárt ösvényen.

Loki előttem, Thor pedig mögöttem haladt és így is érkeztünk meg Asgard egyik legszebb vízeséséhez, ami ugyan kicsit félreesőbb helyen található, de megéri eljönni a látványért.
- Hű. - gördült mosolyra a szám. - Még mindig leesik tőle az állam. - emeltem fejemet egészen a vízesés tetejének irányába.
- Csodálatos. - mondta Thor elámulva miközben leszállt Välkről, fehér lováról.
- Hogy lehet az, hogy ennyire el vagytok ájulva tőle? Régen minden héten minimum egyszer eljöttünk ide. - ért földet Loki is.
- Ne rontsd már el az élményt! - néztem rá morcosan miközben én is leugrottam Surm hátáról.
- Jól van, bocsánat kisasszony. - kért elnézést kis szinészkedéssel fúszerezve.
- Gyertek. - hagytam figyelmen kívül Loki nevetséges megszólítását miközben a kezemmel intve hívtam magam után a fiúkat, hogy leüljünk a fűbe.

Thor és Loki törökülésbe ült én pedig kinyújtva a lábaimat támasztottam meg magamat hátul a kezeimmel.
- Fura lesz, hogy te leszel a király. - néztem a szőkeségre, aki csak elmosolyodott.
- Megpróbálom majd a legjobbat kihozni magamból. - mondta bizakodóan.
- De azért majd ne menjen az agyadra a hatalom. - nevetett Loki.
- Ne is gondolj ilyenekre öcsém. - fogta meg a feketeség vállát miközben hitetlenül felnevetett.
- Majd azért néha ha engedi az időd, összefuthatnánk. - húztam oldalra a számat.
- Megígérem, hogy fogunk találkozni! Egyébként is a harcosok egyike vagy szóval biztosan lesz alkalom amikor majd szembetalálkozunk a palotában is. - fogta meg mosollyal az ajkain a kezemet és rázta meg bíztatóan azt.- Amúgy is mi vagyunk a fantasztikusan király trió! - kiáltott fel mire egyszerre tört fel belőlem és Lokiból a nevetés, hiszen ezt a nevet még kb. 8 évesen találta ki Thor és azóta nem is nagyon használtunk, de most nagyon jól illett ide.

Hát, ez most baromi jól esett, de akkor is tudom, hogy kevesebbet fogunk találkozni még a mostaninál is. Túl sok dolga lesz, hiszen intéznie kell majd az ország dolgait, illetve a kilenc birodalomban is rendet kell tartania, ezek mellett pedig a legkisebb kérés pedig az, hogy szakítson időt a családjára és a barátaira. Remek uralkodó lesz, de majd holnapután meglátjuk. Senki sem tudja mit tartogat a jövő.

Aztán az idő csak úgy elszaladt ott a vízesés mellett ülve. Beszélgettünk, nevettünk, egymást szivattuk és még heccből le is fröcsköltek vízzel a fiúk. Mondanom sem kell, hogy bepipultam és elküldtem őket a pokolba, de miután kaptam egy hatalmas ölelést tőlük kicsit megenyhült a haragom. Őszintén szólva nagyon jó volt újra együtt lenni és szívni a másik vérét, de közben komolyan is beszélni. Mégis csak elég idősek vagyunk már a gyerekes tréfákhoz (már aki), szóval azért megvitattunk pár kevésbé vidám és egyszerű témát is, amiket még nem volt alkalmunk.

- Surmot ne vigye el! - szóltam az éppen a lovam kantárához nyúló lovászhoz. - Köszönöm. - mondtam miután bólintott és elvitte magával a királyi paripákat.
- Jó volt ez a délután. - mosolygott Loki.
- Igen az volt. - értett egyet Thor miközben az ő arca is derülté vált.
- Na lövik a pizsit fiatalemberek. - tettem a lábamat a kengyelbe majd a nyeregbe ültem. - Köszi a délutánt. - néztem le rájuk miközben a hátamon megigazítottam a nyíl hordozóm.
- Majd találkozunk! - mosolygott rám a feketeség majd megsimogatta Surm sörényét. - Vigyázz rá! - suttogta a fülébe úgy, hogy én is halljam majd utána rámpillantott, de le is hajtotta a fejét.
- Jó éjt Kara! - intett Thor majd miután visszaintettem és még Lokitól is elcsentem egy pillantást, megfogtam a kantárhoz tartozó szárat és azt lazán megmozdítva vette Surm az adást és indult el előrefelé.

Megtettem a szokásos utat, szokásos tempóban majd amikor megérkeztem, Thomas már rögtön vitte is a helyére a kancámat.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Aludjon jól Kara kisasszony. - vezette rám barna színű szemeit.
- Ön is Thomas. - hajtottam egy kicsit meg a fejemet majd magára hagytam Surmmal és bementem a házunk ajtaján.

Amint beléptem megcsapott a finom étel illata és kongani is kezdett a gyomrom az éhségtől, hiszen már ebéd óta nem ettem semmit és már este nyolc óra van.
- Szia Liv. - sétáltam a konyhában tevékenykedő bejárónőhöz.
- Helló Kara. - pillantott rám kedvesen.
- Milyen napod volt? - ültem fel a konyhapultra, amit egyébként nem szabadna, de amiről a szülők nem tudnak az nem is fáj nekik.
- Remekül telt. Igazából pihengettem, de édesanyádnak megfájdult a feje délután felé szóval azóta az ágyban fekszik és ott van vele atyád is. - informált miközben felvágott egy zöldséget.
- Akkor ezért nem ő van a konyhában, annak ellenére, hogy ugye imád főzni. - vontam le a következtetést majd leugorva a pultról indultam meg a szüleim hálója felé.

Futólag közben megköszöntem Livnek, hogy szólt majd miután felszaladtam a lépcsőn be is kopogtam a szüleim hálószobájának ajtaján.
- Ki az? - hallottam meg apám éles hangját.
- Kara vagyok. - mondtam miközben kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejemet a résen.
- Gyere be kincsem. - nyújtotta felém kezét atyám mire átléptem a küszöböt és be is csuktam magam után az ajtót.
- Liv mondta, hogy megfájdult a feje. - sétáltam oda az ágyhoz, amin anya békésen aludt.
- Igen, de szerintem most kialussza és majd jobban lesz. Menj le az étkezőbe, majd megyek utánad és együtt eszünk. - mosolygott rám mire bólintottam és tettem, amit mondott.

Ezután, ahogy apa is mondta elfogyasztottuk a finom vacsorát, amit Liv csinált majd utána még beszélgettünk egy kicsit a mai napról. Azt mondta örül, hogy Thorral és Lokival együtt voltunk és, hogy látszik is rajtam, hogy boldog vagyok. Aztán kérdezgetett még a gyűlésről is, s miután megválaszoltam kérdéseit is, felálltunk az asztaltól és egymástól, illetve Oliviatól elbúcsúzva mentünk el aludni a szobáinkba.