Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

nem vagy szörnyeteg [1x7]

little mix - monster in me

- Nem lett volna szabad elengedni. - mondta Volstagg mikor kijöttunk már az ispotályból és Thorról beszélgettünk.
- Nem lehetett megfékezni. - reflektáltam megszólalására.
- De legalább csak száműzött és nem halott. Mi viszont azok lennénk ha az az őr nem szól Odinnak, hogy elmentünk. - szólt Fandral mire bólintottam.
- Az őr honnan tudott róla? - kérdezte Sif miközben megérkezett egy ápoló és bekente Volstagg megégett kezét.
- Én szóltam. - emelte fel végre a fejét Loki is, aki eddig síri csendben volt.
- Tessék? - kérdeztem szemébe nézve.
- Én küldtem atyámhoz miután elmentünk. Korbács jár neki mert lassú volt, nem kellett volna odaérnünk. - mondta teljes nyugodtsággal a hangjában és azzal jött, hogy ő csupán megmentett minket és Thort, viszont azzal nem számolt, hogy Odin kiátkozza testvérét.

Ezután idegesen körbájártam a helyiséget majd miután leültem az egyik kanapéra Sif megszólalt.
- Loki, menj el atyádhoz és vedd rá, hogy térjen jobb belátásra. - sétált az istenséghez.
- És mi lesz ha sikerül? Én Thort mindenkinél jobban szeretem, de tudjátok, hogy milyen. Fennhéjázó, vakmerő és veszélyes. Láttátok milyen volt ma. Hát ilyen király kell Asgardnak? - mondta dühösen majd elviharzott.

Arcomat az egyik kezembe temettem és kifújtam levegőmet. Nem hiszem el, hogy ennyire megviselte volna őt Thor kiátkozása.
- Azt mondja Asgard javát akarja, de mindig féltékeny volt Thorra. - mondta ki a nyilvánvalót Sif.
- Legyünk hálásak, megmentett minket. - vonta meg vállát Volstagg.
- Laufey szerint árulók voltak Odin házában. Egy varázslómester, aki behozhat akár 3 jötunt is Asgardba. - gondolkodott el Hogun, de rögtön elhesegettem gondolatait.
- Loki mindig hajlott a csínytevésre, de itt most teljesen másról van szó Hogun. Nem árulná el az apját és sodorna veszélybe minket. - húztam össze a szemöldökeimet.
- Honnan tudod? - kérdezte.
- Éjszaka mondta, hogy aggódik a mai nap miatt. Rossz előérzete volt. - fújtam ki a levegőt aztán a számhoz kaptam a kezemet. A francba a lepcses számmal.
- Éjszaka? - nézett rám Fandral majd azzal együtt tapadt rám mindenki tekintete és végül kénytelen voltam elmondani mi is folyik köztem és Loki között.

A barátaim igazából nem lepődtek meg, ugyanis régóta sejtették, hogy lesz közöttünk egy idő után valami, mire felkuncogtam, majd utána úgy döntöttem, elmegyek megkeresem a hisztikirályunkat és beszélek vele kicsit. Ám miközben a palotában sétáltam a szobája felé, láttam őt ahogy kikanyarodik elém majd hihetetlenül gyors tempóban ér el ajtajához és bevágva azt megy be.
- Loki! - kopogtam be óvatosan.
- Hagyj békén! - hallottam meg a hangját mire megforgattam a szemeim.
- A barátnőd vagyok! - sóhajtottam nagyot.
- Mivan? - nyitotta ki hirtelen az ajtót és láttam, hogy könnyesek a szemei.
- Mi történt? - húztam össze a szemöldökeimet mire elengedte az ajtót és visszasétált a szobájába.

Ezután magam után becsukva a bejáratot ültem le ágyára miközben ő idegesen járkált fel-alá.
- Mi történt? - kérdeztem meg újra.
- Át lettem verve. - nézett szemeimbe. A tekintete megtört volt és a szemei szinte beestek.
- Hogy érted ezt? Hol voltál? - húztam össze szemöldökeimet.
- Amikor ott voltunk Jötunheimben, engem is megérintett egy kicseszett jégóriás. - fújta ki a levegőjét. - De engem nem égetett meg, hanem bekékült tőle a kezem. - állt meg egy pillanatra. - Nem értettem mi történt, szóval gondoltam utánajárok a szelencével a fegyverteremben. - járkált tovább dühösen. - Aztán megfogtam azt a szart és az egész testem kék lett, a szemeim pedig vörösek. - forrt benne még tovább a düh és az elártultság érzése. - Egy bezárt ereklye vagyok Kara! - nézett rám. - Odin mindvégig átvert engem és elhitette velem, hogy majd Asgard királya lehetek! - mondta miközben összeszorította fogait. - AZ ÉLETEM EGY HAZUGSÁG! - ordította mérgében mire kissé összerezzentem hangjára. - Egy szörnyeteg vagyok. - szólalt meg immáron halkan a szemeimbe nézve.
- Nem vagy szörnyeteg. - reflektáltam miközben felálltam ültemből és a kezeim közé zártam őt.

Karjai szinte kapaszkodóként fonódtak körém és a fejét is vállamba fúrta. A szíve borzalmasan gyorsan vert és a lélegzete is szakadozott volt.
- Figyelj rám Loki. - fogtam meg arcát és eltűrtem egy kósza tincset a füle mögé.
- Igen? - kérdezte halkan.
- Felőlem lehetsz egy alfheimi patkány, akkor is szeretni foglak téged, ahogy rajtam kívül mindenki más is. - mosolyogtam rá. - A valódi éned nem változtat azon, aki itt legbelül vagy! - tettem kezemet a mellkasára. - Azt pedig biztosan állíthatom, hogy Frigga és Odin is szeretnek téged, mint saját gyermekük. Most emiatt nem szabad meggyűlölni magadat és ellökni magadtól mindenkit. Megértelek téged és hidd el, hogy nem vagy szörnyeteg. - néztem mélyen a szemeibe miközben hüvelykujjammal cirógattam arcát.
- Én is szeretlek téged. - mosolyodott végül el majd óvatosan összeforrasztotta ajkainkat és minden érzelmét belesűrítve mozdulataiba csókolt tovább.

Ezután Lokit még nyugtatgattam kicsit és jobb kedvre derítettem majd aztán mikor már az óra későre járt és már Odinnál is jártunk, hazamentem. Azt hiszem nem kell elmondanom, hogy kaptam a lecseszést a fejemre, amiért felelőtlen vagyok és könnyen befolyásolható.
- Én csak a barátom mellé álltam és amúgy sem tudott volna nyugton maradni! Ismeritek Thort és a saját szeszélyeit, szóval várható volt, hogy revansot akar venni a jégóriásoktól. - tártam nagyra kezeimet.
- Hol voltál eddig egyébként is? - vont kérdőre atyám.
- Lokival voltam! Kivel lettem volna? - kezdtem kicsit dühös lenni.
- Nem tudom! Ezek után lövésem sincsen kisasszony! - akadt ki még jobban.
- Jó, sajnálom. Többet nem fordul elő, de úgy gondolom már vagyok elég idős ahhoz, hogy döntsek arról mit teszek és mit nem teszek. - néztem barna szemeibe.
- Most az egyszer elnézem, de ha még egyszer megfordul a fejedben a szó nélküli elkószálás, utána nem teheted ki a lábadat a házból. - mutatta felém fenyegetően mutatóujját, majd miután bólintottam felment a lépcsőn és eltűnt a falak mögött.

Néha apámat sem tudom megérteni. Az egyik pillanatban én vagyok a legjobb gyerek, aki létezik, de aztán fordul egyet a kocka és én vagyok a család szégyene kezdve azzal, hogy valkűrnek sem voltam elég jó és akkor még megszegem a szabályokat is. De tényleg nem látom a logikát néha benne. Persze szeretem őt és felnézek rá, amiért annyi mindent elért az életében és, hogy harcolt Asgardért, de könyörgöm, én nem ezt tettem pár órával ezelőtt? Thor csak meg akarta védeni a népet és a szeretteit az esetleges veszélytől és kiiktatni azt. Így bele gondolva, ha normálisan csináltuk volna és nem titokban, még lehet el is értünk volna valamit a háború helyett. Na mindegy, utólag mindenki tud okos lenni.

Ezután az eszmefuttatás után Olivia segítségét elutasítva vágtam fel magamnak pár gyümölcsöt és vittem fel aztán azokat a szobámba, hogy meg is egyem azokat miközben olvasok. Ettem egy kis almát, szőlőt és narancsot is, amit csak találtam. A kaja készítés mindig lenyugtat, legyen az csak szeletelés vagy tényleges főzés, de szerintem anyától örököltem, hogy ennyire hatással tud lenni rám az, hogy az étellel foglalkozok. Fura, de én nagyon szeretem.

Aztán végül miután kiürült a tányérom, az asztalra raktam azt, és elfeküdtem az ágyamban. A plafont bámulva kezdtem el gondolkodni azon, hogy Lokinak milyen rettentően nehéz lehet most. Ha jobban megnézzük a dolgokat, a birodalom irányításának joga konkrétan most az ő vállain nyugszik. Odin álomba merült, Thort száműzték, szóval ő az utolsó férfi a családban, aki megkaphatja jelen pillanatban a trónt. Istenem, most tudta meg, hogy nem is az, akinek eddig hitte magát és már biztos, hogy mindezt rázúdították. Igaz, hogy egy erős egyéniség, de még én is láttam a szemeiben, hogy most ott valami bent eltörött, ennek ellenére remélem, hogy tudja venni az akadályokat és nem bukik ki. Én bízok benne.