Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

különös álmok [end of e1]

camila cabello - dream of you

HÓNAPOKKAL KÉSŐBB

- Kara! - mosolygott rám Thor, amint megérkeztem a gyűlésre a palotába.
- Szia! - öleltem magamhoz. - Sziasztok! - köszöntem a többieknek is.
- Hogy vagy? - kérdezte az istenség.
- Megvagyok, illetve van pár dolog, de arról majd később. Most álljunk neki a tanoncok kiképzésének. - mosolyogtam rá mire bólintott.

Lelépdeltünk tehát pár lépcsőn, aztán a füves részen találva magunkat kezdtük el bírálni a jövendőbeli harcosainkat.
- Hogy vagy ma Volstagg? - kérdeztem miközben körbejártunk egy párost.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Na és te Kara? - nézett rám.
- Mostanában nem alszom jól, de egyébként jól. - nyugtattam meg. - Húzd ki magadat! - szóltam a tanoncnak, aki rögtön javította is a hibáját és úgy gyakorolt tovább.

Elmentem az íjászokhoz is, őket "oktattam" egy kicsit, aztán olyan gyorsan elszaladt az idő, hogy vége is lett a gyűlésnek.
- Ma is nagyon sokat fejlődtetek. Így tovább mindenkinek! - mondta Sif ezzel lezárva a mai aktivitást. Elköszöntünk egymástól mi is, aztán Thorral elmentünk sétálni egyet.

Kimentünk a palota kertjébe majd leültünk az oda kihelyezett padra és neki kezdtem a problémáim elmesélésének.
- Na mondd, mi a helyzet? - fordult felém.
- Mostanában nagyon furcsákat álmodok. Nem alszok jókat miattuk, és folyamatosan bennem van egy kis szorongás, mert annyira valódinak tűnik az összes. - rázott ki a hideg rögtön.
- És miről álmodsz? - kérdezte érdeklődve.
- Nem tudom annyira megfogalmazni. - gondolkodtam el. - Csak az van meg, hogy egy dermesztően mély hangú férfi fenyegeti Lokit azzal, hogy ha nem csinálja azt, amit mondd, akkor eljön értem és kínozni fog. - néztem Thor szemeibe aztán bólintása után folytattam. - Ez az egyik változat, a másik pedig, hogy Lokit kínozzák és hallom, ahogy ordít. - temettem arcomat a kezeimbe. - Valahányszor az utóbbit álmodom, izzadva kelek fel és alig kapok levegőt. Olyan mintha, folyamatosan forróság venné körül őt, és ezt én is érezném. - néztem fel vissza a szőkeség szemeibe.
- Ez rendkívül különös. - nézett el a távolba majd állát fogva felállt mellőlem és sétálgatni kezdett.

- Lokival sosem történtek ilyen dolgok Thor, arról tudnánk. - szólaltam meg egy idő után.
- Ez igaz. - sóhajtott. - Mivan ha csak a fantáziád játszadozik veled? - nézett rám.
- Miért fantáziálnék ilyenről? - húztam össze szemöldökeimet.
- Nem tudom. - tárta ki karjait. - Ez nagyon zavaros. - rázta meg a fejét.
- És tudod ijesztően valóságosak. Az a lila fazon a tekintetével, olyan mintha a lelkemig hatolna. - meséltem tovább.
- Milyen lila fazon? - állt meg egy pillanatra.
- Nem tudom. Mindig csak az arca felét látom és a szemét. - mondtam sóhajtva mire Thor csak gondolkodva meredt tovább a messzeségbe.

Diskuráltunk a dolgokról a továbbiakban, viszont nem jutottunk semmi reálisra. Thor szerint csak a tudatalattim játszadozik velem, de mégis annyira valóságos az egész. Miért gondolnék ilyenekre? Nem kívánnám Lokinak, hogy szenvedjen, hiszen szerettem őt. Igaz, hogy egy tuskó volt velem, de attól még szerettem.

Az egészben az a legfurcsább, hogy Loki az álmaimban nem is úgy néz ki, mint ahogyan utoljára láttam. Megnőtt a haja és kivilágosodtak a szemei, amik alatt hatalmas lila karikák húzódnak. Emellett hallom ahogy ordít és mindig mikor tenni akarnék valamit, felébredek. A hajam az arcomhoz tapad, a ruhám csupa víz és a szívem ezerrel ver. Ilyenkor mindig lemegyek a konyhába is iszok egy pohár vizet aztán utána tudok aludni, de először mindig beszippant ez az egész.

Mivan ha ez az egész megtörténik? Mi van ha az az ijesztő teremtmény tényleg eljön értem? De hisz ez lehetetlen! Loki meghalt! Loki lezuhant a hídról. Beszippantotta őt a végtelenség. És ha életben van és tényleg ez történik vele? Akkor cselekednünk kéne! De mégis mit tehetnénk, fogalmam sincs, hogy hol keressem!? Thornak igaza lehet, ez csak a tudatalattim. Nem léptem még túl Loki halálán és nem mászik ki a fejemből. De mivan ha mégsem? Hagyjuk a fenébe!

- Minden rendben kisasszony? - kérdezte Thomas mikor Surmmal hazaértem és leszálltam a kancámról.
- Persze, etesd meg aztán pihenjen! Köszönöm! - biccentettem.
- Hisz ez a munkám. - mosolygott aztán fellépdeltem a ház lépcsőfokain és bementem az ajtón.

Miután becsuktam azt meg is éreztem a készülő vacsora illatát. Beköszöntem gyorsan Oliviához, aztán benéztem atyámékhoz is, akik éppen nagy beszélgetésben voltak, szóval egy köszönés után hagytam is őket és felmentem a hálószobámba.

Levettem a zöld köpenyemet majd az ágyra hajtottam azt. Leültem utána a karosszékbe és egészen a vacsoráig egy könyvet olvasgattam. Kivételesen most növényekről. Írtak a virágok jelentéseiről, szinte egy egész szótár volt. A kedvencem a mandulavirág lett, ami a reményt jelképezte, illetve a vörös rózsa, ami a szenvedélyt és a szerelmet fejezte ki. Ezek mellett nemcsak a virágok, hanem fák, kis cserjék és egyéb növények is szerepet kaptak a könyvben. Sok új dolgot megtudtam, de sajnos a felénél abba kellett hagynom, mert a vacsora tálalva lett.

A családdal együtt ettünk, aztán beszélgettünk egy kicsit az aznapi történésekről. Meséltem, hogy szépen fejlődnek a tanoncok és mindent kézben tartunk a társaimmal. Ennek nagyon örültek anyáék, aztán ők is mesélték, hogy milyen volt a napjuk. Igazából semmi érdekes nem történt, de ez is eltelt, mint a többi. Ezek után Olivia elvitte a tányérainkat és mi is elvonultunk az este a további részére.

Én visszamentem a szobámba és rögtön le is vettem magamról a fűzőmet. Ezután odasétáltam a nyitott ablakomhoz és a párkányra könyökölve kezdtem el kémlelni az esti Asgard látványát. Elláttam egészen a palotáig és a magas hegyek is részei voltak a kilátásnak. A birodalom fényei ismét elkápráztattak, sosem csalódom. Gyerekkorom óta ebben a szobában alszom és mindig szerettem órákat nézelődni az ablakban, vagy egy széken ülve olvasgatni, vagy festeni előtte.

Tekintetemet aztán a levezettem a földre és akkor eszembe jutott az az éjszaka, amikor Loki eljött hozzám a koronázás előtt. Sokszor csalt már el magával, de az az éjszaka volt a legkülönlegesebb mindközül. Azt sem fogom soha elfelejteni. A gondolat, hogy akkor volt utoljára őszintén boldog, könnyeket csal a szemembe. Nem érdemelte meg a hibái ellenére sem, hogy meghaljon. Mindenki hibázik, ezalól az istenek se kivételek. Ők is követnek el rossz dolgokat, még ha nem is szándékosan. A halált nem érdemli meg senki sem, mindenkinek jár a második esély.

Gondolataimat aztán lezártam a fejemben ezzel a mondattal és egy gyors mosakodás után befeküdtem az ágyamba. Betakartam magamat, aztán a hátamra feküdve kezdtem el bámulni a plafont majd szépen lassan elaludni. Lehunytam a szemeimet és nagy nehezen sikerült elaludnom.

•

- Ma este ismét a fejében járunk. Látod őt? Látod milyen nyugodt most? - kérdezte az idegen férfi.
- Hagyd őt békén! - hallottam meg Loki hangját.

- Milyen gyönyörű. Kár lenne ha valami baj érné. - beszélt tovább az idegen.
- Azt mondtam, hogy... - erősködött volna az istenség, de ordítani kezdett és valami eszméletlen fájdalom érte az oldalamat.
- Nézd ahogy szenved miattad.
- Akkor sem fogom azt csinálni, amit kértek! Nem leszek senkinek sem a csatlósa! Isten vagyok! - emelte fel erélyesen fel a hangját Loki.
- Majd azt meglátjuk. Jómagam, chitaurik vezetője nem tudlak majd megtörni, de majd a nagy titán tesz annak érdekében, hogy megtanuld az illemet. - fejezte be mondandóját a vezető, majd megismételte az előbbi fájdalmat okozó mozdulatát.