Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

hazugság istene [1x8]

5 seconds of summer - lonely heart

- Merre megy? - érdeklődött Thomas miközben Surmot nyergelte fel.
- A palotába. - vontam meg a vállamat.
- Értem. - bólintott. - Tessék, Surm készen áll. - adta a kezembe a szárt mosolyogva mire köszönetképpen biccentettem és a lovamat megülve indultam el a nem messze lévő arany palota felé.

Az idő kissé borongós volt, de nem volt attól függően hűvös. Inkább volt fülledt idő, mintsem hideg. Az embereken nyomott volt a hangulat, ahogy láttam, de bizonyára csak az időjárás miatt. Meg persze az is benne lehet a pakliban, ami a koronázáson történt. Hát igen, még én sem nagyon tettem túl magamat a dolgokon, de gondoltam megnézem, hogy van Loki, akinek ennél még nehezebb a helyzete.

Miután Surmot el is vitték az istállóba, fellépdeltem a lépcsőfokokon és Loki szobája felé vettem az irányt. Nagyon érdekelt, hogy érzi magát a tegnap történtek miatt.
- A trónteremben van. - szólalt meg az egyik őr mikor a kopogtatásomra nem jött válasz.
- Köszönöm. - mosolyodtam el majd megfordulva indultam el az említett helyiség felé.

A bejáratot kinyitották előttem az őrök majd mikor beléptem a hatalmas terembe megláttam a trónon ülő istenséget, mire kissé megfagytam. Nála volt a jogar, a zöld ruhájában volt és a hatalmas szarvai is a fején voltak. Az történt, ami gondolom, hogy történt?
- Szervusz Kara. - hajolt előrébb miközben végignézett rajtam.
- Szia Loki. - húztam össze a szemöldökeimet.
- Gyere közelebb. - mosolyodott el mire tétovázva ugyan, de tettem amit mondott.
- Mikor és hogyan? - utaltam arra, hogy a trónon ül és nála van a királyi jogar.
- Mindenek atyja, sürgősen beszélnünk kell veled. - hallottuk meg Sif hangját mire felé kaptuk a fejünket és láttuk, hogy a 3 harcos társaságában jött.

Loki még előrébb dőlt és érdeklődően pillantott barátaink felé, akik hasonlóan hozzám megilletődtek egy pillanatra.
- Kedves barátaim. - szólalt meg a feketeség.
- Odin hol van? - kérdezte rögtön Fandral.
- Atyám, Odin álomba merült. Anyám attól tart, talán nem ébred fel többé. - váltott sajnálkozóvá a hangja mire összehúztam a szemöldökeimet. Ez a sajnálat nem igazi.
- Te tudtál erről? - kérdezte Volstagg rámnézve.
- Nem, ő is nemrég jött, pár perce. - válaszolt helyettem Loki. Miért kell hazudozni a nevemben? Ez felháborít.
- Had beszéljünk a királynővel! - követelte Sif miközben közelebb sétáltak.
- Nem hajlandó eljönni atyám ágyától. Sürgős ügyeteket meghallgatom én. - tette mellkasára a jobb kezét majd felállt helyéről. - A királyotok. - mondta ridegen miközben a jogart koppintotta a földhöz.

Erre a barátaink szívükre téve a kezüket térdeltek le Loki előtt, velem ellentétben aki nem érezte szükségét a tisztelet adásnak.
- Királyom, kérünk vess véget Thor száműzetésének. - emelte fel tekintetét Sif a földről, Lokira.
- Első parancsom nem írhatja át atyám utolsó parancsát. Jötunheimmel háború várható. A népnek csakis a folytonosság nyújt biztonságot ezekben a nehéz időkben. - sétált le a lépcsőfokokon ezáltal mellém érve. - Most össze kell tartanunk Asgard érdekében. - pillantott rám majd a térdelő harcosokra.
- Természetesen. - mondta Fandral miközben visszafogta Hogunnal a felkelő harcosnőt.
- Jó, akkor várjatok szavamra. - emelte fel tekintélyt követelően fejét az istenség.
- Azért majd kérem fenséged gondolja át döntését. - szólt Volstagg.
- Végeztünk! - zárta le hirtelen a beszélgetést Loki majd ezután Sif még felém biccentett jelezvén, hogy majd találkozzunk, aztán tényleg elmentek.

Ezután az istenség rámnézett majd visszasétált a helyére és szétterpesztve a lábait foglalt helyet az arany trónon. Úgy ült rajta mintha évek óta az övé lenne.
-Te nem mész velük? - tette fel kérdőn bal kezét.
- Te most kidobsz engem? - kérdeztem vissza felháborodva.
- Azt csinálok, amit csak akarok. - hunyorította rám szemeit mire elnyíltak az ajkaim. Mi történt az éjszaka, hogy ennyire ellenséges lett?
- Mi a pokol történt veled? Először hazudsz a barátainknak, aztán az én nevemben is, és végül pedig burkoltan azt mondod menjek el innen? - tártam szét kérdőn karjaimat.
- Nincs szükségem a felesleges társaságodra és a pátyolgatásodra. Menj haza és olvasd tovább a gyerekes könyveidet, meg fesd le a gyengévé tévő érzéseidet egy vászonra! - köpte nekem a szavait miközben arcomon legördült egy könnycsepp és egy lépést hátra is léptem tőle.
- Miért csinálod ezt? Én szeretlek téged! - kiáltottam szemeibe nézve.
- De én nem szeretlek! - emelte fel ő is a hangját, mire elállt a lélegzetem. - És most távozz! - hunyta be lassan szemeit.
- Ez nem te vagy. - ráztam meg a fejemet majd utána hátat fordítva neki, kimentem a teremből.

Azt hiszem sosem voltam még ennyire dühös és megbántott egyszerre. Olyan voltam mint valami időzített bomba, ugyanis amíg fel nem ültem Surmra semmilyen érzelmet sem mutattam az arcomon, majd mikor vágtázni kezdtem Asgard erdejében már folyni kezdtek a sós könnycseppek a szememből.

Nem tudom elképzelni azt, hogy mi folyhat most Loki fejében. Egyik napról a másikra olyan lett, mint még soha. Úgy beszélt velem, mint valami cafkával és a barátainkkal is borzalmasan bánt. Ennyire hatással volt rá az, hogy megtudta ki is ő valójában? Persze tudom, hogy nem egyszerű, de velem, az állítólagos szerelmével, hogy tudott így bánni? Én nem tettem semmit sem. Én éppen, hogy megértettem őt abban a pillanatban, amikor elmesélte mi történt. Azt mondtam neki, hogy nem szörnyeteg, de mégis az lett belőle. Ki tudja mit fog tenni így Asgarddal? Azt mondta háború várható Jötunheimmel. Vissza kell hoznunk Thort! Ő az egyetlen, aki meg tudja állítani Lokit.

Utam végül elvezetett egy tóhoz, majd miután ott kicsit rendbe szettem magamat, hazamentem. Szerencsémre senki sem volt Olivian kívül otthon szóval nyugodtan összeszedhettem az íjamat és a nyilaimat és indulhattam vissza Sifékhez, hogy velük menjek Thorért. Ők már előre megmondták mit akar Loki és én hülye még védtem is őt. Naív dolog volt azt hinni, hogy nem fog megváltozni trónra kerülés után és megmaradni olyannak, amilyen volt.

- Mi az árulás és öngyilkosság? - léptem be szokásos találkozóhelyünk termébe, ahol ott volt mind a négy harcos és épp nagyon beszéltek valamiről.
- Hogun azt mondja meg kell találnunk Thort. - válaszolt Fandral.
- Ő is megtenné értünk, nem? - mentem közelebb hozzájuk.
- Csitt. - mondta Volstagg. - Heimdall figyelhet minket. - nézett sorban a szemeinkbe, majd 1 pillanat múlva kinyíltak az ajtók és egy őr állt meg a terem küszöbén.
- Heimdall hívat titeket. - közölte majd biccentésünk után távozott is.
- Lehet szakmát téveztettél Volstagg. Jósnak kellene lenned. - néztem rá mire elnevette magát.
- Menjünk! - szólt Sif mire mindenki összekapta magát és a fegyvereit, majd elindultunk a bifröszt felé.

Őszintén szólva kicsit tartok ettől a Thor megkeresősditől, de azért reménykedek, hogy minden rendben lesz és mondjuk nem lesz az, hogy nem akar velünk jönni. Hiányzik már és aggódok is érte, szóval remélem megtaláljuk őt és megállítja majd Lokit, akinek elment az esze. Ja és remélem Heimdall nem köp be minket, bár nem nézem ki belőle. Szerintem ő sem nagyon örül az új uralkodónak, ahogy sok más ember sem. Asgard a háború szélén áll és ha tényleg nem hozzuk vissza a mennydörgés istenét, akkor lehúzhatjuk a rolót a bolygónak.