Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

túl nehéz neked [1x9]

one direction - love you goodbye

- Szembeszegülnétek királyunk, Loki parancsával? Megszegnétek harcosi esküiteket, árulást követnétek el, hogy visszahozzátok Thort? - kérdezte Heimdall mihelyst odaértünk a kapuhoz.
- Igen. - válaszoltuk szinte egyszerre.
- Jó. - vonta meg vállait a kapuőr majd lelépett pallosa mellől.
- Akkor segítesz? - kérdezte Sif.
- Becsületem a királyhoz köt. Én nem nyithatom ki a hidat nektek. - mondta és közben kisétált a szivárványhídra.
- Nem egyszerű a fickó. - nevetett Fandral.
- És most mi lesz? - kérdezte Volstagg.
- Nézzétek! - szólt Sif miután megfordult és meglátta a szikrázó pallost.
- Indulás! - mondtam majd a kapuba álltunk és beszippantott minket a bifröszt.

1 perc utazás után aztán földet értünk és miután felmértük a terepet, el is indultunk az előttünk elterülő település felé, remélve, hogy ott találjuk barátunkat.
- Nagyon furán néznek ránk. - húztam össze a szemöldökiem miközben Volstaggra néztem.
- Mert nem szoktak hozzá asgardi harcosokhoz. - vonta meg nevetve a vállát, s tovább sétáltunk a házak között.

Kisebb gyaloglás után aztán végül egy üvegajtón keresztül megláttuk az istenséget és Volstagg rögtön be is kopogott az ajtón.
- Megvagy! - mondta boldogan miközben mi is mosolyogva integettünk majd miután mindenki arcára kiült a sokk, bementünk.
- Barátaim! - kiáltotta Thor mosolyogva majd megölelte Volstaggot és sorban mindannyiónkat.
- Ez nem lehet igaz. - képedt el teljesen az egyik midgardi.
- Ó, elnézést! Sif és Kara úrhölgy, plusz a 3 harcos. - mutatott be minket Volstagg.
- Barátaim, még soha nem örültem ennyire senkinek! - karolt át szorosan Thor, s közben végignézett a társaságon. - De kár volt jönnötök. - pillantott le rám.
- Azért jöttünk, hogy haza vigyünk! - húzta össze szemöldökeit Fandral.
- De hát nem térhetek haza. - rázta meg enyhén a fejét. - Mivel apám miattam halt meg. - lépett hátrébb egy lépést miközben lehajtotta fejét. - Száműzetésben kell maradnom. - húzta oldalra száját.
- Thor, de hát apád még él. - mondta Sif mire bólogatni kezdtünk és az istenség arcára kiült az enyhe harag érzése.

A levegő kissé megfagyott és Thor nagyon elgondolkozott a hallottakon és idegességében járkálni kezdett.
- Loki átvette az irányítást és aztán megrészegítette őt a hatalom. Talán te vagy az egyetlen, aki meg tudná őt állítani. Rám nem hallgatott. - szontyolódtam el és abban a pillanatban amikor a szőkeség válaszolni akart, a földre érkezett valami a bifröszttel.
- Vártok még valakit? - kérdezte a sapkában lévő lány miközben az ajtóhoz rohantunk.
- Nem igazán. - válaszolt Sif majd kisétáltunk az épületből miközben végignéztük, ahogy a pusztító elintézi a körülötte lézengő embereket.

- El kell mennetek. - nézett a midgardiakra Thor.
- És te mit fogsz csinálni? - kérdezett vissza a barna hajú nő.
- Itt maradok. - mondta, s felcsillantak a szemeim.
- Velünk harcolsz? - mosolyogtam rá.
- Most csak ember vagyok. Útban lennék, sőt miattam halnátok meg, de őket biztonságba helyezhetem. - nézett ránk majd az újonnan szerzett barátaira mutatott.
- Hogyha te maradsz, akkor én is. - szólt az inges csajszi.
- Időt kell nyernünk. - fogta meg az istenség a nő vállát majd szétszéledtünk és megpróbáltunk minél több embert elküldeni innen, hogy ne essen bajuk.

A pusztítő közben még közelebb jött és amit lehetett le is rombolt a lángjával, de szerencsére már nem nagyon tartózkodtak emberek a városban.
- Tereld el a figyelmét. - mondta Sif miután elindultunk az ellenséggel szemben majd levált tőlünk.
- Rendben van. - válaszoltam miközben előhúztam egy nyilat és az íjamat meghúzva lőttem azt el a pusztító felé, de az csak elkapta a vesszőt és kettétörte.

Mivel az én elterelésem nagyon nem használt, Volstagg próbálkozott feléugrani, ugyanakkor az elég kiszámítható volt és a harcos máris egy kocsin landolt. A pusztító felé hajolt és meg is akarta ölni, de abban a pillanatban Sif átszúrta lándzsáját a nyakán, ezzel megmentve barátunkat. Ám amilyen nagy volt az öröm, olyan gyorsan váltott alakot a pusztító és kezdett el megint mindent lerombolni.

Volstaggal berepültünk egy étterem ablakán és hozzánk hasonlóan a többiek is földet értek valahol a tűzsugár miatt.
- Ó a franc. - mondtam mikor még egyszer felénk lőtt a pusztító és ismét repültünk egyet a harcossal.
- Jól vagy? - kérdezte a szakállas.
- Megvagyok Volstagg, köszi. - válaszoltam miközben felálltam és őt is felsegítettem.

Ezután Thor azt mondta menjünk vissza Asgardba és állítsuk meg Lokit mert neki van egy terve szóval vissza is vonultunk, de aztán mikor szembenállt a pusztítóval, nem voltunk képesek ott hagyni.
- Most mit csinál? - kérdezte a Thorhoz látszólag legközelebb álló halandó, de mi magunk sem tudtuk megválaszolni kérdését.

Thor közel sétált a szerkezethez és mondott neki valamit, ami miatt az már nem akart támadni, de aztán mégis megsebesítette a szőkeséget, aki ezáltal repült is egyet a levegőben.
- Ne! - futott oda a földön elterülő férfihez a halandó és le is guggolt hozzá és magyarázni kezdett neki.

A szívem összeszorult és teljesen le voltam döbbenve. Thor nem halhat meg egy ilyen sérüléstől, biztos nem lehet ennek így vége. Egyszerűen lehetetlen.
- Jane! - ordított a középkorú férfi mikor észrevettünk a levegőből előtűnő mjölnirt és arréb húzta a lányt mikor a pöröly megtalálta gazdáját.

A pusztító emiatt rögtön megállt lépteiben és a mi ajkainkra is mosoly gördült miután az istenség egy tornádóba kerülve rendezte el a szerkezetet, aki végül a földre esve vesztette el az összes erejét.
- Hát így nézel ki általában? - kérdezte Jane.
- Többnyire. - vonta meg vállát az immáron piros köpenyben lévő szőkeség majd ránk pillantott. - El kell mennünk a bifröszthöz, beszédem van az öcsémmel. - mondta magabiztosan mire biccentettünk egyet.

Ezután egy számomra ismeretlen öltönyös férfivel váltott pár szót Thor majd utána Jane-t magához húzva repültek fel a levegőbe, hogy a bifröszthöz menjenek. Ugyanakkor mi is kocsiba pattantunk és szintén a bifröszt pontjához mentünk.
- Heimdall, nyisd meg a kaput! - állt be a kör közepére Thor, de nem kapott választ, szóval tovább szólítgatta a kapuőrt.
- Heimdall, segíts nekünk! - kiáltottam én is mire az égből meg is jelent a kapu.

Thor gyorsan még elbúcsúzott Janetől és miután smároltak is egyet, a kör közepére álltunk és be is szippantott minket a bifröszt.
- Vigyétek az ispotályba! - mondta Thor miután megérkeztünk és megláttuk a földön fekvő Heimdallt. - Az öcsém az én gondom. - sietett el a palota felé.

Sif és a 3 harcos elvitte Heimdallt, ahova Thor kérte én pedig közben ugyanúgy a palotába mentem és össze is futottam a királlyal miközben az istálló felé sietett.
- Hova-hova felség? - állítottam meg őt.
- Megyek és elpusztítom Jötunheimet. - mosolygott ördögien.
- Loki, nem kell ezt tenned. Van más is, ami értelmet adhat az életednek! - próbáltam hatni rá, de esélytelennek bizonyult.
- Mégis mi? Te? - húzta össze szemöldökeit mire belém szorultak a szavak.
- Ez lett volna az a rész mikor elnézést kérsz. - szólaltam aztán meg egy idő után.
- Nem, ez az a rész lesz, hogy elmész és békén hagysz. - mutatta felém fenyegetően a jogart.
- Rendben. - sóhajtottam nagyot. - Nem nézem tovább, ahogy tönkre teszed magadat. - álltam el az útjából.
- Túl nehéz neked, nemde? - pillantott rám gúnyolódva és már nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
- Igen az. - gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Összetör engem az, hogy így megváltoztál. - néztem kék szemeibe, de már nem az a Loki nézett vissza rám, aki azon az éjszakán elmondta, hogy régóta szeret engem.
- Az érzelmek gyengévé tesznek Kara. A szeretet egy hazugság. - hajolt közel az arcomhoz majd ellépett mellőlem és a felnyergelt Pimedusra felpattanva vágtatott el a bifröszt irányába.

Darabokra törtem abban a pillanatban mikor azt mondta, hogy hagyjam békén. Olyan hideg volt és idegen. Azt hittem megállíthatom őt és hathatok rá, de naív voltam megint. Abba kell hagynom a reménykedést. Loki szinte ellentéte lett önmagának és lehetetlen visszaváltoztatni őt. Elvesztettem. Azt mondta örökké velem lesz és szeretni fog akár barátként, vagy szerelmeként, de mellettem lesz. Hazudott és átvert, mindemellett úgy beszélt velem, mint valami használt ronggyal. Ezentúl a hatalomnál semmi sem fontosabb neki. A fantasztikusan királyi triónak ezentúl végérvényesen is vége van.