Cseresznyevirág [Loki ff.] ✓

itt van, de mégsincs [1x10]

billie eilish - i love you

Miután Loki ott hagyott engem, nem is mentem utána, mivel nem láttam sok értelmét és nem is érdekelt többé, mit csinál. Ahogy Thor mondta, az öccse legyen az ő gondja, szóval hagytam is, hogy gondoskodjon a drága testvéréről és én inkább elmentem egy fokkal nyugodtabb helyre gondolkodni és kicsit kitisztítani a fejemet.

Felpattantam tehát Surmra és miután megrántottam a szárt vágtázni kezdtem Asgard hatalmas erdeje felé. Az ég közben beborult és ugyanakkor a csillagok is a felhők mögé bújtak, a lágy szellő pedig a hajam tincseit táncoltatta meg a levegőben.

A hátamon lévő kék köpeny csak úgy lobogott utánam a sebesség és a szél miatt, s miután leszálltam Surm hátáról, továbbra is bele-belekapott a szél az anyagba. A kancámat hagytam had legelésszen, addig én az utam végleges célpontjához sétáltam. A kezemet végigsimítottam az öreg cseresznyefa barna törzsén, majd miután egy lehullott rózsaszín virágot a kezembe vettem, leültem az egyik ágról lelógó széles hintára.

A kezemben tartott virágról a birodalomra vezettem tekintetemet. A sötétségbe burkolózott Asgardot, s annak gyönyörű fényeit kémleltem és az épületek rengetegéből előtűnő szivárványhíd csak hozzáadott a látványhoz. Szemeimmel a híd végén lévő kaput kerestem, de annak már csak hűlt helye volt látható. A bifröszt nem volt ott, ahol eddig és ez azonnali cselekvésre késztetett. Gyorsan felálltam helyemről és Surm után kaptam, azonban mozdulatomban megálltam mihelyst megláttam a szőke istenséget velem szemben állni.

- Thor? - húztam össze a szemöldökeimet.
- Tudtam, hogy itt leszel. - sétált közelebb hozzám.
- Hova tűnt a kapu a híd végéről? - mutattam kezemmel az említett hely irányába.
- L-loki... - vett szakadozottan levegőt.
- Mi van Lokival? - lettem egyre feszültebb és a gyomrom is összeszorult.
- El akarta pusztítani Jötunheimet a bifröszttel. - mondta mire bólintottam, hiszen ezt én is tudtam. - És csak úgy tudtam megakadályozni őt, hogy darabokra zúzom a kaput. - hajtotta le a fejét.
- És ő hol van? - kérdeztem mire megrázta a fejét.
- Apánk elkapott minket az utolsó pillanatban, de Loki elengedte a jogart, ezzel pedig lezuhant a mélységbe. - mondta mire kezeimet a számhoz kaptam és szemeimre is fátyol ereszkedett.

Elkaptam Thorról a tekintetemet és sietős léptekkel ültem le a hintára, mert annyira hirtelen ért a hír, hogy ha nem ülök le akkor elájulok.
- A mai vacsorán az ő tiszteletére fogjuk emelni a poharainkat. Kérlek gyertek el ti is a szüleiddel! Ott a helyetek az asztalnál. - guggolt le elém miközben megfogta kezeimet.
- Nem mondtunk el neked valamit Lokival. - néztem szemeibe.
- Mégis mit? - húzta össze a szemöldökeit.
- A koronázás előtti éjszakán elcsalt otthonról, és idejöttünk. Azt mondta rossz előérzete van az ünnepséggel kapcsolatban aztán miután megnyugtattam, hogy nem lesz semmi gond, bevallotta, hogy régóta érez irántam valamit, de sosem merte elmondani. - gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Akkor elcsattant közöttünk egy csók és mondhatni, hogy együtt voltunk, de nem tartott tovább másfél napnál a dolog, mert miután Odin álomba merült és ő került a trónra, teljesen kifordult magából. Úgy bánt velem, mint valami utolsó cafkával, pedig én voltam az, aki ott volt neki, miután kiderült, hogy ki is ő valójában. - sírtam el magamat a végére.
- Hé, hé, hé! Ne sírj! - zárt karjai közé az mire mégjobban rámjött a sírás és a vállán zokogtam ki magamat.

Úgy éreztem végre kijött belőlem minden, amit eddig elnyomtam magamban. Az érzések, amik Lokihoz kötöttek feltörtek a rengeteg kő alól, amiket rájuk pakoltam. Egy fokkal megkönnyebbültem attól, hogy mindez kijött belőlem. Nem bírtam volna sokáig.
- Én nem fogok neheztelni rád azért mert nem mondtátok el, hogy mi zajlott közöttetek. Ha lett volna alkalmotok, biztos elmondtátok volna és hidd el, hogy boldoggá tett volna engem. - mosolygott rám kedvesen Thor miután abbahagytam a sírást.
- Sajnálom Thor. - szipogtam. - Sajnálom, hogy a hármasunk tönkre ment. - néztem kék szemeibe elpityeredve. - Oda a fantasztikusan király trió. - állt megint sírásra a szám.
- Figyelj rám! - fogta meg az arcomat. - Lehet, hogy Loki már nem jön vissza soha többé, de hidd el nekem, hogy itt van velünk. A szívünkben. - mutatott a mellkasomra mire bólogatni kezdtem.
- Igazad van. - mosolyodtam el szomorkásan.