Thanks /SEVENTEEN/

36.

MinGyu a WonWoo-val közös szobájuk közepén állt és szobatársát nézte, aki párjával vitatkozott valamiről. Woozi vadul hadonászva próbálta rávenni Hyungját arra, hogy higgyen neki és csinálja azt, amit mond, viszont az idősebb nem gondolta azt, hogy beválna Dongsaenge terve, ezért mindenféle ellenérvet felhozott.
-Mi lenne, ha abbahagynátok a veszekedést, leülnétek és inkább megnéznénk egy filmet?- kérdezte MinGyu, amikor megunta azt, hogy a számára két legfontosabb személy úgy beszél egymással, ahogyan azelőtt sosem beszélt.
-Fogd be, MinGyu!- mondta egyszerre két Hyungja.

SeungCheol, aki éppen elsétált két Dongsaenge szobája előtt, amikor meghallotta, hogy mit mondott WonWoo és JiHoon, visszafordult és a szobába benyitva először csak a fejét dugta be, majd amikor megbizonyosodott arról, hogy senki nem akarja megdobni egy távirányítóval, belépett a szobába és maga után becsukta az ajtót.
-Megtudhatom, hogy mi folyik itt?- nézett a nemrég még egymással veszekedő két személyre, miközben mellkasa előtt egymásba fonta karjait.
-JiHoon-ah azt akarja, hogy hívjam el Dongho Hyung-ot a Han folyóhoz és lepjem meg valamivel, majd kérjek tőle bocsánatot. -masszírozta meg homlokát egy sóhajtás kíséretében.
-Tényleg bocsánatot kellene kérned tőle. -kezdett el felé sétálni a Leader. -Még azelőtt, mielőtt kevés étel bevitele mellett annyit nem edz, hogy összeesik. -ült le a szobában tartózkodó legfiatalabb személy ágyára, maga mellé húzva az előtte álló tulajdonosát, aki azóta sokkoltan állt ott, amióta két Hyungja kiabálva rászólt.

Wonun eluralkodott a pánik, amikor eljutott tudatáig, hogy mit mondott vezetője. Tudta, hogy Sunbae-je képes órákon át megállás nélkül edzeni, ha valaki megbántja őt, de egészen addig a pillanatig nem realizálta, hogy súlyos következményei lehetnek annak, hogy oktalanul szakított vele.
-Ha már itt tartunk- szólalt meg immáron nyugodtan Woozi, aki akkor már a párja ülében ült. -Pontosan miért is szakítottál vele?- tette fel azt a kérdést, amit egészen addig egyik tag sem mert.
-Bepánikoltam. -kezdte el a fehér alapon rózsaszín macis zokniba bújtatott lábait tanulmányozni.
-Mégis miért?- érkezett a következő válasz. A jég hercegnek gúnyolt srác egy ideig csak csukott szemmel állt társai előtt, majd újból kinyitotta szemeit, és fejét felemelve nézett a vele szemben ülő S.Coups szemeibe.
-Évek óta szerelmes vagyok MinGyu-ba, és ezalatt az idő alatt rengeteget szenvedtem úgy, hogy közben látnom kellett, milyen boldog JiHoonnal. Aztán egyszer csak jött Baekho azzal az ötlettel, hogy próbáljam meg vele én pedig belementem, abban reménykedve, hogy be fog válni az ötlete. Ezután pedig elkezdett kerülni a cégnél és csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, én pedig azt hittem, hogy nem is gondolja komolyan, de aztán kiderült, hogy nem velem volt a baj, hanem a BigHit-nél tiltották meg neki, hogy JongHyun Hyungékon kívül mással is foglalkozzon a cég épületében. -mire a végére ért, addigra könnyei már megállíthatatlanul folytak le arcán.
-Miután megtudtad, hogy miért kerül, miért nem próbáltad megbeszélni vele?- húzta fel kérdőn szemöldökét a csapat legmagasabb tagja.
-Én meg akartam vele beszélni, de elment. Utána mentem, de nem értem utol.
Ahogy WonWoo ezt kimondta, térdei úgy rogytak össze.

Amikor SeungCheol éppen felállt volna, hogy oda sétáljon Dongsaengéhez, kinyílt a szoba ajtaja és besétált rajta az a személy, aki mindig friss ramennel várja őket, amikor átmennek hozzájuk.
-Minhyun Hyung!- kiáltott fel meglepődöttségében Jiozi.
-Sziasztok!- hajolt meg illedelmesen, miután becsukta maga után az ajtót. -Ahogy látom WonWoo sincs jobb állapotban. -állapította meg, miután közelebb sétált közelebb Dongsaengeihez és Hyungjához.
-Ugye eszik rendesen, és nem edz folyamatosan?- kérdezte aggodalommal a hanhjában a földön ülő, amikor Hyun megállt mellette.
Min leült mellé és átkarolva a vállára hajtotta fejét. Egy ideig csak hallgatta a fiatalabb egyre egyenletesebb lélegzet vételeit, majd erőt véve magán megszólalt.
-Az soknak számít, hogy megeszik egy fél tányér levest és három almát?- kezdte el hátát simogatni, ezzel megpróbálva megakadályozni, hogy teljesen kiakadjon.
-Egy 6 éves gyereknek talán sok lehet, nem pedig egy 25 éves férfinak. -kezdte el ujjait tördelni Won. Az arcára fokozatosan ült ki a pánik, miután realizálta, hogy ha így folytatja tovább, akkor az a személy, akibe elkezdett beleszeretni, bármikor elájulhat.
-Elhiszem, hogy ez neked is rossz, de hidd el, hogy neki rosszabb. Nem tudom, hogy beszélt e az érzéseiről, hiszen nem kérdeztem, ezért azt sem tudom, hogy mennyit mondhatok, emiatt pedig nem tudom, hogyan kéne rávennelek téged arra, hogy át gyere hozzánk és beszélj vele. -az arcát a SEVENTEEN egyetlen Jeon vezetéknevű tagjának vállgödrébe bújtatta és szemeit behunyva várta, hogy mondjon valamit.
-Szerintem mielőtt átmenne hozzátok, és megpróbálná megbeszélni vele a dolgokat, le kéne tisztáznunk azt, hogy ő mit êret BaekHo iránt. -szólalt meg néhány óráknak tűnő perc után Gyui, akinek párja még akkor is széknek használta lábait.

Cheol egyetértően bólintott ês a második legmagasabb gyermekênek arcát kezdte el tanulmányozni. Tudta, hogy min mehett keresztül, hiszen a Jeonghannal közös kapcsolatuk elején ők is átestek hasonlón, ezért is szerette volna, ha megosztja velük az érzéseit ês velük együtt próbál megoldást találni a problémájukra.
-Még mindig MinGyuba vagyok szerelmes, viszont DongHo is kezdi magát belopni a szívembe. Pont ezért szeretnék vele kibékülni. Érzem, hogy vele képes lennék boldog lenni, ahogyan azt is, hogy idővel képes lennék teljes szívemmel őt szeretni. De ahhoz valahogy rendbe kéne hoznom a dolgokat. -a mondandója végén arcát a tenyerei mögé bújtatta, ezzel megpróbálva elrejteni a rajta megbújó halvány mosolyz ami akkor került oda, amikor magában felidézte azt a napot, amikor a Han folyó partján ülve megtörtént első csókjuk.
-Ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, akkor szedd össze magad és szerezd vissza. -mondta a Leader, miközben felállt, arra készülve, hogy visszamegy a szobájába. -Menni fog, csak fogalmazd meg jól az érzéseid, és ha arra van szükség, akkor tettekel is igazold őket. -mosolygott rá, majd kilépett a helyiségből.

WonWoo lassan és óvatosan lehámozta magáról MinHyun karját, majd felállt és asztalához lépve elvette róla a rá dobott pulóverét és papucsába lépve kifutott hálószobájukból. A előszobába érve felvette bakáncsát, kabátját, maszkját és sapkáját, majd a kulcscsomóját leakasztva feltépte az apartman bejárati ajtaját ês olyan gyorsan kezdett el futni a NU'EST Dorm-ja felé, amilyen gyorsan csak tudott.