Thanks /SEVENTEEN/

10.

-Mi volt a pszichológusnál?- kérdezte SeungCheol a legalacsonyabb gyermekét, aki válaszul elsőnek csak megrázta a fejét, majd egy rövid, egyszavas választ adott:
-Semmi.
JeongHan a válaszát követően felállt párja öléből és JiHoon elé guggolva két tenyere közé fogta babapopsi puha arcát.
-Mész máskor is?- érdeklődött egy barátságos félmosollyal az arcán.
-Azt mondta, hogy menjek még minimum háromszor, de azt mondtam, hogy nekem ez az egy alkalom elég volt. -simul bele anyukája érintésébe.
JeongHan mosolya kiteljesedett és vidáman nézte fiát, aki abban a pillanatban jobban hasonlított egy 4 éves kis ovadásra, mint egy 23 éves érett, fiatal férfire. Mindeközben S.Coups és a másik két pár oda sétált hozzájuk és egy-egy mosollyal nézték az anya-fia párost.
-Tegnap beszélgettem MinGyu Hyung-al. -guggol le Han mellé THE8. -Azt mondta, hogy volt egy olyan nap, amikor nagyon rosszul érezte magát és senki más nem volt vele csak Wonu. Ez a nap múlt héten volt, amikor manager Jeon szétosztott minket és kettesével- hármasával kellett egy-egy házba mennünk és feladatokat megoldanunk. Hányingere volt és a gyomrával is voltak gondok. A staffosok nem voltak hajlandóak segíteni neki, ezért hát WonWoo-nak kellett. Éppen az arcát törölgette egy melegvizes ruhadarabbal, amikor MinGyu mondott valamit neki, amit nem biztos, hogy komolyan gondolt. Tudod, mi is szoktunk meggondolatlan, furcsa dolgokat mondani, amikor rosszul vagyunk. Te is mondtál egyszer valami olyat, amit nem gondoltál komolyan, de mi komolynak vettük. Emlékszel rá?-kérdezte felvont szemöldökkel, mire Jio csak bólintott. -Ez egy olyan dolog volt, ami miatt Jwoo reménykedni kezdett. Két nappal ezelőtt -amikor a reménykeltőset írta ki Instagramra- reggel megkérdezte Gyuit, hogy komolyan gondolta azt, amit mondot, mire ő azt mondta, hogy nem és megkérte, hogy hagyja őt békén ezzel, mert nem fog szakítani veled.- itt vett egy mély levegőt, majd az alacsony fiú kezét megfogva folytotta- Won megkérdezte, hogy miért van még vele egy szobában, amikor utálja őt. Erre Min azt mondta, hogy nem utálja és még mindig legjobb barátjaként tekint rá. Ezután WonWoo volt az, aki kérte, hogy hagyja őt békén. MinGyu emiatt összezavarodott és megkérdezte, hogy miért. WonWoo egy ideig nem válaszolt, majd könnyezve azt mondta, hogy "Te csak a legjobb barátodként tekintesz rám, viszont én szerelmes vagyok beléd." Miután válaszolt Wonu fogta magát és bemenve a fürdőbe bezárta az ajtót. -a végére érve nagy levegőket vett és muszáj volt elnéznie az idősebbről, mert félő volt, hogy annak könnyes szemeitől elsírja magát.
-A bezárkózós részt már WonWoo mondta neki.- tette hozzá JunHui, miközben hátulról átölelte szerelmét.
JiHoon óvatosan lehámozta karjáról MyungHo ujjait, arrébb tolta az előtte guggoló angyalkát, majd felpattant gurulós székéből és gyors léptekkel elhagyva a Dormjukban található stúdióját WonWoo és MinGyu közös szobájába ment.