Thanks /SEVENTEEN/

14.

JeongHan éppen a gáztűzhelynél állva főzött, amikor párja úgy gondolta, hogy szüksége van egy ölelésre. Mögé lopózott és állát a vállán megtámasztva ölelte át hátulról. Han ijedtében összerezzent és a jobb kezében tartott forró, leveses kanalat a bal kezére ejtette. SeungCheol ahogy meghallotta szerelme fájdalmas szisszenését elzárta a tűzhelyet és a fiatalabbat a csaphoz húzta. A kezét, amire a leveses kanál esett a csap alá helyezte, majd lassan ráengedte a hideg vizet. Angyalka ajkait egy fájdalmas nyögés hagyta el, ami késként fúródott a vezető szívébe.
-Maradj itt, mindjárt jövök!- suttogta Jeong fülébe, majd futólépésben elhagyta a konyhát.
Ameddig az idősebb távol volt, addig a fiatalabb az alsó ajkába harapva folyatta tovább a vizet a megégett bőrfelületre .
-Még jó, hogy vettünk egy ilyet, amikor legutóbb a gyógyszertárban voltunk!- ért vissza Cheol. Vissza sétált Dongsaengéhez, elzárta a csapot és a fiatalabb kezét megfogva befújta az égési sérülések kezelésére alkalmas sprayel. -Sajnálom!- suttogta a vele szemben álló ajkaira.
-Nem a te hibád volt!  Én voltam az, aki megijedt. - kuncogta, majd karjait óvatosan felemelve Hyung-ja nyaka köré kulcsolta.
S.Coups Angyalka derekát átölelve húzta közelebb magához, miközben nyelvével végignyalt a nála néhány hónappal fiatalabb srác alsó ajkán ezzel engedélyt kérve nyelve bevezetésére a fiatalabb szájüregébe.
JeongHan leejtette állát, ezzel szabad utat adva a kíváncsi ízlelő szervnek, ami szinte azonnal társult sajátja mellé. Ujjait bevezette párja hajába és csókolózás közben néha-néha meghúzott egy-egy hajszálat. 
-Itt gyerekek is vannak!- hallatszott SeokMin hangja a konyha bejáratából, mire szülei úgy váltak el egymástól, mintha megrázta volna őket az áram.
Míg az anyuka arcát tenyerei közé rejtette, addig az apa egy kínos mosollyal az arcán fordult Dongsaengük felé, majd bocsánatkérően meghajolt.
-Most miért szóltál rájuk?- kérdezte a DK mellett álló Chan. -Olyan aranyosak voltak!- jelentette ki egy hatalmas mosollyal az arcán, mire JeongHan és SeungCheol is megdermedt.
-Ebben igazad van!- értett vele egyet egy bólintás kíséretében Min.
-Ahelyett, hogy itt lennétek és zavarba hoznátok minket, inkább elmehetnétek és szólhatnátok a többieknek, hogy kész az ebéd, szóval jó lenne, ha felemelnék a hátsó felüket és méltóztatnának megjelenni.- jelent meg egy furcsa vigyor az anyuka arcán, mire a gyerekek egyből megfordultak és a többi tag felkutatására igyekeztek.
Coups nevetve hallgatta ahogy párja parancsot ad Dongsaengeiknek és még akkor sem hagyta abba, amikor a fiatalabb szúrós szemekkel nézett rá.
JeongHan egy nem várt pillanatban előtte termett és egy gyengéd pofon után a vállainál fogva szembe fordította a szekrénnyel, ezzel jelezve neki, hogy jobban tenné, hogy nevetés helyett inkább segítene neki megteríteni, mire a gyerekek megérkeznek.

SeungCheol éppen elfoglalta a helyét az asztalfőnél, JeongHan pedig WonWoo tányérjába szedte ki a meleg ételt, amikor Vernon és SeungKwan nevetve mentek be a helyiségbe, ezzel magukra vonva szüleik figyelmét.
-Mi ez a nagy jókedv?- kérdezte egy boldog fél mosollyal az arcán Han.
-Semmi, semmi!- legyintett HanSol.
-Jönnek a többiek is?- érdeklődött JeongHan.
Vernonnak és SeungKwannak nem kellett kinyitniuk a szájukat, hogy választ adjanak anyukájuknak, hiszen a másik kilenc tag nagy hangzavarral közelítette meg a konyhát. Beérve a helyiségbe mindenki elfoglalta a helyét és ujjaik közé fogták evőeszközeiket.
-Jó étvágyat!- mondta teljesen egyszerre a 13 srác.

Ebéd után JeongHan és SeungCheol kiosztotta gyermekeinek a feladataikat, majd felsétáltak az idősebb szobájába és eldőltek az ágyon. Egy ideig csak egymás kezét fogva feküdtek a hátukon és bámulták a plafont, majd Jeong a bal oldalára fordult és párja arcát kezdte el tanulmányozni.
Amikor SeungCheol a szeme sarkából látta, hogy szerelme őt figyeli a jobb oldalára fordult és bal karját felemelve a fiatalabb arcára simított.
Angyalka, amikor megérezte Hyung-ja tenyerét az arcán elmosolyodott és tekintetét a másikéba szegezte.
Mindketten boldogok voltak és mindkettőjüket fűtötte a véget nem érő szerelem. A szobában hűvös volt a levegő a nyitott ablakon beáramló szellőnek köszönhetően, de ők semmit sem érezték belőle.
Seung szabad kezével átölelte a fiatalabbat és közelebb húzva magához, hajolt ajkaira.

-BaekHo Hyung reggel rám írt és megkérdezte, hogy meg-e engedjük WonWoo-nak, hogy átmenjen és pár napig ott legyen náluk.- törte meg hosszú percek után a csendet Han.
-És mit válaszoltál?- játszott továbbra is hajtincseivel párja.
-Azt írtam neki, hogy kérdezze meg manager Jeont.
-Furcsa. -tűnődött el az idősebb.
-Mi furcsa?- kérdezte szemöldökét ráncolva a fiatalabb.
-Mostanában egyre többet vannak együtt.
-Nem baj az. Legalább WonWoo gondolatai elterelődnek MinGyu-ról és a viszonzatlan szerelméről.
-Senki nem mondta, hogy baj. Csak furcsállom.
-Azért furcsállod, mert eddig DongHo volt az, akivel Wonu a legkevesebbet foglalkozott a NU'EST tagok közül?- kérdezte JeongHan miközben hasra fordult.
S.Coups válaszul csak hümmögött és ismét az oldalára fordulva szerelme hátát kezdte el simogatni.
-A többi tag elfoglalt az egyéni tevékenységeivel, minket pedig lefoglalnak a saját dolgaink, így szerintem nem furcsa, hogy DongHo Hyung-hoz fordult segítségért. -mondta egyre laposabbakat pislogva a világ egyik - ha nem a legszebb- anyukája.
-Ez úgy hangzik, mintha WonWoo Dongsaeng csak kihasználná DongHo Hyung-ot. -kuncogott az idősebb. -Szerinted nem?- kérdezte, de választ már nem kapott, mert a fiatalabb idő közben átlépett az álmok világába.
Coups mosolyogva figyelte szerelme nyugodt arcát egy ideig, majd szemeit becsukva kezdte el felidézni az együtt szerzett boldog és szomorú emlékeiket. Valamelyik emléknél fülig érő vigyor terült el az arcán, valamelyiknél pedig érezte, hogy könnycsatornái megtelnek a sós, meleg folyadékkal, amik biztosan arcán folytak volna le, ha szemhéjai nem lettek volna lehunyva. Még mindig csukott szemmel közelebb kúszott párjához és fejét annak lapockájára hajtotta. Egy ideig még hallgatta a fiatalabb halk szuszogását, majd az álommanó érte is elment és magával vitte a nyugalom birodalmába.