Thanks /SEVENTEEN/

13.

-Holnap eljössz velem valahova?- kérdezte Jun párját manager Jeon autójában ülve.
-Hova szeretnél menni?- kérdezett vissza MyungHo, miközben hüvelykujjával köröket kezdett el rajzolni Hyung-ja kézfejére.
-Hát… Úgy gondoltam, hogy én elhívlak, te pedig kitalálsz valami remek helyet. -kuncogott Junhui.
- Általában egy randi úgy szokott lenni, hogy aki elhív, az szervezi le a helyszínt, meg ilyenek. -nézett rá homlokát ráncolva THE8.
- Az átlagos emberek szokták úgy csinálni. De mi nem vagyunk átlagosak. -hajtotta fejét mosolyogva a fiatalabb vállára Jun.
-Ti átlagon felüliek vagytok!- kezdett el nevetni a volán mögött ülő Manager Jeon.
-Ha már így egyet értett Jun-nal…. -szólalt meg szemöldök felvonva Ho- Nem tud valami jó helyet?
Manager Jeon a kérdést meghallva egy ideig csak némán figyelte az utat, majd pár perc gondolkodás után válaszolt a neki feltett kérdésre:
-Meg van az az étterem, ami annak a part szakasznak a közelébe van, ahova szoktatok menni a NU'EST tagokkal?
-Igen. Hallottunk már róla. Miért kérdi?- kérdezz vissza az idősebb.
-Voltam ott előző héten. Jó ételeket csinálnak, szóval mehetnétek oda. Láttam ott egy meleg párt és a felszolgálók kedvesek, és elfogadóak voltak velük, ezért még a kapcsolatotokat sem kellene titkolnotok. Szerintem ideális randi hely számotokra. -kanyarodott be a SEVENTEEN Dormjának utcájába.
-Úgy gondolom, hogy nem lesz bajunk abból, hogy egyszer elmegyünk oda. -nyitotta ki az ajtót MingHao, amikor leparkoltak. Kiszállva megkerülte a járművet és kinyotta párjának az ajtót, megvárta, hogy kiszálljon, majd becsukta mögötte.

MingHao éppen a szobájában található egész alakos tükör előtt nézegette magát, amikor párja benyitott a helyiségbe és mögé sétálva hátulról átölelte, állát vállán pihentetve.
-Szerintem az egyik fekete farmerod és a hátul hosszított sötétkék inged kellene inkább felvenned. -suttogta a fiatalabb fülébe, akinek hangja hallatán egy kellemes bizsergés haladt át egész testén.
-Csak azért szeretnéd, hogy azt az ingemet vegyem fel, mert rajtad egy ugyanolyan ing van csak éppen nem sötétkék, hanem piros?- kérdezte szemöldök felvonva a fiatalabb. Próbált pókerarcot vágni, de szája sarkában meghúzódott egy halvány félmosoly, ami jelezte, hogy tetszik neki szerelme ajánlat.
-Igen. Miért kérded? Szerinted baj lenne, ha összeöltöznénk? Mert szerintem nem. -lehelt lágy csókot a MyungHo nyakát fedő vékony bőrre, mire a fiatalabb ajkát egy sóhaj hagyta el.
-Nem gondolom azt, hogy baj lenne belőle. -fordult szembe Hyungjával és karjait annak nyaka köré kulcsolta.
-Akkor menj és öltözz át!- engedte el a vele szemben álló derekát, hogy el tudjon menni.
MyungHo egy csók lopása után kikerülte Hyungját és ruhás szekrényhez sétált, hogy kivegye belőle a ruhadarabokat. Amikor keze ügyébe akadtak a keresett ruhadarabok, gyorsan levette magáról a fehér nadrágot és szürke felsőt, amiket nem sokkal JunHui érkezése előtt vett fel és felvette a kedvenc fekete nadrágját a sötétkék inggel. Úgy tetetett, mintha nem tudná begombolni ingjét, ezzel elérve azt, hogy párja oda sétáljon hozzá és segítsen neki benne.
JunHwi egy féloldalas mosollyal az arcán kezdett bele a rábízott feladatba, próbálva nem foglalkozni az elkóborolt kezekkel, amik nadrágja hátsózsebeiben találtak maguknak pihenő helyet. Amikor az utolsó gombhoz ért belenézett az előtte álló Nap szemeibe és lassan annak ajkaira hajolt.
Az idősebb karjai a fiatalabb derekát ölelték, míg a fiatalabb karjai az idősebb nyakát melegítették.
Percekig csak álltak és kedvenc édességüket kostólgatták, majd nagy nehezen elváltak egymástól és elhagyták MyungHo szobáját.

Egymás kezét fogva léptek be az étterembe. Amikor felszolgáló észrevette, hogy új emberek érkeztek, odament hozzájuk és megkérdezte, hogy van e asztalfoglalásuk.
-Jó estét! Igen, van. Két főre, Wen JunHui néven. -hajolt meg illedelmesen az idősebb.
-Erre tessék!- intett a felszolgáló, majd elindult egyenesen.
A két fiatal férfi követte őt, majd amikor a felszolgáló megállt az asztaluknál megköszönték és levették magukról kabátjaikat. JunHui kihúzta az egyik széket, majd jelezte Dongsaengének, hogy foglaljon helyet. MyungHo egy aranyos mosollyal az arcán ült le, majd megvárta ameddig párja helyet foglal vele szemben.
Nem kellett sokat várniuk arra, hogy egy pincér odamenjen az asztalukhoz és felvegye a rendelésüket. Jun gyengéden megrúgva a vele szemben ülő lábát adta a tudatára, hogy neki kell elsőnek rendelnie. THE8 bár kissé vonakodva, de kinyitotta az étlapot és kiválasztotta a számára legjobban tetsző ételt róla. Miután a fiatalabb leadta a rendelést Hyungja is kiválasztotta vacsoráját. A pincér felírva a kért ételeket meghajolt és megfordulva elment.
MingHao az asztal alatt lábai csapdájába ejtette Hyung-ja jobb lábát és mélyen a vele szembe ülő szemeibe nézett, akinek erre a cselekedetére fülei elkezdtek vörösödni. A magasabbik tenyerei mögé rejtette arcát és egészen addig nem engedte láttatni, ameddig a pincér meg nem érkezett az étellel.
-Köszönjünk! -hangzott teljesen egyszerre a két srác szájából ez a rövid kis szó.
JunHwi az alacsobbik kezét fogva kezdett el enni fél szemmel Ho arcát figyelve, aki pedig azt nézte, hogyan juttatja be szájába a tésztát.
MingHao egy ideig csak figyelte ahogy Hyung-ja eszik, majd ő is hozzálátott vacsorájának elfogyasztásához.

Evés közben csak néha-néha szólaltak meg. Nem tudtak mit mondani, csak élvezték az együtt töltött időt. Hosszú idő óta először vacsoráztak kettesben és ez mindkettőjük számára sokat jelentett. A Dorm-ban vacsora közben mindig megbeszélik, hogy kinek milyen volt a napja és általában nagy a hangzavar, viszont az étteremben az emberek halkan beszélgettek és szinte el sem jutott hozzájuk hangjuk.

Miután végeztek az evéssel és JunHui elrendezte a számlát, felálltak és kabátjaikat felvéve elhagyták az éttermet. MyungHo autójához sétáltak és beszállva még ott maradtak egy ideig a parkolóban. Néhány percig csak csendben ültek, majd teljesen egyszerre fordultak a másik felé és pár másodperc alatt forrásztották egybe ajkaikat. Hwi Ho nyakát ölelve húzta közelebb, míg a fiatalabb Hyungja derakát ölelte.

A Dorm-ba érve az idősebb szobájába mentek, ahol az alsónadrágukon kívűl az összes ruhadarab lekerült róluk. Hui a szekrényéhez sétált és kivett belőle két tiszta alsót. Az egyiket magánál tartotta, a másikat pedig a fiatalabbnak adta.
-Menj elsőnek te!- mondta az alacsonyabbnak, majd egy lopott csók után elfordult tőle és az ágyához sétálva leült rá. Hao küldött neki egy lég puszit, maid megfordúlva seggrázva elhagyta a helyiséget. JunHui bár zavarba jött, de nevetve figyelte, ahogy Dongsaeng-e magára hagyja. Amint becsukódott szobájának ajtaja, hátradőlt és a plafont bámulva mosolygott. Boldog volt és úgy érezte, hogy semmi és senki sem lesz képes elrontani a kedvét.

Amikor MingHao visszaért a zuhanyzásból JunHuin volt a sor, hogy elmenjen és lemossa magáról az aznap ráragadt mocskot.
Ameddig az idősebb a fürdőszobában tevékenykedett, addig a fiatalabb a szobában található szennyeskosárba helyezte az aznapi ruháikat, lecserélte az ágyneműhuzatot és megágyazott. Ezekkel végezve leült az íróasztal előtti gurulós székbe és fejét az asztalon pihenő karjaira hajtotta. Fáradt volt és legszívesebben elment volna aludni, de megszerette volna várni párját és vele együtt nyugovóra térni.

JunHui a szobájába visszaérve az asztalánál talált rá szerelmére, aki édesen szuszogva aludt. Halkan, ügyelve arra, hogy ne ébressze fel az alacsonyabb srácot, közelebb sétált hozzá és menyasszony pózba felvéve az ágyához sétált. Odaérve óvatosan lefektette, majd lassan kihúzta alóla a paplant és gondosan betakargatta. Megkerülte az ágyat és befeküdt alvó párja mellé. Az oldalára fordult és fejét MyungHo mellkasára hajtotta. Felemelte jobb karját és magához ölelte Dongsaeng-ét, aki szinte egyből két karja közé zárta. Aki nem ismeri őket, az azt hihetné, hogy MingHao csak tetteti, hogy alszik és emiatt ölelte egyből magához Hyungját, viszont JunHui és a többi SEVENTEEN tag tudta, hogy ezt csak szimpla megszokásból tette. Amikor csak tehették, így aludtak és ezek a mozdulatok berögzültek náluk, így még álmukban és képesek voltak végre hajtani őket.
Jun egy ideig THE8 szívének dobogását és halk szuszogását hallgatta miközben oldalát simogatta, majd szemhéjai kezdtek egyre nehezebbek lenni.