Thanks /SEVENTEEN/

37.

WonWoo Sunbaei otthona elé érve térdeire támaszkodott és a fejét előre döntve vett néhány mély levegőt. Amikor már szabályosan vette a levegőt, felemelte bal kezét, és kettőt kopogva a sötétszürkêre festett falapon kezdte el várni, hogy a bent tartózkodó három személy közül valamelyik oda sétáljon, és be engedje őt.
Miután percek elteltével sem hallott lépteket, még egyszer bekopogott.
Már éppen készült elmenni, amikor is kicsapódott előtte a nyilászáró, ezzel rálátást engedve a mögötte álló, kócos hajú MinKi-re, akinek tekintetében egyből megcsillant az aggódalom, amikor szembetalálta magát azon Dongsaengével, aki miatt egyik Hyungja napok óta alig eszik valamit.
-Hello MinKi Hyung!- hajolt meg illedelmesen Wonu.
-Miben segíthetek?- érdeklődött a szőke hajú srác, aki sokak szerint szebb, mint egy lány.
-DongHo Hyung itthon van?- kérdezte reménykedve abban, hogy az idősebb válasza igen lesz.
-Itthon van, de nem hiszem, hogy be kellene menned hozzá. -dőlt neki az ajtófélfának, és összeszűkített szemekkel kezdte el figyelni az előtte álló fiatalabbat, akinek válasza után gyülekezni kezdtek a gyémántokat megszégyenítően csillogó könnycseppek.
-Ki van itt?- kukucskált ki a konyhából JongHyun, egy üveg mézet tartva a kezében. -Oh. WonWoo Dongsaeng!- adott választ a saját maga által feltett kérdésre, miután odasétált Maknaeje mellé. -Ha Baekhot keresed, akkor a szobájában megtalálod!- húzta arrébb egy félmosollyal az arcán Rent, hogy Dongsaengük be tudjon menni otthonukba.
WonWoo belépve meghajolt, ezzel megköszönve a NU'EST vezetőjének, hogy beengedte és elárulta, hogy merre találja azt a személyt, aki miatt képes volt odáig futni. Miután JR biccentet, arrêbb sétált tőlük, majd amikor már körülbelül 1,5 méterre volt tőlük, ismételten futásnak eredt és Ho szobájáig meg sem állt. Odaérve nekidőlt az ajtónak és néhány mély lêlegzet vétellel próbálta magát lenyugtatni. Amikor úgy érezte, hogy lábai elég erősek már ahhoz, hogy ne tudjon összeesni bármelyik pillanatban, elhátrált a nyilászárótól és karját felemelve bizonytalanul bekopogott.

DongHo éppen az éjeliszekrénye felső fiókját készült kihúzni, hogy kivegyen belőle egy altatót, amikor meghallotta, hogy valaki kopogtat szobája ajtaján. Mivel tudta, hogy egyik csapattársa sem szokott kopogni, ezért arra gondolt, hogy menedzserük keresheti valami miatt. Elengedte a fiók fogantyúját, és megfordulva odasétált, hogy beengedve megkérdezze, mit szeretne. Az ajtót kinyitva azonban nem menedzserével találta szembe magát, hanem azzal a személlyel, akivel a legkevésbé sem szeretett volna találkozni. Vissza szerette volna csukni az ajtót, ezzel kizárva a hívatlan vendéget, de ezen cselekedetét a kívül álló megakadályozta azzal, hogy lábát a falap és annak kerete közé rakta. -Miért vagy itt?- kérdezte a résnyire nyitott nyílászáró mögött állva.
Nem szerette volna látni őt azok után, hogy egy olyan dolog miatt szakított vele, amiről nem tehetett, ezért is bújt el előle.
-Szeretném megbeszélni veled ezt az egészet. -mondta, miközben megpróbálta betolni az ajtót, hogy bejuthasson a helyiségbe, és szemtől szembe tudjon nézni Hyungjával.
-Miért kellene beengednelek?- tette fel azt a kérdést, amire a magasabbik számított, hogy fel fog tenni.
-Azért, mert szeretlek és visszakarlak kapni!- próbálta meg újból beljebb lökni a falapot, de a bent tartózkodó férfi erősebbnek bizonyult nála.
-Nem kellett volna idáig eljönnöd csak azért, hogy elmondd ezt a hazugságot, ezzel megpróbálva elérni azt, hogy abbahagyjam az edzést, és vigyek be elég tápanyagot a szervezetembe.
BaekHo tudta, hogy a folyosón álldogáló fiatal férfi nem olyan, aki képes az érzelmeivel kapcsolatban hazudni, de úgy érezte, hogy muszáj ezt mondania, ha meg akarja óvni magát az esetleges béküléstől, és lehetséges újabb szakítástól. 
-Komolyan mondtam. MinGyu még mindig benne van a szívemben, de a legnagyobb részét már te birtoklod. Tudom, hogy mindent elbasztam, amikor ok nélkül szakítottam veled, de most azért vagyok itt, hogy megpróbáljam helyrehozni a dolgokat, viszont ehhez az kell, hogy beengedj és hajlandó legyél velem beszélni. -a mondat végére érve vette csak észre, hogy az idősebb időközben arrébb állt, ezzel engedve neki, hogy belépjen hálójába. Lassan felemelte bal kezét, és a kilincset megfogva belökte az ajtót. Egy ideig csak állt a küszöbön, és azt várta, hogy az idősebb meggondolja magát és haza küldje őt. Amikor ez nem történt meg lépett kettőt, majd megfordulva becsukta maga mögött a nyilászárót.
-Most nagyon gondolkozom azon, hogy agyjak e neked egy második esélyt. -szólalt meg BaekHo, ezzel megtörve a hosszú percek óta tartó csendet. -Te csak kezdesz belém szeretni, viszont én azért vetettem fel azt az ötletet, hogy próbáld meg velem, mert lassan 2 éve szerelmes vagyok beléd. -miközben ezt mondta végig háttal állt a fiatalabbnak. Tisztában volt azzal, hogy illetlenség valakihez úgy beszélni, hogy nem nézel annak a személynek a szemébe, de nem volt ereje megfordulni. Minhyunon kívül senkinek nem beszélt még az érzéseiről, mert félt attól, hogy elítélnék amiatt, mert nem egy lányt szeret. Tudta, hogy a csapatuk Leadere és Maknaeje között is több van, mint szimpla barátság, de mégis félt, hiszen kinézete és hangja miatt, mind a cég dolgozói, mind a rajongóik máshogy kezelik őt, és máshogy állnak hozzá, mint a másik négy taghoz.
-Ezek szerint, ha jól értelmezem, akkor mindketten éveken keresztül szenvedtünk a viszonzatlan szerelem miatt. -mondta Woo, miközben odasétált Hyungja ágyához, hogy leülve annak szélére tudjon szemtől szembe beszélni vele.
-Igen. Csak éppen ameddig te egy jó darabig titkoltad azt, hogy szerelmes vagy MinGyu-ba, majd egy idő után elárultad a többieknek és nekünk is, addig én a szakításunkig magamban tartottam azt, hogy teljesen elvetted az eszemet. -nevetett saját szánalmas helyzetén az alacsonyabb. A kezdetektől fogva tisztában volt azzal, hogy jobban tenné, ha valakinek elárulná, hogy mit érez a fiatalabb iránt, viszont tartott attól, hogy ha elárulja valakinek, akkor az a személy el fogja ítélni őt, azt pedig nem akarta, ezért magában szenvedett a viszonzatlan szerelem miatt.
-Még mindig nem értem, hogy miért érdekel ennyire a L.O.Λ.E-ok és a cég dolgozóinak a véleménye. -dőlt hátra a magasabb az ágyon. -Azt meg végképp nem, hogy miért tartasz a többiek véleményétől … vagyis csak MinHyun és Aaron Hyung véleményétől, amikor azt is jól fogadták, hogy JongHyun és MinKi Hyung együtt vannak. -helyezkedett el úgy az ágyon, hogy Hyungja izmos combjaira tudja fektetni fejét.
-Csak tartok tőle.- vont vállat Ho, miközben a plafont bámulva belevezette ujjait a fiatalabb hajába, és azzal kezdett el játszadozni, hogy a hajszálakat felcsavarta ujjaira, majd elengedte őket.
-Nem akarod elárulni az okát? Vagy amúgy nincs is okod rá, csak be akarod etetni magadnak azt, hogy tartanod kell attól, hogy emiatt kiközösítenének, majd megkérnének arra, hogy lépj ki?- fogta meg DongHo azon kezét, amivel éppen nem haját igyekezett összekócolni. Ismerte már annyira Hyungjait, hogy tudja egyikük sem kérné meg arra, hogy hagyja ott a NU'EST-et, azzal pedig ő sosem foglalkozott, hogy mit gondolnak róla a cégnél.
-Ha rólad kiderülne, hogy együtt vagy velem, az semmit nem vonna maga után ,hiszen a cég dolgozói és a Caratok már átélték 4 pár leleplezését, viszont nálunk még egy se volt, hiszen JR és Ren hiába vannak együtt évek óta, egyszer sem fordult meg az a fejükben, hogy a nyilvánosságra kellene hozniuk a kapcsolatukat. -döntötte hátát a falnak az idősebb. Tudta, hogy jobban tenné, ha a fiatalabb szemeibe nézne, viszont nem volt ereje lehajtani a fejét és szembetalálni magát WonWoo értetlen tekintetével.

Wonu egy ideig csak Hyungja állát bámulva feküdt, miközben megpróbálta eldönteni, hogy hova rakja azt, amit nemrég mondott az idősebb, majd hirtelen felült és szembe fordult Ho-val, majd közelebb mászva hozzá egy váratlan pillanatban az ölébe ült. Lábait egymásba kulcsolta háta mögött, karjaival pedig nyakát ölelte át, így préselve egymáshoz testüket annyira, hogy még egy falevél sem fért volna el közöttük. Homlokát homlokának döntötte és úgy nézett mélyen a szemeibe, miközben azon gondolkozott, hogy mikor tegye fel azt a kérdést, amióta azóta megszeretett volna kérdezni az idősebbtől, hogy az beengedte hálószobájába.
-Adsz egy esélyt, hogy jóvátegyem azt, amit elrontottam, vagy azt szeretnéd, ha csak szimpla Sungbae-Hoobae kapcsolat lenne közöttünk?- szorította össze szemeit attól félve, hogy a széknek használt személy nemleges választ ad a feltett kérdésre.
-Komolyan nem hiszem el, hogy az elmúlt nem tudom hány percnyi beszélgetésünk után ezt képes voltál megkérdezni.- lengték körbe az egész helyiséget az idősebb önfeledt nevetésének hanghullámai.
-Igen vagy nem?- kérdezte eltávolodva tőle annyira, hogy az idősebbnek hátára kelljen tennie tenyereit, hogy ne essen le róla.
-Igen, te szerencsétlen!- jelentette ki mosolyogva, majd a fiatalabb reakcióját meg sem várva, közelebb hajolt hozzá és ajkait kedvenc édességére tapasztotta, hogy egy viszonylag hosszabb idő után újból meg tudja kóstolni, és el tudja raktározni azt a csodálatos ízt, amit birtokol.