Bevezető

887 22 5
                                    


Eddig én is csak egy teljesen átlagos lány voltam. Azonban a tizenhetedik születésnapomon minden megváltozott.

Tavasz van. A nap egyre többször bújik ki a felhők mögül és egyre melegebben süt. A fák kirügyeznek, a virágok virágoznak. Olyan az időjárás, amitől az embernek jó kedve lesz. Nem úgy, mint a szüleim balesetekor. Tél volt. Fagy és hó, zord időjárás, rossz kedv. Majd' három éve vesztettem el őket, egy olyan hideg téli napon. Azóta a nagybátyámékkal élek. Az elmúlt hetekben nem sok minden történt. Csak a szokásos. Reggel elmentem a suliba, nagynehezen túléltem az órákat és hazamentem. Az utóbbi időben nem igazán engedem közel magamhoz az embereket, így barátaim sincsenek Viszont Amelia, a legjobb barátnőm mindig mellettem áll. Akkor sem hagyott magamra, amikor elvesztettem a szüleimet és annyira magam alatt voltam. Ezért nagyon hálás vagyok neki.

Az idei születésnapom sem tűnt különlegesebbnek a többinél, egészen addig, amíg a nagybátyám be nem kopogott az ajtómon:

-Jó reggelet, boldog szülinapot!- mondta belépve a szobámba, valamit a kezében a háta mögé rejtve.

-Jó reggelt, köszönöm!- néztem rá hálásan- megmondtam, hogy nem kérek semmilyen ajándékot a születésnapomra. -jelentettem ki.

-Tudom, és ezt nem is tőlünk kapod. A szüleid szánták neked a 17. születésnapodra. Ez feltárja előtted a világ rejtett és igazi titkait - és közben előhúzta a háta mögül, amit eddig elrejtett előlem. Egy téglatest alakú tárgy, becsomagolva színes csomagolópapírral.

Anton bácsi átadta nekem a csomagot és kisétált a szobából. Egy darabig csak ültem az ágy szélén, nem tudva mit rejt a csomag, mi az, amit a szüleim rámhagytak. Ahogy a szüleimre gondoltam végigfolyt egy könnycsepp az arcomon, mert hirtelen megéreztem a hiányukat. Az ajándék csomagolása nagyon szép volt, ezért sajnáltam volna széttépni, de nagyon kíváncsi voltam, így vigyázva, hogy ne szakítsam el túlságosan , sikerült kivennem belőle egy könyvet és egy levelet, amin a nevem állt. Először óvatosan belelapoztam a könyvbe,ami nagyon vastag és öreg volt. A lapjai már megsárgultak és itt-ott be voltak szakadva. Csak az első felét írták rendes, mai betűkkel, a másik fele hasonlított a maják kézírásához. Alig vártam, hogy megfejthessem a képírást. Ekkor a levélre siklott a tekintetem és mély levegőt véve kibontottam.

„Kedves Lisa!

Tudnod kell, hogy ez a könyv, amit a 17. születésnapodra kaptál, nem csak egy egyszerű könyv. Ez tartalmazza az őrzők titkait és, hogy hogyan juthatsz át másik, számodra még ismeretlen világokba. Vagyis az őrzők birodalmaiba. A könyvben mindent megtalálsz az őrzőkről, arra azonban magadnak kell rájönnöd milyen őrző vagy TE. És ne feledd, a Földön nem szólhatsz senkinek az őrzőkről, mivel ők már rég elfeledkeztek rólunk.

UI: Légy mindig bátor!

Anya és apa"

Amint ezt elolvastam rögtön tudtam, hogy most, ebben a pillanatban fenekestül felfordult az életem. Viszont ahhoz, hogy megtudjam ténylegesen mi folyik itt, elkell olvasnom a könyvet.


---------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt a fejezetet így átírva nem én  írtam hanem Jeanne .Nagyon szeretném neki megköszönni a segítséget a második részt én írtam de mindenkitől várok ötleteket a továbbiakba hogy is folytatódhatna szerintetek szívesen fogadom és várom az ötleteiteket.

Sárkányok őrzője   /Befejezett/Where stories live. Discover now