Sárkányok őrzője /Befejezett/

A bál napja

Nehezen tudtam álomra hajtani a fejem még mindig csak azon az egy csókon járt a fejem. Tudni illik ez volt az első csókom amikor megcsókoltam  egy hirtelen lángoló érzés haladt át rajtam. Nem tudtam mi is volt akkor vagy hogy mi játszódott le bennem. Nagy nehezen álomra hunytam a szemem majd Lara hangjára keltem fel reggel.

-Jó reggelt, hétalvó keljél fel ma van a bál napja még pár dolgot megkéne beszélnünk egymással illetve kéne beszélned Oliverrel mivel mondta nekem mi történt köztetek este és szerintem jó lenne ha megbeszélnétek.

-Jó reggelt. Már alapból is szerettem volna beszélni vele a bál előtt is, ha nem bánod akkor elintézem a reggeli rutinom, szia.

Akkor Lara elhagyta a szobát elvégeztem a reggeli rutinom majd Oliver szobájához mentem, kopogtam nem jött semmi válasz gondoltam benézek, Oliver még csendesen aludt, sötét volt a szobában csak egy kis fény szűrődött be a függönyöknek köszönhetően. Elhúztam a függönyöket majd Oliverhez szóltam.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt! Mit keresel a szobámban?

-Hát szerettem volna beszélni veled a tegnapi dologról meg amúgy is akartam veled beszélni veled.

-Rendben akkor mondjad mit akarsz-egy kissé nyersen mondta ezt a mondatját ki ami meglepett mivel azelőtt még nem szólt hozzám így.

-Nem szeretném ha csak az miatt vennél el mert a sárkány, a szüleid és a törvény ezt mondja, én azt szeretném hogy azért vegyél el mert szeretsz, remélem ezt meg tudod érteni.

-Igen megértem, de még nem is ismerlek annyira hogy tudjam hogy mire állunk

-Akkor tegnap mi volt az a csók? Az neked semmit sem jelentett? Mert nekem elég sokat jelentett.-majdnem könny futott le az arcomon de visszafogtam erősnek kell mutatnom magam nem szeretnék megtörtnek kinézni.

-Az csak egy hirtelen dolog volt magától jött.-ridegen mondta és bántotta a szívemet. Nem bírom tovább. Muszály friss levegőre mennem most még látni sem szeretném Olivert ezzel az egy mondatával nagyon megbántott. Érzelmeimtől vezérelve kisiettem a szobából nem is figyeltem merre megyek kivel találkozom vagy mit kérdeznek csak elakartam menni és nem akartam látni senkit sem csak magamban akartam lenni a palotából kiértem nem néztem hátra már csak előre tekintettem a kapukon kívül mentem majd egy erdőbe léptem be láttam érdekes lényeket azonban hirtelen egy reccsenést hallottam meg a fák sűrűjében. Hirtelen a hang irányába néztem. Egy férfi alakja rajzolódott ki a fák árnyékában de hirtelen el is tűnt azonban nem bírtam a kíváncsiságomba és természetesen elindultam abba az irányba ahonnan a hangot hallottam elég sokáig sétáltam fáradt és éhes voltam ekkor kiértem egy tisztásra de még nem bújtam ki a fák takarása mögül mivel ismét megpillantottam azt a személyt aki az erdőben volt de nem egyedül volt egy víz sárkány társaságában volt.  Úgy éreztem hogy meg kéne szólalnom.

-Szia.-a sárkány és az ember is hirtelen megijedtek-Lisa vagyok.

-Szia, én Martin vagyok veled még nem találkoztam sehol sem. Honnan keveredtél hirtelen ebbe az erdőbe?

-Hát mondjuk úgy hogy csak 5 napja vagyok itt napforduló idején hoztak el otthonról az arany sárkánnyal.

-Akkor te azt mondod te leszel a következő sárkány őrző?

-Elméletben igen de nem szeretnék királynő lenni egy olyan ember oldalán aki megbánt.

-Miért mi történt?

-A herceg egy katasztrófa mondhatni az miatt vagyok itt mert egy faragatlan tuskó,  vagyis tud kedves is lenni azonban velem álltalában inkább utálatos volt.

-De miért a hercegtől függenél?

-Hát a szülei azt mondták össze kéne házasodnunk.

-De miért is?

-Azt mondták a herceg van kijelölve nekem pár ként.

-Hát akkor őszintén sajnállak, a herceg nagy nő csábász sosem tud leállni.

-Esetleg el tudnál szállásolni estére? Persze csak ha nem bánod.

-Hát akkor gyere de nem fogsz hiányozni senkinek sem?

-Nem tudom de most nem akarok egy kicsit sem Oliver közelében lenni úgyhogy jobb ötletnek tartom ha inkább pár napig nem megyek vissza. Csak még inkább felhúznám magam.

-Rendben akkor menjünk.

Már sötét volt mire egy házhoz értünk. Aztán pedig elmentünk aludni.