Megalázva

20. | A terv

Esmének elmeséltem mindent. Ozzie és én pedig megbeszéltük, hogy csak később találkozunk. Valójában egy kicsit jobban éreztem magam azután, hogy végül Kermittel is tudtam beszélgetni, bár nem nagyon ismert fel. Folyton csak azt kérdezgettem magamtól mit kereshetett a legjobb barátnőm sírjánál.

Brianna és a szüleim még azóta se találkoztak, ami furcsa tekintve, hogy már nem csak pár órája lakott nálunk. Valamiért mindig elkerülték egymást. Úgy döntöttem ma végre rá veszem őket, hogy leüljünk és beszélgessünk közösen egy kicsit. A szüleimnek sem ártott tudni kit is fogadtunk be. A délutánom ugyanúgy telt, ahogy szokott. Édesapám értem jött, miután mindennel végeztem, azután haza vitt engem és a leckék elvégzése után, meg persze Zara dögönyözése után elmentem futni.

Édesanyám azt mondta, hogy Brianna még nem ért haza, reggel azt mondta nekem, hogy haza megy elintézni pár dolgot a papírokkal meg a temetéssel kapcsolatban. Nagyon sajnáltam őt, hiszen biztosan nagyon rosszul érinthette ez az egész, ráadásul még csak nem is valamelyik rokona vette a szárnyai alá.

- Tamzen hívott. - szólalt meg a semmiből édesanyám, miközben én az étkezőasztalnál ülve próbáltam meg rájönni, mégis mi lehet a legjobb álbosszú ötlet, amivel Hardy próbára lehetett volna téve.

- Valóban? Mi mondott? - kérdeztem érdeklődve és el vettem a gyümölcsös kosárból egy almát.

- Azt mondta nagyon aranyos a kiskutya, amit vittél nekik és hogy szerencsére a férje már megnyugodott egy kicsit, amiért szeretne elnézést kérni a nevében is.

- Akkor örülök neki, hogy minden rendben. - feleltem őszintén.

Egy percre elgondolkodtam. Eszembe jutott a levél, amit Esme nekem írt. Vajon hova rakhattam? És ami a legfontosabb, mi lehetett benne? Azután eszembe jutottak Antelmo bácsi szavai. "Az orvosoknak sem szabadott volna ezt tenniük." Talán... valami köze volt ennek az egésznek hozzá? Nyeltem egy nagyot. Az nem lehetett, honnan tudta volna Esme, hogy baleset fogja érni és nem éli túl?

- Anya. Szerinted mennyi idő, mire felemészti ezt az egészet? Antelmo bácsi adott nekem egy levelet, amit Esme írt nekem, de nem volt még hozzá elég erőm, hogy megnézzem, mit írt benne. Félek összetörnék.

Azonnal oda jött hozzám és leült a mellettem levő székre. Gyengéden megsimította a vállamat és félre söpört egy kósza sötét tincset a szememből.

- Poppy, angyalom. Tudod mindenki máshogy fogja fel a gyászt, Antelmo így éli meg ezt az egészet, ezért nem ítélheted őt el. Esme levelét illetően pedig azt javaslom, csak akkor nyisd ki, hogyha tényleg úgy érzed készen állsz rá.

- Köszönöm! - öleltem át, mert most is sikerült jobb kedvre derítenie és jó tanácsot adnia.

[...]

Délután pontban ötkor Ozzie és én az egyik közeli kávézóban beszélgettünk. A szüleim is elmentek vacsorázni, Brianna felől pedig még nem hallottam reggel óta semmi hírt, de biztosan hívni fog, amiért nem tud bemenni a házba.

- Nem fogod elhinni mi történt ma velem! - kezdtem bele annak a történetnek a fel vezetésébe, hogy Hardy Darius milyen beszélgetést folytatott le velem. 

- Tudni se fogom, hogyha nem mondod el.

Töviről hegyire mindent részletesen elmeséltem neki az üzenettől kezdődően. Szerintem nem kell mondanom mennyire meglepődött ezen a fiú. Azután elmondtam neki azt az ötletemet is, hogy próba elé kellene állítanunk. Díjazta. Már csak az volt a kérdés, hogy mi is legyen pontosan ez a bizonyos próba.

- Azután spanyol órán ki küldtek a dolgozatokért és nem fogod elhinni kivel futottam össze. - szerintem Ozzie már feladta a találgatást, ezért meg sem várva válaszát mondtam neki a következő hírt. - Kermit Skyler volt az, most ténylegesen.

Kidülledt szemekkel nézett rám meleg itala mögül. Tudtam jól mire gondolt. Hogyan sikerült a találkozás. Hiszen alig történt pár napja, hogy az ezek szerint illúziónak tűnő első találkozásunkkor elájultam. Meg kell mondjam most is kicsin múlott, hogy ne essek össze ott helyben, de most mindössze csak amiatt, hogy ne kelljen vele többet beszélnem. Bár akkor bizonyára megpróbált volna segíteni és elvitt volna az orvosiba, amivel még több időt kellett volna vele együtt töltenem.

- Ne aggódj, jól kezeltem a szituációt! - húztam ki magamat büszkén. - Szerintem nem ismert fel engem.

Azután elterelődött a téma a tanulásra és hogy melyik tanár mennyire volt eddig szimpatikus neki. Elgondolkodtam egy percre. Nem tudtam elképzelni, hogy miért tette vele Kermit régen azt amit. Elmesélte nekem a legelső találkozásunkkor, hogy ő és Kermit régen nagyon jó barátok voltak, amikor még New York volt a lakóhelyük. Azután egyszer, még körülbelül hat évvel ezelőtt megvédett egy fiút, akit meg akartak verni számára ismeretlen emberek. Kiderült utólag, hogy ők amolyan "menő csávóknak" számítottak arrafelé és Kermit nagyon szeretett volna közéjük tartozni. Ezért azt mondták neki, ha megleckézteti Ozzie - t, amiért keresztbe húzta a számításaikat, akkor csatlakozhat hozzájuk. Amikor ezt Ozzie megtudta - miután persze Kermit megtette amit és bocsánatot kérve tőle elmondta miért csinálta - , nagyon haragudott rá és össze is vesztek. Azóta nem beszéltek és megfogadta, hogy bosszút áll rajta, amiért azt tette vele és fontosabb volt neki a társadalmi ranglétra, mint a barátságuk.

Azt még nekem sem árulta el pontosan mit is tett vele a megleckéztetés szó alatt értve, de biztosan nagyon rossz dolog lehetett, ha ennyire haragudott rá érte. Egyébként Ozzie még nem futott össze vele, de nem is szeretett volna. Félt, hogy nem tud majd uralkodni magán és olyat tesz, amit utána megbán. Kezdtem egyre jobban rosszul érezni magamat amiatt, hogy nem vettem észre mennyire rossz ember is volt Kermit Skyler az egész bandájával együtt. Brianna és Hardy személyét pedig nem tudtam hova tenni. Talán a lányt még megértettem, hiszen kiderült Asher és ő rokonok, de Hardy. Na rajta aztán tényleg nem tudtam kiigazodni.

- Mi volt az a terv, amiről beszéltél? - jutott eszembe hirtelen, hogy bár többször is próbálta nekem már elmondani, nem sikerült.

- Ó tényleg! - kapott a fejéhez. - Arra gondoltam, hogy Kermit számára az a legfontosabb az iskolában, hogy híres legyen és sokan ismerjék. Ezt persze el is érte. És mi lenne egy ilyen embernek a legrosszabb rémálma, ami történhet vele? - kérdezte tőlem, hogy magamtól jöjjek rá.

- Az, hogy elveszíti a rangját és az embereket, akik ámulattal fel néznek rá. - vágtam rá némi gondolkodás után. - Ez jó, de mi a terved?

- Na ez már nagyobb bökkenő. Kellene egy beépített ember, aki a segítségünkre van, de egyikünk se lehet az. Gondolom nem kell mondanom miért. Hardy még tesztelés alatt áll, úgyhogy őbenne még nem vagyunk biztosak. Az lenne a cél, hogy Kermit ugyanúgy áll megalázva az egész iskola előtt, mint te és utána ugyanazt élné át, amit Asher tett veled.

Ozzie jó tervet eszelt ki, de tényleg kérdéses volt, hogy ki is lehetne a mi beépített emberünk. Azért egy kicsit néha mindig ott motoszkált bennem egy rossz érzés. Hogyha igazán jó akarok lenni, akkor annyiban hagyom a dolgot és nem alacsonyodok le az ő szintjükre, de nem tudtam megálljt parancsolni az agyamnak. Kermit Skyler ugyanazt a megaláztatást érdemelte, amit én.

- Ez egy nagyon jó terv és már csak csiszolni kell még rajta. Jól megoldottad Ozzie, megtartalak! - pacsiztam le a fiúval.