𝑹𝒐𝒎𝒆𝒐 𝒂𝒏𝒅 𝑱𝒖𝒍𝒊𝒆𝒕 ♡ sᴜɴᴀ ʀɪɴᴛᴀʀᴏ ғғ.

𝟏𝟐.

Samu jófiú módjára, s betartva ígéretét, egészen a kapuig kísért, közben beavatva olyan részletekbe is, miszerint ez a röpicsapat szokása, hogy mindenkinek szerveznek egy-egy összejövetelt születésnapjakor, ahol az idősebbek felügyelete alatt a fiatalabbak megisznak „pár" pohárral és aztán azt sem tudják csillámpónik-e vagy csak szimplán hülyék. Bár nem voltam erre kifejezetten kíváncsi, de azt is megosztotta velem, hogy a múltkori bulin, azaz az övékén, Atsumu három pohár vodka után boxerre vetkőzött, felállt az asztalra és egy meglehetősen erotikus táncos előadást nyújtott. Elméletileg még felvétel is van róla Rintaro telefonján, ami nem meglepő, hiszen ki más, ha nem ő örökít meg egy ilyen soha vissza nem térő alkalmat.

Miután bezárom magam mögött a bejárati ajtót, elsőként Kurot pillantom meg, aki a kulcscsörgés hangjának hallatán hatalmas sebességgel indult meg felém. Valószínűleg nagyon szeretne ebédelni, s azt várja a cselédjétől, aki néha-néha megeteti a délutáni órákban is. Mivel addig sürög-forog a lábamnál, amíg ki nem szolgálom neki az ételét, így miután felakasztom a kabátom és leveszem a bakancsom, az iskolatáskám hátrahagyva tálalom a királyfinak a szent eledelt, aki egyből belevetve magát az ízek élvezetébe, zabálni kezd. Végigsimítok puha szőrén néhányszor, majd magára hagyva őt, visszasétálok a táskámért és a szobámba vonulok. Alig múlt két óra, így nincs nagyon időm semmi más cselekvésre a készülődésen kívül. Végre a nap azon szakaszához érünk, mikor megszabadulhatok ettől a hülye szoknyától, amitől kifagynak a lábaim még akkor is, ha lábszárközépig érő kabátot veszek fel és vastag harisnyát veszek fel hozzá. Nem is értem miért nem lehetne megszabadulni ettől a szemlélettől, hogy a lányoknak szoknyát kell hordani, mert legalább annyira nem hiányzik ez nekem, mint az a pompomlány program, amit kihagytam tegnap.

Boldogan dúdolgatva nézek végig a szekrényem polcain, ahonnan már kivehetek egy fekete farmert és egy ugyanolyan színű pulóvert, melyet a férfi részlegről vásároltam, a kapható legnagyobb méretben. Nem igazán viszem túlzásba az öltözködést télen, hiszen nincs olyan sok lehetőség, hogy ne fagyjak meg, bármit is veszek fel, meg különben is, mielőtt ideköltöztünk, nem jártam el az iskolán kívül sehova ebben az időszakban, csak akkor, ha muszáj volt.

Mivel ezen a délutánon a pihe-puha, meleg pulcsimban lehetek, így nincs szükségem arra, hogy azt a hosszú és vastag kabátot vegyem fel, amelyet azzal a kifagyapopsim szoknyával kell, ezért a közepes hosszúságú, fehér színűt veszem fel, amitől anya mindig ájuldozik, mikor felveszem. Szerinte határozottan Hófehérkés beütésem van ilyenkor, én pedig csak vágom a grimaszokat, hogy ilyen ocsmány kinézettel, hogyan hasonlíthatnék pont én egy hercegnőre. Különben pedig nagyon szeretem a külsőmet, mondtam már? Sajnos az ilyen vicceimen nem nevet senki.

Amint felöltözök, bedomon egy kisebb hátizsákba a fontosabb dolgokat, ami ehhez a kiruccanáshoz szükséges, majd Kurora, az igazi, -beszari- házőrzőre hagyva a portát, el is indulok. Nem igen sietek, hiszen kicsit elszámoltam magam és korán indultam, de legalább így nem kell tömegközlekedésre szállnom és sétálva közelíthetem meg a találkozási helyünket.

Fülessel a fülemben bandukolok az utcákon, kizárva minden olyan tényezőt, amely megzavarhatja ezt a nyugodt fél órát, amikor végre csak én vagyok, elveszve a dallamok másik dimenziós világában. Néha-néha azért rápillantok a telefonomra, megnézve, hátha kapok üzenetet a legjobb barátnőmtől, azonban észlelem, hogy ez nagyon nem akar bekövetkezni, így már-már feszültség járja át a testem. Hisz nem ez a megszokott információcsere kettőnk között, s kicsit aggódom amiatt, hogy mi van, ha éppen az a szőke hülyegyerek nem jó dolgokat tesz vele. Hiába tudom, hogy Yuri szereti őt teljes szívéből és a fiú is viszonozza ezeket az érzelmeket, de ott van az a lehetőség is, hogy Atsumu nem csak egy gyerekes idióta, hanem van egy sötét oldala is. Valószínűleg a túlzott aggodalom miatt gondolok ilyesfajta dolgokat, de jobb félni, mint megijedni. Az ujjaim automatikusan mozdulnak, a Messenger chatünkbe belépve azonnal írni kezdek, s néhány sorban ráuszítom elfojtott aggodalommal teli gondolataim.