Amy csodája (Összefonódott lelkek 1.) [Befejezett]

Nyolcadik fejezet

Draco még egyszer utoljára kinyúlt a lány felé, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól van. Meglepően nyugodt rezgések jöttek felőle. Soha sem volt még ilyen zavartalan éjszakája, és ez aggasztotta. Vajon mi a fene történt a hétvégén? Hova utazhatott, ami ennyire lecsendesítette lelke fájdalmát?

Ismét a keleti partról érzékelte a jelenlétét, így kicsit megnyugodva tért ő is vissza Marcóhoz.

Csak remélhette, hogy a lány az elkövetkező időszakban mellőzi az e fajta kiruccanást, így hamar a nyomár bukkanhat. Bár erre nem látott sok esélyt.

Nagy lendülettel lépett be az erkélyéről Marco nappalijába. A férfit nem találta a közös helyiségekben.

Nagy valószínűséggel valamelyik perverz dolgát intézte valahol a városban. Vont vállat mit sem törődve barátja hollétével.

Kiszolgálta magát a hűtőből. Marco vendégszeretete addig terjedt ki, hogy elegendő mennyiségű húst halmozott fel a fagyasztójába, hátha betoppan valaki (általában ő), és szüksége lenne valami táplálóra. Tehát az ízlésének megfelelően egy jókora adag húst elkészített.

Éppen nekiállt volna elfogyasztani, mikor nyílt a nappali ajtaja.

Draco csak egy pillantásra méltatta házigazdáját, majd nagy lendülettel enni kezdett.

Marco számára érthetetlen módon imádta a modern cuccokat, így nem volt kérdéses, hogy modern bútorokkal rendezze be a házát, mindenféle kütyüvel felvértezve, titkos szobák tömkelegével.

Háromszintes ház.

Marco általában az alsó szintet használta. Draco inkább a felsőt, ahol igazából egy királyi rezidenciát is kialakított az esetleges látogatása végett. Az évezredes barátságukra visszatekintve ez nem tűnt sem talpnyalásnak, sem szokatlannak. Marco számára evidens volt, hogy fogadott testvére számára is biztosít szobát. „Az én otthonom a te otthonod is – mondta, majd elnevette magát. – Istenem, de nyálasan hangzott!"

A vámpír herceg lépett be a nappalin keresztül a konyhába, észre sem véve vendégét vette célba a hűtőjét.

Látszott rajta, hogy az elmúlt napokban pihenésről szó sem volt . Sem szórakozásról. Sem egyéb másról. Draco nem igazán látta még ilyennek az évszázadok során barátját.

Szenvtelennek? Igen!

Tréfamesternek? Naná!

A társaság középpontjának? Persze!

De ilyen fáradtnak látni egy vérszopót? Kicsit aggodalommal tölti el az embert.

Miután töltött magának egy pohárral az A negatívos vérből, fáradtan a pultnak dőlt, de még mindig nem vett tudomást a tőle pár lépésre falatozó alakról.

Draco köhintett egyet, mikor már percek óta nem mozdult, és a poharába is elfelejtett beleinni. A vámpír ijedtében ugrott egyet, majd villámsebesen felmérte a helyzetet és megnyugodva tudatosult benne,  a sárkánykirály jelenléte.

- Oh. Szia! Neked nem Európában kellene egy tizenkilenc éves lányt kergetned? – vonta fel a szemöldökét érdeklődve.

- Nem. Ugyanis vasárnap este már itt érzékeltem. Visszajött. – Draco kijelentését döbbent csend követte, majd a vámpír elvonult az egyik szentélyébe, ahol számtalan hiper számítógép sorakozott.

Draco egy szó nélkül követte, de csak miután magához vette a tányérját és a szükséges evőeszközöket.

- Indítok egy keresést a csütörtökön induló gépek és a vasárnapra visszaérkező járatok utasai között. Ha van egyezés, hamar megtaláljuk. – Alig, hogy kietette ezeket a szavakat a vámpír, a gép végzett a kereséssel.