Amy csodája (Összefonódott lelkek 1.) [Befejezett]

Huszonegyedik fejezet

- Újra! Újra! Újra! – diktálta az ütemet Oz az önvédelmi órán résztvevőknek kedden este. – Doni, a könyököd legyen feljebb!

Draco az óra közepe körül érkezett. Nem bírta már tovább távol tartani magát Amytől. Kedvese tudott mindent. Emlékezett az előző életére, de a sárkánykirály mivoltát is teljes mértékig elfogadta.

Megdöbbenve vette észre, hogy Amy egy padon ül. Aggódva pásztázta végig a testét sérülések után kutatva. Nem járt sikerrel, azonban mire végzett, odaért a padhoz. Gondolkodás nélkül leült mellé. A lány mosolyogva nézett fel rá.

- Szia!

- Szia! Miért nem gyakorolsz a többiekkel? – vonta össze a szemöldökét, és továbbra is sérülések után kutatott.

- Páratlanul vagyunk, mert hiányzik az egyik lány. Oznak pedig most külső szemlélőként kell figyelnie, hogy minden mozdulat jól rögzüljön. Mivel én már voltam a hét folyamán órán, így most én is csak megfigyelek. Ezáltal is tanulhatok.

- Értem – mondta Draco, majd csöndben figyelték az órát egy darabig.

Hosszas csöndet követően a sárkánykirály már nem bírta tovább. Ott volt mellette a kedvese, de nem érhetett hozzá. Hogy ezt a kínt csökkentse, egy ötlettel állt elő.

- Szeretnél velem gyakorolni? – tette fel a kérdést, miközben nem vette le a szemét a gyakorló emberekről.

- Szabad? – csillant fel a szeme Amynek. Izgatottan fordult Draco felé, akinek az arcán egy lusta mosoly jelent meg. A lány nyomban elolvadt ennek hatására.

- Mi kifogása lehetne bárkinek is abban, hogy verekedni tanítalak? – vonta fel csibészesen a szemöldökét a sárkánykirály. – Készen állsz? Akkor rajta.

***

- Figyelmeztetlek, nem leszek túl kíméletes. Ennek az egésznek az a célja, hogy meg tudd magad védeni szükség esetén. A támadó fél is mindent meg fog tenni, hogy bántson – vezette fel a megmérettetésüket a király, mikor egy szabad szőnyegre értek. – Kezdjük először azzal, hogy mit teszel, ha hátulról elkap valaki – fogta át a karjával hátulról a lány nyakát. – Erről már tanultatok?

- Igen – lehelte alig hallhatóan Amy. Vad vágtába kezdett a szíve. Élvezte az érintést, bár félelemmel kellett volna eltöltenie. Legszívesebben belefeküdt volna ebbe a fojtogatásba, azonban Draco egy pillanattal előbb tért magához, így rámorgott, hogy vegye komolyan az egészet, és koncentráljon.

A sárkány bébi összpontosított, majd a tanult módok egyikével kiszabadult. Izgatottan fordult a férfi felé, aki szigorú és elégedetlen tekintettel figyelte. Draco nehezen tudta az érzéseit elkülöníteni egymástól. Egyrészről nem tetszett neki, hogy a párja kiszabadult, hiszen ezzel „ellökte magától". Másrészről pedig örült, hogy jól kivitelezte a manővert. Mégis egy dolog emelkedett felül mindezen érzések felett: elégedetlen volt. Túlságosan lassan csinálta. Ha egy természetfeletti lény támadná meg, nem szabadulna ki időben.

- Újra, de lendületesebben – adta ki a parancsot, majd ismét mögé lépett. Ezt a mozdulatot még vagy százszor megismételtette a párjával. Többet azért nem csináltatott vele, mert véget ért az óra.

- Eli előre láthatóan egy hónapig nem tud erre az órára eljönni, és utána sem biztos, hogy aktívan részt tud venni rajta – fordult lihegve kedveséhez kicsattanó jókedvvel. Kellemesen elfáradva ivott a kulacsából.

- Ez egy invitálás akart lenni? – lépett közelebb hozzá ragadozóan a férfi, mire a lány is leutánozta a mozdulatait.

- Meglehet.

Draco arcán árnyék szaladt át egy pillanat alatt. Bármennyire is szerette volna elkötelezni magát heti négy alkalommal Amyvel való edzéssel kapcsolatban, nem tehette. Igaz, hogy megfogadta a lány tanácsát, és ahol lehetett, meghatalmazott egy-egy megbízható, nagy hatalommal bíró barátját, azonban még így is sokat, és nagy távokat kellett utaznia. Előző nap is össze-visszabóklászott a világban.

- Sajnos nem ígérhetem meg, hogy részt tudok venni az órákon. Itt leszek, amelyiken tudok. Beszélek Mellel, hogy ugorjon be az ötös csoport óráira, vagy áthívunk majd valakit egy-egy alkalomra a többi csoportból, hogy ne ülj a kispadon. Ígérem, igyekszem legalább heti egy alkalommal ideérni. Rendben? – nézett kutatón a lány szemébe. A szíve összeszorult, mikor meglátta, hogy milyen sok érzelem viaskodik abban a bájos fejecskében. Nem is kellett a kapcsolatot segítségül hívnia, hogy tudja, kedvese megpróbál éretten viselkedni egy olyan helyzetben, ahol legszívesebben Draco is egy hisztis gyerekké változna.

- Rendben. Heti egy verekedős óra, plusz heti egy vacsora Ozzal és Marcoval – alkudozott Amy, hogy többször találkozhasson a kedvesével.

- Áll az alku. Cserébe annyit gyakorolsz, amennyit csak tudsz, hogy minél gyorsabban tudj reagálni a támadásra.

Beszélgetésüket Oz zavarta meg, aki nem tűnt túl boldognak. Kezében szorongatta a telefonját. Amy a jelzéseket véve Draco kezébe nyomta a kulacsát, majd gyorsan elhagyta a termet és az öltözőbe sietett, ahol a barátnője várta.

- Mondj egy olyan okot, ami elég fontos azért, hogy megzavartál Amyvel való röpke beszélgetésemet? Mond csak, meg akarsz halni? – nézett barátjára gyilkos tekintettel, miközben ivott egy kortyot Amy kulacsából.

- Az az ügy, ami miatt igazából itt ragadtam még az ősszel, ismét feltűnt. Eddig abban reménykedtem, hogy észhez tért a tag, vagy valamelyik lény, akire rátört, kinyírta, de nagyon úgy tűnik, hogy csak visszavonult. Nagyon nagy gáz van.