Amy csodája (Összefonódott lelkek 1.) [Befejezett]

Tizedik fejezet

Szilveszter! Az emberek legidegesítőbb ünnepe! Morgolódott magában Draco, miközben követte a lányokat az egyik táncos szórakozóhelyre. Ideges volt, mert a nap folyamán megváltoztak a rezgések, melyeket Amy felől érzékelt. Tudta, hogy valami nagy ostobaságra készül, és azt is, hogy az este folyamán a pokol is elszabadulhat, ha nem tartja kézben a dolgokat.

- Szóval a terv az, hogy egész este kettő tizenkilenc éves lányra vigyázunk, miközben buliznak? Irtó szórakoztatónak hangzik. – Marco durcásan lépkedett mellette, akit igazából el sem hívott. A vámpír indulás előtt megkérdezte, hogy mit tervez az estére, mikor megtudta, hogy a lányokat fogja szemmel tartani, bejelentette, hogy ő is jön. Csak így bejelentette, mintha bárki is hívta volna... Vámpír!

- Téged senki sem hívott! – morrant rá. Egy cseppet sem volt jó kedve. Pedig még nem is látta, hogy mit visel a kabát alatt a lány...

- Valóban. Pedig milyen jól jöttem a karácsonyi sütik terén is. Biztos most is hasznomat veszed.

- Hadd hívjam fel rá a figyelmedet, hogy be sem tetted a lábad a konyhában, amíg sütöttem. Mintha valami ragályt elkaphatnál...

- Nélkülem még mindig azon gondolkodnál, hogy mivel kevergesd a tésztát. Én legalább mutattam pár videót, ahol mindent megtudtál... - vont vállat, majd menetelt tovább a lányok után a férfiről tudomást sem véve. Reggel óta folyamatosan romlott a sárkány hangulata. Félő volt, hogy Marco lesz a főfogás, ha tovább hergeli.

Egy táncos buli helynél lyukadtak végül ki a lányok. Az első útjuk a bár volt. A férfiak elfoglaltak egy asztalt, ami kellően sötétben volt, hogy ne lássa mindenki, hogy ki ül ott, de megfelelő rálátással a lányok asztalára és a táncparkettre.

Draco lassan szopogatott el egy ötven éves skót viszkit, miközben le sem vette a szemét a lányról és a lehetséges veszélyforrásokról.

Az első szög a koporsóján az volt, mikor a lány levette a kabátját, és kivillant alóla egy nem sokat takaró rongy. Legszívesebben a kabátjába bugyolálta volna, hogy senki se láthasson ennyi bőrt kedveséből. Hogy mennyit változott a világ az elmúlt évszázadokban! Mary ruhája megfelelően fedett mindent az avatatlan szemek elől.

Eszébe jutott Mary szemérmes pillantása, mikor először szeretkeztek. Már attól pipacspirossá vált az arca, hogy a ruha alatt a bokáját megérintette.

Nos. Ez már nem az a század volt.

Amy láthatóan remekül szórakozott. Ivott és táncolt. Táncolt és ivott. Szinte folyamatosan mosolygott. Ragyogott. A sárkány egyszerűen nem tudott betelni a látvánnyal. A hangulata percről percre javult. A lány mintha tudta volna, hogy a közelben van, és mintha ingerelte volna a táncával. Hívogatta. Csak neki csinálta az egész műsort, mely meglepően sikeresen lenyugtatta a pengeélen táncoló idegeit.

A kedvét azonban azonnal elrontotta, mikor belépett a szórakozóhely ajtaján két régi cimborája. Mel és Oz. A vámpír is azonnal észrevette a jövevényeket, és izgatottan felcsillant a szeme, szája azonban gúnyos mosolyra húzódott. Végre történik valami izgi!

Nem kellett sok idő, mire azok ketten észrevették Dracot, és csatlakoztak hozzájuk.

- Nocsak, nocsak! – ült le karba tett kézzel Mel. Karcsú dereka és formás domborulatai után sok férfi megfordult, míg elérték az asztalt. Egy olyan nő önbizalmával mozgott, aki tudja, hogy mit akar, és azt is, hogy akár az egész világ a lábai előtt heverhet, ha úgy akarja. – Csak nem urunkhoz és parancsolónkhoz van szerencsénk? Az elmúlt hónapokban egészen csendes volt körülötted a levegő. Ez kettő dolgot jelenthet. Vagy forró nyomon vagy a célpontod felé, vagy már ki is iktattad. A kettő közül melyik igaz? – búgta szexin, és a hatás kedvéért még meg is érintette. Draco reflexszerűen elhúzta tőle a kezét.