Amy csodája (Összefonódott lelkek 1.) [Befejezett]

Tizenegyedik fejezet

Amy hasogató fejfájásra ébredt.

Fájón kinyitotta a szemét, amennyire csak tudta. Haja kócos volt. Nem emlékezett, hogy mikor öltözött át a hálóruhájába. Itt azonban megakadt a gondolatmenetben, mivel jobban belegondolva, azt sem tudta, hogy hogyan került vissza a kollégiumba.

Délután készülődtek és alapoztak. Majd a csini ruciban, ami a tervezettnél ribancosabb lett és tizenöt centis sarkú cipőben eltipegtek egy szórakozóhelyre, ahol Meg egyik unokatestvére szolgáltatta a talpalávalót. A Meg által szerzett személyikkel pedig gond nélkül bejutottak.

Mivel még soha életében nem ivott alkoholt, az első pohár csak nagy nehezen ment le. Aztán édes, cukorka ízű italok jelentek meg az asztaluknál. Valaki küldte őket. Az már jobban ízlett neki. Aztán elmentek táncolni. Sokat táncoltak. Talán egy kicsit rá is játszott. Érezte, hogy Draco ott van vele, és hogy figyeli. Azt még most sem tudja, hogy fel akarta-e ingerelni, hogy végre odamenjen hozzá, vagy féltékennyé akarta-e tenni. A harmadik pohár után már nem is foglalkozott ezzel a dilemmával, csak élvezte a bulit. Táncolt és ivott. Aztán képszakadás.

Igazából reggelre már nem is volt biztos abban, hogy amit az este folyamán érzett, az valóságos volt-e.

Gondolataiból egy nyögés szakította ki. Meg minden erejét összeszedve a hang felé fordult.

- Fent vagy? – jött az élettelen kérdés, amire csak egy nyögéssel válaszolt. – Van valamilyen sejtésed, hogy hogyan kerültünk haza?

- Azt hittem, hogy legalább neked dereng valami. Nem az unokatesód hozott el? – tette szenvedve a homlokára a kezét Amy. Lüktetett a feje. Még soha nem érezte magát ennyire rosszul a lány. – Meg! Ha legközelebb inni szeretnék, juttasd eszembe a pokoli másnaposságot, kérlek! – próbálta ismét kinyitni a szemét, de csak résnyire sikerült. – Szomjas vagyok, de nincs energiám elmenni a konyháig – nyafogta.

- Az éjjeliszekrényeden van egy pohár víz és aszpirin. Bár nem értem, hogy miért vagy még ilyen szarul. A sárkányoknak nem gyors az anyagcseréje? Már kutya bajodnak kellene lennie...

Mikor Amy tapogatva megtalálta a poharat és a gyógyszert, felült, majd egy velőt rázó sikoly halálra rémítette.

- Basszus, Amy! Allergiás lettél valamelyik kozmetikumra! A szemeid be vannak dagadva! – visítozott kétségbeesve Meg. A sárkánylány biztos, ami biztos elven lenyelte a bogyót és benyakalta a pohár tartalmát. Fáradtan visszatette fejét a párnájára, és hallgatta barátnője neszezését a fürdőből. Kis idő múlva az ágya besüppedt és valami hideg folyadékkal átitatott kendő érintette a szemét. – Mindenek előtt a lehető legtöbb cuccot le kell szedni a szemedről. Lehet, hogy csak az a baj, hogy elaludtál benne. A sminkelés első számú szabálya, hogy lefekvés előtt mindig, minden esetben le kell mosni. Most pedig gyere, és folyó vízzel is segítsünk rá a gyógyulásra. – Fogta karon Amyt és a zuhanyrózsa segítségével sikeresen megtisztította a szemét és az arcát a kozmetikai termékek maradványától. – Most próbáld kinyitni – utasította ellentmondást nem tűrően. Amy érezte, ahogy a gyógyító energia elárassza fájó testét, és a szeme pikk-pakk meggyógyul, kicsit gyorsabban, mint általában tenné. Biztos Draco keze van a dologban.

A nap további részében ágyban fetrengtek. Most, hogy nem volt semmi zavaró dolog a szervezetében, a sárkány erő segített legyőzni a másnaposságot, így jókat mulathatott a barátnője szenvedésén, aki ezt egy cseppet sem díjazta.

- Te mire emlékszel a tegnap estéből? – ült fel hirtelen Meg az ágyában, ahol közösen néztek egy filmet a laptopján.

- Iszunk, táncolunk, iszunk, iszunk, táncolunk, iszunk... és így tovább. Körülbelül a negyedik feles után már nem tartottam számon, hogy miből mennyi folyik le a torkomon. Te?