Árva gazdag✔️

I. Évad - XII. Fejezet

A fegyvert egyenesen a fejéhez szegeztem, mire a szöszi eléggé megrémült, én magam is féltem, kifejezetten rettegtem attól, hogy gyilkos vállhat belőlem. Ne hátrálj meg! Tudatalattim bíztatott, én pedig bíztam benne, határozott voltam, és igyekeztem "gonosz" lenni.
-Juttass ki innen, vagy esküszöm, hogy megöllek.-mondtam határozottan és erőszakosan.

A srác talán fél fejjel volt magasabb mint én, de félt tőlem, remegett, ahogy a pisztoly a kezemben.
-A főnök megöl, ha elengedlek..-mondta félve, teljesen megrémült.
-Hamarabb hal meg a főnököd, mint te. Gyerünk.-biccentettem az ajtó felé a fejemmel, és vette a lapot,
előttem ment, a pisztolyt végig rászegeztem és kijutottunk az ajtón.
A helyszín egyre ismertebb volt számomra, rengeteg fegyveres férfi volt a helyszín túloldalán, de szerencsére el voltak foglalva valami teljesen mással, mint én.
-Csak menj.-mondtam, miközbe hallottam hogy csend lett a férfiak között, de újra nevetni kezdtek valamin.

Nagyon féltem, uralkodott rajtam a félelem és remegtem, eszméletlenül féltem Timothytól. Gondolataim a srác miatt elszálltak, megállt.
Addig fogja húzni az időt, míg Timo meglát.
-Mivan?-kérdeztem bunkón, és a fegyverrel megböktem a hátát.
-Itt a főnök.-mondta, mire a gyomrom erősen összehúzódott.
-Nem bukhatok le.-mondtam, izgultam.
-Fogd a fegyvert, menj le a hátsó lépcsőn, ott nincs senki, ha mégis van akkor lődd le, van rajta hangtompító, ne izgulj. Aztán szaladj, meg se állj hazáig, szedd össze a cuccod és húzz el a városból.-hadarta el, és a szívem egy eszméletlen nagyot dobbant, jól esett a támogatása és a segítsége, azt akartam, hogy velem jöjjön. Nem akartam egyedül maradni.
-Gyere velem.-böktem ki és néztem a szemeibe, amik csillogtak, nagyon félt.
-Nem tehetem, keresne, akkor tudná hogy én szöktettelek meg.-mondta, Timothy már a főbejárati lépcsőnél járt.
-Így is tudni fogja, gyere velem!-parancsoltam rá, majd bólintott.

Te jó ég, ez a srác..van benne valami, ami nagyon megdobogtatja a szívem ha rámnéz.
Tudatalattim a szösziről ábrándozott, míg én két őrt ráztam le a fiúval együtt, és szaladtunk, rohantunk egyenesen a lakásomfelé, ahogy azt tanácsolta.
Sajnos eszméletlen messze van a ház, és ez az elhagyatott idióta börtön ahol fogva tartott az az önelégült gyökér, ezért nem fogunk tudni elfutni oda ilyen messze.
-Várj!-mondtam, közbe szuszogtam mert kegyetlenül elfáradtam.
-Nincs időnk, már tudja hogy nem vagyunk ott!-szökkent eggyet, hogy ne essen ki a tempójából amit felvett.
-N-nem bírom.-lihegtem, majd egyszercsak felkapott és rohanni kezdett velem együtt.
Hihetetlen igaz? Mindenki menekül ettől a nyomoréktól. Ez olyan érdekes.

Jaj ne Cheryl, már csak ez kellett nekünk, te jó ég. Az úton futottunk át, míg elkaptunk egy hatalmas nagy golyózáport..igen. Lőni kezdtek minket ahogy lehetett, de én is lőttem, hiszen nálam is ott volt a lopott fegyver..